Háborúra uszító jelszavak, mondatok.

 

A világtörténelem legártalmasabb mondata.

 

A legkárosabb háborúra uszító mondat.

Az amerikai központi hazugsággyár „ú”j fő jelmondata.

Ugyanakkor nem akarom a jelen korra és az ukrán-orosz háborúra leszűkíteni, az ezzel kapcsolatos manipulációt, hiszen ez csak annyiban új, hogy most megint előszedték.  

A mondat pedig valahogy így szól:

Ha most engedünk, vagyis  nem győzzük le az ellenséget,  akkor nemsokára vadul nekünk esik, megerősödve kegyetlenül leigázza népünk civilizációnk, tehát harcolnunk, támadnunk kell.

A legtöbbször ezt éppen az agresszor hangoztatja ürügyként, rejtett uszításként eme mondatot.

A manipulációs trükk, a kifordítás: vádold meg az ellenfeled, a saját galád szándékoddal.

Például egy hasonló manipuláció: Védelmünk miatt erős fegyverkezésre van szükség.

Mondja, többek között a sunyi agresszor, miközben a képzelt ellensége nem is fegyverkezik. Viszont ezzel éppen ő indítja be a fegyverkezési spirált.

A probléma és trükk az, hogy valóban előfordulhat; a védelem miatt van szükség intenzívebb fegyverkezésre, tehát akár igaz is lehet, de az esetek nagyobb részében ez ürügy.

Mint ahogy a fenti mondat is: Ha most engedünk, vagyis  nem győzzük le az ellenséget,  akkor nemsokára vadul nekünk esik, megerősödve kegyetlenül leigázza népünk civilizációnk, tehát harcolnunk, támadnunk kell.

Ritkán előfordul, hogy ez valóban igaz. Ezt a mondatot manapság mindennap hallom az ukrán-orosz háborúval kapcsolatban, pontosabban abban az összefüggésben, hogy nem szabad engedni az oroszokat, vagyis le kell győzni őket,  különben megtámadhatják és leigázhatják fél Európát. Ez az „új” fő uszítás, az „új” manipulációs fő irány. Ugyanis eddig ez a mondat volt: Az Oroszok támadták meg Ukrajnát, tehát ők az agresszorok. Ez az uszítás sem volt igaz, mert a támadás célja nem Ukrajna elfoglalása, hanem az orosz többségű területek elfoglalása, illetve a támadásnak voltak komoly előzményei.

Viszont az „új” uszítás szintet lépett. Ez már nem foglalkozik az okokkal, az igazsággal, sem a lehetséges megoldásokkal, lényegében kijelenti: vagy ők, vagy mi. Ők olyan gonoszok, hogy meg kell semmisíteni őket. Ez borzalmas előítélet.

Viszont ez az „új” uszítás még nagyobb baromság, mint az elődei. Gondoljunk csak bele, ha az oroszok elfoglalnák egész Ukrajnát, majd onnan tovább mennének, akkor az mozgósítaná a teljes NATO haderőt, sőt az az egész világot, sőt az biztosan egy nukleáris világháborút jelentene. Ami a jelenlegi tudásunk szerint elpusztítaná a fél világot, és Oroszország egészét. Ha ez lenne az oroszok célja, akkor akár most is kirobbanthatnák egy nukleáris világháborút. De nem ez a céljuk, azért az oroszok nem őrültek, és bár Putyin egy diktátor, de nem őrült.  Fele annyira sem, mint Hitler. Majd rátérek a náci Németország példájára, de fejezzük be az okoskodást. Tehát a legújabb uszító jelmondat: „Le kell őket győzni, mert ellenkező esetben nem állnak meg” – egy logikátlan bugyuta baromság. A baromság másik része, hogy jelen helyzet szerint itt senki nem tud, senkit legyőzni, -  ez egy hosszan tartó elhúzódó háború lesz, aminek során minden fél gyengül,  - csak az ténylegesen nagyobb agresszor nyugat abban reménykedhet, hogy az oroszok teljesen legyengülnek, - és ez egyfajta győzelem az amerikai nagyhatalom számára. Az igazi probléma az, hogy e közben az Ukrajna az ukrán nép sok gyerek sok ártatlan emberrel együtt tönkremegy, szenved, vagy meghal.

(Lényegében az izraeli-arab háborúban is  hasonló a helyzet.)

Akkor nézzük a náci Németország példáját, mint a világháborúk etalonját.

Először is a nácik is gyakran előszedték ezt (ha mi nem akkor ők) az uszítást, pl.  a lengyelekkel kapcsolatban. Viszont sokan azt mondják, a világnak sokkal szigorúbban kellett volna fellépni a nácikkal szemben, akkor megelőzhető lett volna a háború. Hát ez erősen kétséges. A világtörténelmi példákból az derül ki, hogy nem olyan könnyű „szigorúan” fellépni egy diktatúra felé menetelő országgal szemben. Pláne, ha azon ország egy nagyobb erősebb ország.  Egyrészt a „szigorú” fellépés takarhat egy idegen hódítási szándékot. Másrészt a „szigorú” fellépés tovább ronthat a helyzeten. Láthatjuk, hogy a világ a jelenlegi állapotban, nem nagyon tud mit kezdeni egy olyan viszonylag kisebb gyengébb országgal sem, mint Észak-Korea. Ezért kellene egy egységes erős demokratikus világszövetség, természetesen a megfelelő nemzetközi jogokkal alátámasztva.

A fasizálódó Németországgal és más országokkal nem tudott mit kezdeni a világ, akkor sem tudott volna, ha ez erős szándékuk lett volna. Ha belegondolunk talán az egyetlen alkalom a cseh megszállás előtti beavatkozás. Alaposabban átgondolva, az sem állította volna meg a náci Németország terjeszkedését, a világháborút. Valójában két dolog állíthatta volna meg. Az egyik, maga a német nép. De annak agyát módszeresen úgy átmosták, hogy ez gyakorlatilag kiesik a megoldások közül.

A béke másik feltétele egy nagyon erős egységes demokratikus világszövetség. Természetesen az erős egységes demokratikus világszövetség része az egyértelmű, demokratikus, a nagyhatalmi játékokat kizáró, békét, önrendelkezést és demokráciát garantáló nemzetközi jog.   De ilyen akkor sem volt, és azóta sem jött létre. A jelenlegi világszövetség és a jogi szabályozás antidemokratikus, siralmas és akkor még enyhén fogalmaztam.

Jelenleg meglehetősen könnyen elfajulhat a helyzet, kitörhet egy világháború, ami nyilván nukleáris világháború lenne.

A világháborúk egyik meghatározó oka: az emberek, népek, országok ország-vezetések jelentős része megbolondul, elbutul, gonosz nézetek rabja lesz. Az országok jelentős része demokrácia irány helyett diktatúra irányt vesz.

Sajnos ezek a tendenciák, és lehetőségek jelenleg is fennállnak.

És itt áttérhetünk a kapcsolódó másik nagy témához.

A manipulációs hazugságvilág a legfőbb oka a társadalmi hanyatlásnak és a háborúnak is.

Nyilván az említett elbutulás, gonosz nézetek terjedése, a hazugság a manipuláció által alakul ki. És itt visszatérek a konkrét példához.

Ami ledöbbentett, hogy az említett baromságot, uszító mondatot,  milyen gyorsan sikerült a manipuláció-gépezetnek elterjeszteni, a politikusok, a médiaemberek, a „szakértők” egyik napról a másikra elkezdték kritika nélkül cinikusan ismételgetni. Emlékeztetőül tartalmilag az alapmondat: Ha most engedünk, vagyis  nem győzzük le az ellenséget,  akkor nemsokára vadul nekünk esik, megerősödve kegyetlenül leigázza népünk civilizációnk, tehát harcolnunk, támadnunk kell.

Ami most is, nem először ledöbbentett, hogy viszonylag normálisabb emberek is minden kritika megjegyzés nélkül elkezdték ezt a gondolatot odavetni a nyilvánosságnak. Ezt az uszító, a háborúra hergelő amúgy hazug nézetet, amúgy értelmesnek látszó komoly emberek, csak úgy felelőtlenül, átgondolatlanul odahányták az embereknek. Valójában az döbbentett le, hogy az emberek nem ismerik fel, ezekkel a nyilvánosságot átverő hazugságokkal, mekkora bajt okoznak, mekkora bűnt követnek el. Az emberek még mindig nem értik, hogy bizonyos valótlanságok bizonyos nézetek veszélyesebbek, mint a fegyverek, veszélyesebbek, mint a cselekvéssel elkövetett bűnök. Itt felvetődik az erkölcsi megújulás igénye, illetve az egyéni erkölcsi felelősség.

És itt a háborúk kapcsán eljutottunk korunk másik nagy problémájához.

Hogyan lehet csökkenteni, korlátozni az igazságot szétrohasztó manipulációt, a hazugságvilágot?

A probléma azért összetett, mert a szólásszabadság, a sajtószabadság, sőt a demokrácia alapja a szabad véleménynyilvánítás. De a jelenlegi helyzet is tarthatatlan, hiszen az igazság, az igazságosság, az értelem, a béke és minden emberi érték került csapdahelyzetbe.

A megoldást nyilván abban az irányban kell keresni, hogy szét kell választani az egyéni véleményt, és a több embert, illetve a tömegek félrevezetésre alkalmas közléseket.

Az első kérdés: hogyan lehet ezt a kettőt szétválasztani.

A második kérdés: hogyan lehet megállapítani a több embert elérő közlés igazságát, illetve félrevezető manipulációs tartalmát.

Tulajdonképpen ha meglenne a politikai (hatalmi) akarat, valamint a közerkölcsöt is ezen jó irányba (a manipuláció, a hazugság, a társadalom rákfenéje) alakítanák, akkor a jogi megoldásokat fokozatosan létre lehetne hozni.

Következzen a teljesség igénye nélkül néhány ötlet:

Természetesen a kiegyensúlyozott média viszony, és a kiegyensúlyozott közszolgálati média az alap.

Arról már volt szó, hogy a műsorokat a korhatáros jelölésekhez hasonlóan el lehetne látni olyan jelekkel melyek arra utalnának, hogy, vigyázat a tartalom hamis lehet, magánvélemény hangzik el.

Az sem lehetetlen, hogy a jogi szankció súlyosságát a szerint határoznák meg, hogy az adott média, fórum, stb. mennyi embert képes megszólítani. Nyilvánvaló egy a százezrekhez szóló média, bármilyen fórum, kiemelt vélemény, politikusi vélemény, a manipuláció hazugság kapcsán kaphat szankciót,  - egy sima magánvélemény, egy kisközösséghez szóló vélemény nem kaphat. Pl. ha a köztévé hamis híreket, hamis tudósításokat közöl, akkor azt jogilag is szigorúan kellene szankcionálni.

És nem utolsó sorban a véleményeket, közléseket vitakeretbe demokratikus keretbe kellene közölni. Vitakeret, demokratikus keret, vagyis a vélemény, a közlés mellett jelenjen meg egy vagy több másik, akár ellentétes vélemény, másik közlés.

Létre kell hozni a korszerű közvélemény-kutató és népszavazó rendszert.

Valamint természetesen a gondolkodástan tanítása, beleértve a valótlanság a manipuláció felismerését is, egy fontos eleme a hazugságvilág megszüntetésének.

Ismétlem, mindehhez elsősorban, politikai hatalmi akarat kell, és a közerkölcs tudatos átalakítása.

A hazugságot, manipulációt megengedő, sőt tisztelő nézetek elfelejtésével kell kezdeni ezt az egészet. Pl. el kell felejteni, sőt szankcionálni kell ezt mocsok nézetet: A politikai természetes része a taktikázás, a manipuláció, a másikat lejárató, önmagát dicsérő propaganda. A politikai teljesítmény legfőbb mértéke, a választásokon való szereplés, az eszközök módszerek (hazugságok manipulációk egyéb csalások sokasága) nem számítanak. Talán ezen hamis, káros nézet megvetésével szankcionálásával kellene kezdeni az egész folyamatot. 

Lehet, hogy a harci vágy legyőzi a boldogság-vágyat?

A háborúpártiak újra erőre kapnak, a háborúk sokasodnak, világháború lesz?

Harci vágy, vagyis leigázó-vágy, erőszak-igény, háborúpártiság, egy ősi ösztön. Ez más, rosszabb, mint az életben maradás vágya. Ez más, rosszabb, mint versenyszellem, a győzelemvágy.

Aki háborúpárti, az egyben kegyetlen, gonosz, gyerekbántó.

A férfiakban talán egy negyed fokkal erősebb, mint a nőkben. De csak negyed fokkal, bár nagyobbnak látszik a különbség. Ez abból adódhat, hogy nőknek mások a másodlagos céljaik és más fegyverekkel (mentális, stb.) harcolnak. Az biztos, hogy a fiuk szinte ránevelés nélkül is kardoznak, puskáznak, harcosat játszanak.

Szóval ősi ösztön, de az ősi ösztönök az idők folyamán részben elkopnak, átalakulnak, humanizálódnak. Ez olyan ősi ösztön, ami a fejlődéssel egyre károsabb fölöslegesebb, jobb lenne, ha viszonylag gyorsan elkopna, eltűnne. Azonban úgy néz ki, hogy a kelleténél sokkal lassabban csökken, jelenleg is nagyon erős.

Miből látszik ez az erősség?

1. Az emberi történelem tele van fölösleges véres háborúkkal, fegyverkezéssel, harccal.

2. Jelenleg is több fölösleges háború harc zajlik, pusztít. Folyamatos a fegyverkezési verseny, már hidrogén-bombánál tartunk.

3. A történelem-szemléletünk is háborúpárti. Vagyis tiszteljük a hódítást, tiszteljük a véreskezű hódítókat. Olyan aljas tömeggyilkosokat tisztelünk, mint Nagy Sándor, mint Attila, mint Július Cézár, mint Dzsingisz Kán és hosszasan lehet sorolni. Ezekről és hódításaikról, a véres háborúkról pozitívan ítélkezünk. Ez teljesen logikátlan már azért is, mert ebben sem vagyunk következetesek.

A közelmúlt, nekünk nem tetsző hódítóit elítéljük – nem ez a baj, hanem az, hogy nem mindegyiket ítéljük el. Összességében történelem-szemléletünk és ezzel társadalom-szemléletünk háborúpárti.

Mindenféle ürügyet kitalálunk a háború védelmére (civilizáció, technikai fejlődés, stb.), de azt mindig elfelejtjük, hogy mindezt sokkal, kevesebb áldozattal, békésen is meg lehetett volna oldani.

4. Még korunkban is a pátoszos, nagyságot értékelő (soviniszta) nacionalizmus dominál és nem a normális nacionalizmus.

Mivel erről több helyen, hosszabban írok, ezért itt nem taglalom. A világos is ez a nézet ez a politika dominál, különösen néhány országban, pl. Magyarországban. Szinte alig van kivétel. Ez is kapcsolódik a harci vágyhoz a háborúpártisághoz.

5. Egyszerűen imádjuk harcot, háborút, gyilkolást, hiszen ennek nézése, játszása a szórakozásunk.

Jellemző hogy a korhatár, a szép és békés szexualitáshoz kötött és alig-alig az öncélú erőszak megjelenítéséhez. Mert van különbség az erőszak háború veszélyére való felhívás és az öncélú szórakoztató célú erőszak bemutatása között. A szórakozásunk 80% az utóbbiból áll. Az emberek imádják az erőszakot, a horrort, az akciót, a háborúzást, a harcot és ezt ki is szolgálják. Sőt meg kell jegyezni: nemcsak a kereslet alakítja a kínálatot, de a kínálat is alakítja a keresletet.

Vannak itt mindenféle védő-érvek: á ez nem komoly, - csak levezeti agressziót. De valaki feltette már ezt a kérdést: önmagában az nem ijesztő, hogy az emberek ennyire imádják nézni az agressziót, a gyilkolást, a harcot? Nem ijesztő hogy ez okoz élvezetet az embernek?

De bizony az, csak nem merjük bevallani, bennünk van a negatív ősi ösztön. Az ember nem békés fajta, sőt az élővilág legagresszívebb fajtája. Olyan ragadozó, amelyik ésszel, ravaszsággal, szakszerűen, a szükségleteit meghaladóan leigáz, háborúzik, és gyilkol. 

És akkor visszatérhetünk a jelen és a jövő háborúira.

Ne felejtsük el minden háborúban, de főleg e jelen és jövő háborúiban ártatlan civilek, gyerekek, sokasága szenved, hal meg. Minden háború egy tömeggyilkosság, népirtás.

Végül pedig ezt a kérdést tegyük fel: Valóban azt akarjuk, hogy az emberiség örökre ősi ösztönének, saját agresszivitásnak a háborúzás rabja legyen? Soha ne tudjon tartósan békés boldogságban élni?

Vagy nem akarjuk és ténylegesen teszünk, pl. hogy legalább magunkba legyőzzük az ősi ösztönt. Hogy vigyázunk, egy picikét se gerjesszük a háborúkat, mert egy rosszul megfogalmazott mondat is képes gerjeszteni.

A meghasonlott társadalom

 A meghasonlott társadalom  

Egyik felmérés szerint, a Fidesz szavazók kb. fele kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen.

A másik felmérés szerint a magyar szavazók 73%-a elégedetlen az ország és maga helyzetével (csak 27% elégedett), de 43% a régóta uralkodó Fideszre szavaz.  A gyengébbek kedvért azt jelenti, hogy van 43-27=16%, kb. 1 millió ember, aki elégedetlen, de mégis a rossz helyzetet okozó kormányra, uralkodó rezsimre szavaz.

(Ez a felmérés nem vizsgálja, hogy jogos az elégedettség, sem a közömbösök „motivációit”, mindezekkel kapcsolatos feltehetően számos ellentmondást. Csak egy réteget említek meg, azt a kb. 1,2 millió elégedetlen, de nem szavazó embert, aki nem képes megérteni, hogy a közömbösségével a Fideszt támogatja.)

Visszatérve, kb. 1 millió ember biztosan ellentmondásba kerül önmagával is, hiszen határozottan elégedetlen, mégis a kormánypártra szavaz.  

A lehetséges legfőbb okok:

Annyira ostoba, hogy nem ismeri fel a vezetés és az ország helyzete közötti összefüggést.

Annyira gyáva, (gyáván született, vagy savazták a gerincét), hogy nem mer az uralkodó párt ellen szavazni. Vagy nem tudja, hogy ez lehetséges.

Elhiszi azt a bugyuta hazugságot, hogyha más vezetne, kormányozna, még rosszabb lenne.

Elégedetlen, de a lelke mélyén tetszik neki a helyzet, vagy, mert szeret szolga, birka lenni, vagy, mert a hőzöngő-maffia-társadalom szimpatikus a számára.

Elégedetlen, de a lelke mélyén szeret elégedetlenül morogva szenvedni, vagyis igénytelen mazochista.

Elégedetlen, de megvigasztalja, hogy másnak sem jobb, vagyis gonosz.

Elégedetlen, vesztes, de megvigasztalja, hogy egy dologban, a választásban, a győztes csapatba tartozik, vagyis ostoba-gonosz.

Elégedetlen, de képtelen a korábbi tévedését korrigálni, vagyis kórósan öntelt, tudathasadásos.

Sajnos ezek a „jó tulajdonságok” egymást erősítve, ötvöződve is vezérelhetik a nagyon „jellemes, okos” Fidesz szavazót.

Lehetnek nagyobb diktatúrák, lehetnek még tájékozatlanabb népek, de az biztos, hogy ebben az országban a legnagyobb a meghasonlott, az önmaguknak ellentmondó emberek aránya.

Lélekbörtön-orbanisztán

 Orbanisztán börtön-falának téglái. 2.

A magyarok jelentős része mazochista.

Ezek nagyon szomorú téglák. Szomorú mikor valaki, valakik önmagukat bántják. Pl. a depressziósok, pl. a mazochisták.

Az eredeti cím ez lett volna:

A magyarországi lakosság, szeret kicsit nyomorogva, szenvedve, morogva, balhézva élni.

De aztán sok dokumentumfilmet megnéztem és rájöttem itt többről van szó, mint egyszerű fotel-forradalmárságról.

Valamint többről van szó, mint butaságról tájékozatlanságról, manipulációról, gerinctelenségről.

Szóval ezek a dokumentumfilmek általában a szegénységben, kvázi nyomorban élő Fidesz szavazókról szólnak. Hál istennek több ilyen film készült, ha a mai magyar társdalom nem is, de a jövő társadalma, társadalom-tudománya okulhat belőle.

Szóvak a filmek közül kiválasztom az egyiket, ami egy kisebb elszegényedett talán borsodi községről szól, amelyben vegyesen élnek cigányok, magyarok, de átlagosan magyar viszonylatban is, meglehetős szegénységben. Ismétlem, eme emberek többsége, nyugat-európai viszonylatban, de még pesti viszonylatban is nyomorog. Lerobbant házak, sokban fürdőszoba sincs, sokan munkanélküliek, stb., stb.. A film arról szól, hogy szinte mindenki panaszkodik, milyen siralmas rossz helyzet alakult ki az utóbbi időkben. Arra is utaltak a megkérdezettek, hogy a korábbihoz képest is romlott a helyzet. De a riporter arra is rákérdez, h. akkor miért szavaztak a Fideszre-Orbánra, ugyanis a község 90%-a arra szavazott. Illetve azt is megkérdezi direkt, vagy indirekt, hogy jelenleg kire szavazna, és kiderül, ha nem is 90%, de 80% most is a Fideszre - Orbánra szavazna.

A riport közben többször is elhangzik valamilyen áttételes formában: nekünk rossz, ez rossz élet, rossz a vezetés, rossz a kormányzás, - majd jön a kérdés, kire szavazna – nekünk Orbán, Fidesz jó.

A filmből emeljünk ki egy nénit Nem lehetett megállapítani h. mennyire volt a cigány nemzetiség tagja. Panaszkodott, leginkább az egészségügyre, h. milyen messzire kell járnia az orvosi ellátásért, márpedig mivel beteg ember ezt rendszeresen igénybe kell venni. De az élet-színvonalra, az árakra is panaszkodott. Ki is mondta: rossz itt, rosszul élünk. Aztán jött az utolsó két kérdés: - és kire szavazott? Válasz: - Természetesen a Fideszre Orbánra. Kérdés: - És miért? Válasz: Mert a Fidesz, az Orbán jó nekem, jó nekünk.

De miközben válaszolt megjelent a szája szegletében a zavart mosoly, mint aki tudja, hogy hüleséget mond, tesz.

Ő is tudta, h. egymás után mondta ki: ez rossz, és egy perccel később: ez jó.

Vagyis ha összerakjuk, akkor: a rossz nekem (nekünk) jó. Amiből következik; a jó pedig rossz.

(A „nekünk” szót is hozzátette, nyilván ismerte a környezetének a véleményét.)

Tehát ez a néni és még nagyon sokan nem azt mondják, h. – ez nem is annyira rossz. Azt se mondják, h. - rossz, de majd megjavul. Azt se mondják, h. – mások alatt még rosszabb lenne. Azt se mondják, h. – félünk, ki vagyunk szolgáltatva. (Sokan vannak, akik ezekre az álságos hazug ürügyekre hivatkoznak, de sokan vannak azok is akik nem hivatkoznak ezekre.)

Hanem azt mondják, gondolják, h. - a rossz, nekünk jó.

Azt is mondják, h. - pár ezer forintért eladjuk a szavazatunkat, „mert nem érdekel bennünket, h nyomorgunk”.

Nyilván a falubéli megmondó ember meg a hazug média teletömte a fejüket. De akkor itt felmerül a vicc: - Annak hiszel, amit tapasztalsz, vagy annak, amit mondanak neked? Nyilván sokan vannak, akik annyira ostobák, h, a saját tapasztalatuknak sem hisznek.

De még többen vannak, akiknek „a rossz, jó”. Vagyis nem zavarja őket a nyomor, sőt egy fél fokkal jobban szeretnek így a posványban élni, mint kicsit jobban, de több munkával, felelősséggel.

Először is állapítsuk meg:

„Nekem, ami rossz, az jó” - ez a mazochizmus alapgondolata, alapérzése.

Ezek az emberek direkt vagy indirekt kimondják: „nekem, nekünk a rossz, végeredményben megfelel, az nekünk jó” akkor ez nem lehet butaság, tájékozatlanság manipuláció – hiszen a szereplők tisztában vannak azzal, hogy ez nekik rossz. Az előzök, pedig éppen arról szólnának, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal h. ez rossz. De nem lehet félelem, gerinctelenség, sem, mert akkor másképp fogalmaznának. Akkor nem is nyilatkoznának. Ami még megjelenik „a másik vezetés sem lenne jobb”, de ez csak amolyan elmosódottan jelenik meg. Valamint nyilván megjelenik a „minket szegény népet az urak mindig is kizsákmányolnak, ez az élet rendje” torz felfogás, de az hogy látják a mostani helyzet rosszabb, mint a korábbi azt jelenti, hogy ez a felfogás is csak másodlagosan jelenik meg.

Tehát ebben a jelenségben másodlagosan megjelenik a butaság, a tájékozatlanság a manipuláció a félelem, kiszolgáltatottság a gerinctelenség. Valamint megjelenik a „más sem lenne jobb” szkeptikus baromság, és a „minket szegény népet az urak mindig kizsákmányolnak, ez az élet rendje” felfogás, de ezek is csak másodlagosan.

De ezek mind csak másodlagosak, mert a fő motiváció, a fő baromság „nekem, nekünk az a jó, ha rossz” felfogás, életérzés, akármi.

És ez mi? Ez bizony a mazochizmus alapja, lényege.

De mégis mi ez? Egyszerű emberi gyengeség hüleség?

Vagy társadalompszichológiai torzulás, kór, olyasmi, mint Stockholm szindróma? Illetve ez csak egy hiba, gyengeség, vagy több annál, ez már bűn?

Megpróbálok a kérdésre válaszolni.

A mazochizmus szűken értelmezve, egyfajta nemi igény, (tulajdonság) régebben devianciának tartották, manapság már nem. De ez a jelenség „nekem a rossz, a jó”ennél sokkal szélesebb. A szexuális mazochizmusban is erről van szó, de létezik egy általános mazochizmus is. Egy szélesebben vett, köznapi mazochizmus, mikor valaki kvázi szeret nyomorogni, éhezni szenvedni. Illetve nem érzi jól magát a nyugis kényelmes, kellemes egészséges életet élve, jobban érzi magát, ha nélkülöz, szenved.

A társadalom-pszichológiának többek között ideje lenne vizsgálni olyan népbetegségeket, olyan nép pszichózisokat, olyan tömeges pszichológiai torzulásokat kielemezni, mint: nép-depresszió, mint nép-mazochizmus.

Sőt a tömeges erős közömbösség egyfajta nép-pszichopata kóros állapotot feltételez. Amikor sokakban a közösségi érzés csökken - és annak ellenkezője erősödik, Mikor az emberek nagyobb részében kisebb-nagyobb mértékben erősödik az önzés, a mások iránti közömbösség, a szívtelenség.

És ami német néppel történt a 2. világháborúban? Nevezhetjük nép-fanatizmusnak.

De itt, most tulajdonképpen a magyarok nép-mazochizmusa van terítéken. Hozzátéve, h. valószínűleg a magyarokba belefészkelte magát a másik nagy tömegpszichózis is, a nép-depresszió is.

Visszatérve a köznapi mazochizmusra, kérdés, h. a mi a különbség a mazochista és az igénytelen között.

Nincs sok különbség, illetve elég jelentős az egyezőség. Talán annyi, hogy az igénytelen az lusta tehetetlen „ahogy esik, úgy puffan” felfogás vezérli, amíg mazochista tudatosan vagy tudat alatt törekszik a szenvedésre.

De a kettő ötvöződhet, illetve összemosódhat is. Ezért helyesebb lenne igénytelenség-mazochizmusról beszélni. Hozzátéve h. a csövik, nyomorgók egy része kényszerűen került a sanyarú helyzetébe, de egy másik része igénytelen, ill. mazochista. Én egyszerűsítve csak „nép-mazochizmusról, ill. társadalmi mazochizmusról” beszélek.

Ezt mazochizmus típust én így is nevezem: „csöves élet szindróma” másképpen a népigénytelenség.

Nép-mazochizmusnak több leágazása van. Az egyik a „fotelforradalmár szindróma”.

Nézzük az elsőt, a csöves-mazochistát. Magyar honban a csövik, nyomorgók meglehetősen sokan vannak, arányaiban többen, mint más EU országban. Természetesen nemcsak a konkrét csövikről, hajléktalanokról beszélünk, hanem a nagyon szegény, nyomorgó emberekről. A cigányság aránya igen magas ebben a viszonylag széles rétegben. Kétségtelen ennek egyik oka az alacsony életszínvonal, a legalsó réteg elhanyagoltsága, az állam és a társadalom szociális gondoskodásának hiánya. A másik oka azonban egyfajta igénytelenség illetve egyfajta mazochizmus. Nevezzük így: csövi igénytelen-mazochizmus. Hiszen ezek az emberek szenvednek, de akkor is bevállalják a szenvedést, ha tehetnének ellene. De tulajdonképpen a „minek küzdjek, szavazzak, úgy is az urak győznek” siránkozás szintén a mazochisták egyik ürügye, frázis-kapaszkodója.

Ez is pszichés torzulás.

A másik mazochizmus-fajta a fotel-forradalmár. Persze erre fel lehet horkanni: dehogy ők éppen hogy kényelmesek, nem mazochisták. Csakhogy a fotelben ülve bosszankodni (kvázi szenvedni) a normális ember számára egyáltalán nem jó. És főleg másnap nehezebb körülmények között dolgozni élni, még rosszabb. De fotel-forradalmár mazochisták mégis vállalják ezeket a szenvedéseket talán még élvezik is. A magyarok jelentős része szeret dohogva, morogva, szitkozódva, gyűlölködve élni. Ez is egyfajta mazochizmus.

De a problémakör azzal is összefügg, hogy sok ember nem szeretne békés nyugis kényelmes egészséges életet élni.

Sokan többre tartják az izgalmat, a kalandot.

Mások az önmagáért való harcot, győzelmet.

Megint mások, valamilyen kitalált eszme, vallás, jövőbeli álom, egyéb mánia miatt áldoznák be a jólétet, kényelmes egészséges életet. Ez is egyféle mazochizmus, de nem a standard.

A tudatlan magyar szegények nagyobb része az egyszerű standard mazochizmusban szenved.

Ez leginkább azzal függ össze h. évszázadok óta él egy ilyen szerencsétlen felfogás: nekünk szegényeknek soha nem lesz jobb, minket az urak (politikusok) mindig ki fognak fosztani. Az a világ rendje, h. vannak a gazdag urak és vannak a szegények, akik örüljenek, hogy dolgozhatnak, élhetnek.

A fejlett világ más országaiban is megjelenik ez a felfogás, csak nem ennyire élesen: legyenek különbségek, de igazságosan, tehetség hasznosság szerint és arányosak. Nincs előre kiválasztott kaszt, és ha vannak is vezetők, vezetettek, ez még nem hatalmazza fel a vezetőket a lopásra, hazugságra, harácsolásra kifosztásra.

Nagyjából így gondolkodnak a fejlett világ más országaiban, Magyarországon ennél sokkal pesszimistábban.

Ugyanakkor felvetődik, h. a magyar pesszimista felfogás nem ötvöződik egy jó adag nép-mazochizmussal.

Valószínűleg igen. Tehát sokaknak az jó, ami rossz, szinte szeretnek szenvedni.

A mazochizmus gyakran párban áll a szadistával, a gonosszal, a gyűlölködőkkel. Már szóltam erről: szerintem a magyarok egy része, de talán nagyobb része, mint más népekben, gonosz, szadista, gyűlölködő.

De a két tulajdonság összekapcsolódhat, magyarok egy része, viszonylag nagy része szereti, ha gyűlölik, ha gyűlölködik, ha gyűlöletben él.

A Fidesz állandó, sokarcú intenzív ellenségképe is ezeknek a gyűlölködőknek ad kapaszkodó ürügyet, táptalajt.

Ha összeadjuk a különböző mazochistákat, standard mazochisták, kaland és harc mazochisták, pesszimista mazochisták, igénytelen-mazochisták, gyűlöletimádó mazochisták, stb., és feltételezzük, itt nálunk mindegyikből egy kicsit többet számolhatunk, mint más országban, akkor miért csodálkozunk h. az a politikai erő amely biztosítja a mazochisták szenvedését, az biza népszerű.

Másképpen, az Orbán-Fidesz banda biztosítja az igényteleneknek, hogy igénytelenek legyenek, a gyűlölködőknek hogy gyűlölködhessenek, a pesszimistáknak, hogy bánkódhassanak, a harcolóknak hogy harcoljanak, stb., akkor ezek miért szavaznának másra.

Tulajdonképpen, ha ez teljesen vagy részben pszichózis, pszichológia betegség akkor nem lehet tenni semmit. Mert ezeket az embereket normális érvekkel, pl.: - ha más vezetést választotok jobban fogtok élni – nem lehet meggyőzni. Hiszen nekik a jó a rossz és a rossz a jó.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem a jó, vagy a viszonylag legjobb vezetést (utat) választja, hanem azt a vezetést, amely ezt kicsit nyomorgós, morgós életet biztosítja. Úgy néz ki, hogy az Orbán-Fidesz banda pont ilyen.

Egy külföldi nyilván mosolyogva hitetlenkedve ingatja a fejét: ez csak vicc. Sajnos nem az, valahogy kialakult ez fura, habókos, önpiszkáló nemzetkarakteri vonás.

Megoldás tehát nem könnyű, viszont nehéz, ha egyáltalán lehetetlen.

Nyilvánvalóan a hosszan tartó reménytelen helyzet az állandó szegénység igazságtalanság kedvez az ilyen mazochizmusnak, hiszen eme felfogást erősíti: jobb, ha megszokom, kvázi megszeretem a nyomort, szenvedést, mert a kitörés szinte reménytelen. Miközben a logikus és optimista gondolat éppen az ellenkezője lenne: a nyomorból érdemes kitörni, vesztenivalóm kevés, és manapság azért ez nem lehetetlen.

Tehát a rossz diktatórikus rendszer, a nyomor, az alsó rétegek nagysága, a szociális bizonytalanság főleg a kilátástalanság növeli mazochizmust, ennek ellenkezője a jó demokratikus rendszer, a magasabb életszínvonal, a biztonság, gondoskodás, a fejlődés lehetősége csökkenti a mazochizmust.

Növeli, csökkenti, de nem jelentősen, ugyanis itt azért a lelki betegség aspektus is megjelenik.

Általában mit tehetünk a lelki kórok, a pszichés devianciák ellen? Jó kérdés. Szerintem azért valamilyen szinten ezeket is lehet oktatni, tanítani. Tanítható, hogy milyen bajok lehetnek, és azokat érdemes elkerülni. Kétségtelenül a lelki kórságok elkerülése, megelőzése nehezebb, mint pl. a testi betegségek megelőzése. De már maga a figyelmeztetés is javíthat a helyzeten.

Még annyit tennék hozzá, h. a magyarok szeretnek gúnyolódni és gúnyolva lenni.

Valószínűleg vannak még ilyen népek, csak mi ráadásul szeretünk a hát mögött gúnyolódni.

De ez is egyfajta szadizmus, ill. mazochizmus. Érdekes, h a magyar filmek jelentős része, egy kissé habókos, nem teljesen normális, egzaltált embereket, népet mutat be.

Még a komolyabb filmek is. Más országok hasonló alkotásaiból az derül ki. h. vannak ilyen emberek is, de ezeket ki kell nevetni, meg kell változtatni. A magyar „művekből” ez jön le, hogy mi ilyenek vagyunk, a többség ilyen, és ez nagyjából rendben van, sőt egy kicsit büszkék is vagyunk rá. Most eszembe jut, h. a legnagyobb színészeink, nemcsak a humoristák, jól játszották a fura egzaltált figurákat, általában magukból kiindulva. Magukból, az utcán levő emberekből és a népkarakterből kiindulva. Egy amerikai, vagy bármilyen filmben szintén van a rossz ember, van kelekóla is, de szinte mindig ott van mellettük a normális pozitív ember is. A mi alkotásainkban ott van a negatív figura, a kelekóla is, de általában a normális pozitív ember (a megoldó hős) hiányzik. Ráadásul nálunk a való életben mindenki a másikon röhög, és magán szinte senki. A normális ember, a normális viselkedés, bár előfordul, de nálunk nem népszerű. De összességében mégis egyfajta lenézett mazochista nép képe bontakozik ki. Nemcsak az a baj, h. mi országunkban sok a buta, és hüle ember, hanem az is hogy a butaság, hüleség elfogadott, sőt bizonyos fokig kedvelt dolog. Talán egy téglával ez is hozzájárul ahhoz, h. elfogadunk egy abnormális hatalmat.

Az általános mazochizmus nem más mint életképtelenség.

1. Általában is felmerül a probléma; ha egy társadalomban, népben, nemzetben sok a pszichés kór az idegrendszeri rendellenesség, (átlagnál jóval több), akkor az a társadalom beteg, adott esetben életképtelen.

1a) Elvileg a pszichés kórókat (idegrendszeri rendellenességeket) egzakt terápiákkal is lehet gyógyítani, (pl. gyógyszerekkel), de gyakorlatilag ez nagyon ritkán sikerül, mivel az orvostudomány nincs azon a szinten. A kicsit beteg emberek gyógyítása döntően nem más, mint értelmükre és érzelmeikre hatva rábeszélni őket, hogy hagyják fel a hüleségüket. Sokféle érvet, módszert kipróbálva rávenni őket, hogy az önálló szabad akaratukon keresztül változtassák meg magukat. Gyakran presszióval, kényszerrel, valami rosszal való fenyegetéssel. Manapság, (liberalizmus van) ezek indirekt (álságos) pressziók. De a mazochizmust így kétséges, hiszen az is előfordulhat, hogy „kellemesnek” tartja a normális számára kellemetlen pressziót.

2. Sokféle mazochizmus van: pl. önpusztító (szenvedélybeteg) mazochista. Kaland-mazochista. Igénytelen mazochista. Narcisztikus mazochista. Dohogó mazochista. Stb.

Másik felosztás: önmaga ártását kedveli. Vagy mások ártását kedveli. Vagy mindkettőt kedveli. Testi fájdalmat kedvel. Lelki fájdalmat kedvel. Mindkettőt.

Kicsit mazochista, még gyógyítható. Nagyon mazochista, már nem nagyon gyógyítható.

Társadalmi mazochista, egyéni mazochista.

3. Többnyire a mazochista nemcsak magának, de másoknak, a társadalomnak is árt. Egyrészt az önártáson keresztül is árt. Pl. orvosi ellátást igényel, pl. a családja aggódik, és gondozza.

A társadalmi mazochista úgy is árt, hogy nem zárkózik el a harctól, konfliktustól, háborútól, hiszen azt kvázi élvezi. Valamint nem zárkózik el a rossz élettől és azt nyújtó rendszertől, sőt azt választja. Stb.. Mivel a mazochista általában tudja, h másnak is árt, ezért sok mazochista egyben önző és gonosz.

4. Az nem mazochizmus, ha valaki a jövőbeli egészsége miatt, fájdalom-kivédése miatt a jelenben bevállal egy kisebb kellemetlenséget, fájdalmat.

De mi van az olyan szerekkel melyek éppen fordítva, a jelenben kellemesek, de a közeljövőben nagyobb kellemetlenséget-fájdalmat okoznak. Sőt pl. egy alkoholista ezt megtapasztalja. Ez is mazochizmus mert úgy vehető, a végső célja mégis az h összességében kellemetlenséget-fájdalmat éljen át.

5. Az élőlény lényegi tulajdonsága, hogy minden ami, aki az életet segíti ami, aki az egészséges életet segíti az kellemes, jó örömteli a számára, ami ezzel ellentételes az kellemetlen, fájdalmas rossz a számára. Ez biztosítja az életet. Vagyis a normális ember nem csak úgy utálja pl. a testi fájdalmat, hanem ezért is mert az valamilyen életellenes egészségellenes dologgal függ össze. Pl lezuhan a szakadékba és össze-vissza töri magát, ami fáj, de egyben az egészsége élete is veszélybe kerül. Hasonlóan van a lelki dolgokkal. A békét, igazságosságot, stb. azért kedveli, mert az nemcsak a kellemes életet biztosítja, de magát az életet is. Nemcsak a maga életét, de magát az életet is védi, sokszor csak tudat alatt.

Viszont a mazochista a kifordított igényével, áttételesen a halált, a pusztítást kedveli, segíti, ami a tényleges pusztuláshoz vezet. Vagyis a mazochista életképtelen, ha pedig ez társadalmi méretű, az átlagnál több a mazochista, akkor az a társadalom életképtelen.

6. De nemcsak a mazochizmus teszi életképtelenné a társadalmat, de pl. az önző gonoszság is, (az átlagnál több a határt átlépő gonosz, önző). Ők elvileg szeretik a jó, kellemes életet viszont kevésbé, mint a hatalmat, a rövid távú presztízs győzelmet, , stb.. Végső soron általában ők is inkább a harcot, háborút, az igazságtalanságot, vagyis az élet ellenes dolgokat választják. Az élet, az egészség, a természetvédelem, a tudás, szempontjait a saját érdekük mögé helyezik.

És más tulajdonságok (kitalálását az olvasóra bízom) szintén életképtelenséghez vezethetnek.

A viszonylagos gonoszság mint népjellemző és diktatúra-elfogadó tulajdonság.

Természetesen a gonoszság, gonoszok a legborzalmasabb, leginkább megvetést, sőt büntetést érdemlő téglák. Valahol valakitől büntetést érdemelnek.

Eddig kerültem ezt a szót, mert szerintem az emberek alapvetően jók, csak becsapottak, tanítatlanok, felületesek, önzők. Ugyanezzel érveltem édesanyámnak, aki átélte a 2. világháborút, a Rákosi-rendszert, a viszonylag jobb Kádár-rendszert, zűrzavaros rendszerváltást. Az Orbán-rendszert nem élte át, de már érezte az előszelét. Halála előtt 1997-ben mondta: nincs mit tenni az emberek rosszak, gonoszok. Pedig akkor még jóval reményteljesebb volt a helyzet.

Azt gondolom, h. most a másik oldalról nézelődve nem örül annak, h. igaza lett. A rendszerváltás után voltak problémák, de ilyen fokú züllésre romlásra kevesen számítottak. Nemcsak országos szinten, de nyilván az a jellemtelenség, rendezetlenség sugárzik le.

Ha kedves olvasó széjjel néz, mi van pl. jelenleg a lakóházában, az iskolájában, a rendelő intézetében, mindenhol olyan dolgokat tapasztal, ami 15 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Persze most is vannak kedves emberek, de valahogy a színvonal süllyed. Szóval édesanyám, mondta idősen: mert az emberek rosszak.

Ez nekem azt jelentette; gonoszok, mire én válaszoltam: legfeljebb tájékozatlanok, tanítatlanok, átvertek, önzők, felületesek, stb.

Most belegondolva, viszont azt mondom: attól függ, h hová tesszük a gonoszság határát. A jog is ismeri: gondatlanságból elkövetett károkozást, netán, gondatlanságból elkövetett emberölést.

Tisztázzuk az alapokat.

Aki tudatosan, féltudatosan jelentősen árt a másiknak az ártalmas, tehát rosszindulatú, gonosz, kegyetlen, bűnös.

Az ártalmasság egyik felosztása: a teljesen vétlen 10% (ez nem gonoszság) A teljesen tudatos direkt gonosz, csak 10%.

Valamint a féltudatos 80%. Erre még visszatérek.

Az ártalmasság másik felosztása: hétköznapi és a társadalmi. A társadalmi ártalmasság szinte teljesen féltudatos és közvetett ártalmasság. A társadalmi ártalmasságnak több része van, de talán a legjelentősebb, ha valaki ártalmas hatalmat támogat, ilyent választ, az biza meglehetősen ártalmas tett, főleg akkor, ha vészhelyzet van és az ártó hatalom diktatúra. Vagyis normális békés „nagyjából rendben van minden” helyzetben alig jön létre társadalmi ártalmasság, annál inkább a nehéz időkben, illetve kisebb-nagyobb diktatúrák támogatása során. Vagyis az embernek, ha nem akar ártalmas lenni, azt is figyelni és mérlegelni kell, hogy milyen helyzetben van a társadalom, a nép, az ország.

Nemcsak a rossz támogatói ártalmasak, hanem a gyávák, lapítók, gerinctelenek is. De ez a két réteg, általában szinte teljesen azonos. Ezt a költő így fogalmazta meg: gyilkosok közt cinkos, aki néma. De tulajdonképpen arról van szó, hogy vészhelyzetben, (diktatúrában) a segítségnyújtás elmulasztása is bűn. Tehát azok is ártalmasok, akik nem csinálnak semmit, például arra sem képesek h. elmenjenek szavazni.

Visszatérve a féltudatos ártalmasságra, mely főleg társadalmi ártalmasság, de magában foglalja az ártások jelentős részét. A féltudatos ártalmasság is bűn, gonoszság, rosszindulat, az csak egy kicsit enyhíti, hogy az illető nem kimondottan ártó szándékkal tervezetten teszi. Az ártó szándék csak kb. 50%-s, ez azért kevés a felmentéshez.

A féltudatos ártalmasság tulajdonképpen a következő negatív tulajdonságok ötvöződése során alakul ki: felületesség átgondolatlanság, önteltség, ravaszkodás, önzés, irigység, hidegség-közömbösség (szeretni tudás hiánya), düh, gyűlölet (ezek érzések) és nem utolsó sorban, téves eszmék elgondolások. (Korábban a nép-mazochizmus kapcsán már említettem szadizmust, gyűlölködést.)

Természetesen ezek az érzések sok módon, sok arányban képesek ötvöződni, néha egész furán is. A legtöbbször az ártalmas ember szándékosan teljesen tudatosan nem akar ártalmas lenni, sőt meg van győződve, h. összességében jót tesz. De ez egy felületes, öntelt meggyőződés. Tehát az önteltség, és valamilyen téveszme minden ártalmasságban megjelenik, és ezekre rakódhat még más negatív érzés érzelem.

Több kérdés is felmerül.

Az alap kiindulás: az az akárki, aki olyan diktátori bandát támogat, akik ellenségeskedésbe, esetleg háborúba sodorják az országot, akik kisebb-nagyobb rabságot és nyomort hozó rendszert alakítanak ki, - ama ember árt az embertársainak. Ez nem kérdés, ez kijelentés: árt az embertársainak. A kérdések most jönnek.

Az egyik kérdés, hogy ítéljük meg naiv átvert embert?

Ama állampolgár, akinek lenne alkalma tájékozódni és ellenállni, de felületes, túlzottam naiv, tájékozatlan, gerinctelen, önző, és ezért egy ártó hatalmat támogat, direkt vagy a lapításával, - az biza ártalmas, vagyis gonosz. Az önzőség úgy jön ide, h. mindezen felületesség mögött valamilyen érdek, vagy kényelmesség húzódik meg. A gonoszság pedig úgy, h. azt tudnia kell, ezzel komolyan árthat másoknak, ártatlan gyerekeknek is. És lám be is következik az ártás.

„Tudnia kellene”, - ez is érdekes probléma. Itt megint felmerül a jelenlegi oktatás, tájékoztatás hiánya, mely a társadalmi felelősségről semmit sem mond, inkább azt sugallja, h. az magánügy, nincs jelentősége. Megoldásként mindig felmerül a fejlettebb tájékoztatás és főleg oktatás. Ugyanakkor azért a jelen társadalmunkban is vannak olyan benyomások, melyekből már erősen sejteni kellene a normálisnak, a jóindulatúnak, az önzetlennek, hogy a tisztességtelen hatalom megválasztásával árt az embertársainak, és erősen sejteni kellene, melyik a rossz, becstelen vezetés.

Hová tegyük az ártalmasság határvonalát? Amennyiben a helyzet romlása átlép egy szintet, egy olyan szintet, h több ezer gyerek helyzete élete jelentősen romlik és romolhat, és ezt a kicsit is figyelmes látja, ettől a határtól kezdve már beszélhetünk jelentős ártalmasságról, bűnről és gonoszságról.

Pl. adva van egy hasznos munkát végző kedves ember, legyen az egy gyógyszerésznő, aki ilyen-olyan felszíni okból, de tudjuk, h. valójában, felületességből önteltségből, önzésből, téveszmék miatt nem megy el szavazni, illetve a diktatúrára szavaz. Akkor ő ártalmas? A rossz vezetést választja, ez mindenképpen ártalmasság. Hogy a hasznos munkája, egyéb jó cselekvése mennyire egyenlíti ki a „választási ártalmasságát”, az sok mindentől függ, de ez biztos, hogy ez az egyébként értékes ember hasznossága értékessége, a hiányos rossz választás miatt sokat veszít az értékéből, hasznosságából.

Hogyan lehet gonosz, kegyetlen, egy kedves, békés, hasznos munkát végző ember? Sajnos lehet, legalábbis a lelkének jellemének lehet egy gonosz, kegyetlen oldala. Mert ha csak sejti, h. az általa támogatott hatalom, pl. növeli az éhező fázó gyerekek számát, de mint egy strucc, nem hajlandó tovább gondolni, az már egyfajta gonoszság, kegyetlenség.

Pl. ártalmasnak, gonosznak és erkölcsi értelemben vett bűnösnek mondható azon ember, aki a hazugsággyárban (pl. állami média) dolgozik és tudja, látja h. hazugságok százait gyártják azt is tudja, látja, h. munkájának következménye által áttételesen akár több ezer gyerek élete nehezedhet.

Nevezzük ezt a réteget „hamis hatalmat, önzésből kiszolgálóknak”, szerintem 2022-ben a magyar emberek kb. 4% a ilyen.

Ugyancsak ártalmasnak gonosznak mondható, erkölcsi értelemben bűnösnek, akiben megfogalmazódik ilyesmi mondat: lehet, h. sok ember, gyerek károsodik azzal, hogy én a hamis hatalomra szavazok (vagy nem megyek el szavazni), de kit érdekel, lecsinálom. Tehát ez a „kit érdekel, lecsinálom” gondolat, egy gonosz, erkölcstelen gondolat. A magyarok nagyjából 5%-a „kit érdekel, lecsinálom” felfogás alapján él a társadalomban.

És valóban van egy direkt gonosz, antiszociális réteg, mondjuk 1%. Tehát a magyarok 10% az Orbán-Fidesz rezsimben gonosz, ill. gonosszá vált. És ez sok, ez már a nép lelki betegségének része. Nyilván ezen emberek nagyobb része erre hajlamos volt, a rezsim csak kihozta ezt a hajlamot. De valójában sokan, a határesetesek közül azért lettek gonosznak mondhatók, mert a helyzet romlása átlépet egy határt (több ezer ártatlan gyerek károsodhat), ebben a bűnös, ártó helyzetben, már cinkossá, bűnössé válik azon ember, aki korábban egy viszonylag normális rendszerben nem számított gonosznak, bűnösnek. Egyszerűbben, a helyzet is befolyásolja, hogy a szabadon vétkezőből, hibázóból gonosz, bűnös lesz.

A tehetségtelenek, sikertelenek irigysége, gonoszsága.

Ez a fajta gonoszság elsősorban sikertelen (lusta, tehetségtelen, buta) kisemberekre jellemző, de a vezetők sem mentesek ettől az irigységtől. Ők nem a kisemberekre irigyek, hanem a rivális vezetőkre, főleg ez ellenfél, ellenzék vezetőire. De elsősorban a lusta tehetségtelen kisemberekről van szó. A lényege ennek a gonoszságnak; ha nekem nem sikerül, ha én nem tudok előre jutni, akkor a tehetségesek szorgalmasak se tudjanak. (Ha az én tehenem megdöglött, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is.) - Engem ne előzzön meg senki, nálam ne boldoguljon jobban senki, legfeljebb az uraságok. Tehát ahol tudom, ott akadályozom a tehetséges, szorgalmas, okos, ötletes embereket. – ez a „jóindulat” munkálkodik bennük, többnyire tudat alatt. Persze ez a gonoszság sem tudatos, ez is féltudatos. Valahol a lélek egyik bugyrába rejtetten ott fortyog ez az irigység, gonoszság, és befolyásolja a viselkedést pl. a politikai szimpátiát. Pl. az Orbán-Fidesz rezsim szimpatikus ezeknek az embereknek mert ez a hatalom szintén, indirekt utálja, gátolja a tehetségeseket, szorgalmasokat, ötleteseket, és támogatja a tehetségteleneket, lustákat, főleg ha azok megfelelően hűségesek, szófogadók. Szóval a tehetségtelen lusta sötét ötlettelen, és nyalóka, besúgó ember érzékeli, hogy mennyire áll közel hozzá az adott hatalom.

Az Orbán-Fidesz hatalmat pedig magához közel állónak tartja. Magyarországon sajnos eleve elég magas volt eme sötét tehetségtelen emberek, nyalóka, besúgó emberek száma, és az Orbán-Fidesz uralma tovább növelte a számukat. Felébredtek, „kijöttek a kövek alól, és az odúkból”, egyre nagyobb befolyást nyertek, és ezzel a rendszerrel egy kölcsönös jó viszonyban állnak. Szóval ezen fajta gonoszság, irigység is növekedett.

Nem mellesleg hozzá kell tenni, hogy az ilyen irigység gonoszság képezi a rasszizmus, sovinizmus alapját is.

- „Én ugyan tehetségtelen sikertelen vagyok, de a fajom, a népem, az szuper, és ha ez kétséges, akkor lealázzuk a többi népet.”- szintén félig rejtetten munkálkodó motiváció vezérli őket.

A magyarok szeretnek gyűlölködni, gúnyolódni. De ez gyakran az összemosás alapja.

Egyszerűbben: szeretik kicikizni a másikat, - mindenkit válogatás nélkül.

Ezt amolyan lezser jópofa vicces dolognak tartják. Tehát nincs mögötte igazi gonoszság – viszonyt annyi eszük nincs, h. a vicc kategóriába tegyék. Pontosabban nem a felállított, ténylegesen jó-rossz kategóriák határozzák meg a pl. a politikai vezetőkről való véleményüket, hanem akiről gúnyolódódnak utálkoznak, azt automatikus beteszik az „egyformán rossz” kategóriába.

Ami azt is jelenti h. nincs náluk, nálunk, nagyon rossz és kicsit rossz kategória, csak „rossz kategória”.

És ebből persze összemosás lesz. Ráadásul a rosszul értelmezett kiegyensúlyozottság tovább erősíti az összemosást. Vegyük példának két egymással vetélkedő politikus összehasonlítását. De az egyik kétszer olyan silány, aljas, mint a másik. Viszont a magyarok ugyanannyit gúnyolódnak az egyikről, mint a másikról. Az un. kiegyensúlyozott média, ha ez egyikről valami negatívot mond, akkor kötelességének érzi, h. a másikról is mondjon valami negatívumot. A vége az, hogy a rossz és a nála kétszer rosszabb, egyforma megítélés alá kerül.

Összegezve

Kezdjük az ártalmasság fajták felsorolásával.

Önmagára irányuló - másokra irányuló - mindkettőre ható.

Fizikális fájdalom – lelki fájdalom – anyagi kár – ötvözött.

Kicsi – közepes - nagy. Egyemberes- sokemberes (a sokemberes mindenképpen nagy).

Jogi és egyben erkölcsi - csak erkölcsi – erkölcsi és politikai (népszerűség-vesztés, hatalomvesztés)

Teljesen vétlen, - féltudatos, - teljesen tudatos.

Egyéni, - áttételes társadalmi (káros munka, rossz vezetés, - ártalmas vezetés választása, direkt támogatása, eltűrése, stb.)

Rosszindulat, önzés, irigység önteltség, hatalommánia, stb. - figyelmetlenség, tájékozatlanság, butaság, lustaság, gyávaság, stb.

Az ártalmasság érzése lehet: valós okú – felpumpált ön-gerjesztett.

Két megjegyzés: aki tudatos, féltudatos és közepes, nagy ártalmasságot követ el, az gonosz, bűnös (jogi büntetést érdemelne). Viszont a jelenlegi jog a sokemberes társadalmi, tehát nagy ártalmasságot nem méri, nem bünteti, ez egy alapvető hiányosság.

12 év károsság ország tönkretétel után a szavazók többsége még mindig is a Fideszt választották (választják) többen, mikor Magyarország állapota a béka fenekétől még lejjebb fúrta magát bele a földbe. Tehát az Orbán- Fidesz támogatók és a közömbösök is átlépték az ártalmasság gonoszság határát. Legalábbis jelentős részük átlépte. Hiszen tudniuk kell, h. itt a rossz egészségügy miatt emberek halhatnak meg, a nyomor miatt gyerekek éhezhetnek, fázhatnak. Tudniuk kell, hogy az oktatás gyengesége olyan értelmi és mentális károkat okozhat, melyek örökre megmaradhatnak.

Visszatérve, akármennyire készülök, a választási eredményekre, mindig elkeseredek, nemcsak a butaság, hanem a gonoszság miatt is. Tudom h. a gonosz, lelketlen fidesznyikok ilyenkor pont ellenkezőleg, örvendeznek, nemcsak az eredménynek, de annak is, hogy az ellenzékből, sokakból, a lelkesekből dühöt, bánatot váltanak ki. Nem mondom, hogy minden fidesznyik ilyen, de ilyenek is vannak közöttük. Sajnos ide süllyedt a magyar nép, (mert itt az átlag süllyedéséről is szó van), és ez nagyon szomorú. A megoldás tekintetében még kilátástalanabb a helyzet, mert mit lehet tenni azokkal, akik ha nem is direkt, de indirekt gonosszá, rosszindulatúvá (jelentősen ártalmassá váltak?

Befejezésül, felteszem a kérdést: mire jó az ártás a gonoszkodás, pl. a nép átverése? Hozzátéve, h. a hazudozó, átverő célja nemcsak maga hazugság, átverés, hanem a mögött van egy fontosabb cél is, pl. a hatalom. Viszont maga az átverés hazugság is árt, és a mögötte levő cél is. Mert pl. a hazugsággal, manipulációval létrehozott hatalom, sunyi rossz, ráadásul kizárja az emberek véleményét, a demokráciát. Tehát az ártó a gonosz, az esetek 85%-ban nem tartja magát ártónak, gonosznak. Sok magyarázat, ürügy, frázis van a tarsolyába. sőt legtöbbször hasznosnak, jótevőnek tartja magát.

Arra a kérdésre, h. miért hazudik, viszonylag sok frázis válasz lehet: Ez csak egy kis hazugság nem ártok vele. Vagy: hazudok egy kicsit, de egy nagyobb jó ügy érdekében. (Miközben tudjuk, hogy a hazugság, manipuláció önmagában is káros, és megkérdőjelezhető

ama jó ügy, melyet hazugsággal képviselnek.)

Néha a lelkének valamelyik bugyrába felmerül a sejtés, - ez azért árthat másoknak. De akkor mondjuk, ezzel megnyugtatja magát: igen, de összességében hosszabb távon hasznos vagyok. Vagy ezzel: igen lehet, hogy most egy kis szenvedést hozok létre, de ez csak kis áldozat a nagy, teljes jó érdekében.

Vagy: mások még több szenvedést okoznának. stb,. stb.

Ha nagyon őszinte, akkor: hazudok ártok is, de nekem mint különleges, hatalomra gazdagságra teremtett embernek ezt is szabad. De ez nagyon ritkán, van 1-2 %-ban. És a direkt gonoszság is 1-2%-s: élvezem, ahogy más szenved.

8-10% lehet még a kegyetlen önző, aki: „Engem nem érdekel más szenvedése, csak a magam jóléte élvezete hatalma érdekel.” Hajlamosak vagyunk a diktátorokat ebbe a 8-10%-ba tenni, de valójában ők a saját gondolatuk szerint, a 85%-ba „összességében hasznos, jótevő vagyok” többségbe tartoznak. De az hogy ő mit gondol magáról, az ártás nagyságának szempontjából nem számít. És abból a szempontból sem számít, hogy a lelke legmélyebb talán örökre eltemetet bugyrában mégis ez van: „Engem nem érdekel más szenvedése, csak a magam jóléte élvezete, hatalma érdekel. „

De ne felejtsük el, nemcsak ártók gonoszok vannak, de valóban vannak hasznosak, jótevők. A hasznosaknak viszont van önkritikájuk. A hasznosak hullámzóan kételkednek magukban, ez az egyik jellemzőjük.

És végül a legfontosabbakat se hagyjuk ki:

A gonosz vezetők és gonosz szolgáik, akik ráadásul sokasodnak és valószínűleg a gonoszságuk is fokozódik, ellenségeskedő, néha háborúzó, diktatórikus környezetet, baljós légkört alakítanak ki. Talán éppen ez a gonoszok, gonoszság célja: a félelem fokozása. De a hatalomnak is ez célja, a hatalmas érezni akarja hatalmát és ezt akkor érzi, ha az emberek félnek. Elvileg igaz lehet a védekezésük: én csak figyelmeztetni szeretnék. De a figyelmes képes felismerni, a jóindulatú figyelmeztetést, amely nem félelemkeltő, gyűlöletkeltő, és a rosszindulatú rinyáltatást.

A hatalommánia és a gonoszság végső soron ugyanazon gyalázatos érzés, viselkedés, kétféle megnyilvánulása. De nagyon közel álló megnyilvánulások.

Én a magam részéről nem adom meg ama örömöt amelyet félelmem látványa okozna nekik, - nem adom meg sem a gonoszoknak sem a hatalom mániásoknak, sem a gonosz hatalmasoknak. Bár van ez a mondás: jobb félni, mint megijedni. Mondjuk azt, hogy óvatos vagyok, de nem hagyom h. a félelem akár a jóért való küzdelmem akadályozza, akár a kedvem elrontsa. Én megpróbálok ilyen lenni és másoknak is ezt tanácsolom. Ha gonoszok és hatalommániások nem találnak elég gyáva alanyt elég reszkető „ügyfelet”, akkor talán abbahagyják okádék viselkedésük.

A magyar népbetegség egyik vonatkozása az is, hogy a nép nem képes a legjobb ellenzéki pártot ellenzéki oldalt kiválasztani.

Kemény furcsa önrontó téglákról lesz az alábbiakban szó.

Kezdjük azzal a megállapítással, hogy aki látja az Orbán-Fidesz károsságát és azt is látja, hogy ez ellen tenni kellene, ő már nem nevezhető betegnek. De, még teljesen egészséges bölcs szavazónak sem mondható.

A magyar nép lelki betegsége, ill. a rendkívüli gyenge társadalmi intelligenciája nemcsak abban nyilvánul meg, h. az Orbán-Fidesz tábor, minden borzadály, ország-rontás ellenére is jelentős marad, hanem abban is, hogy az ellenzéki erőket, pártokat is rossz sorrendben támogatják az ellenzékre szavazók. Sajnos látni kell, hogy egyáltalán nem érvényesül a „válaszd legkevésbé rosszat” elv, szisztéma. Kishazánkban, napjainkban 2022-2023 körül a választási sorrend: legtöbben a legrosszabbat, második legtöbben, a második legrosszabbat, és csak kevesen a legkevésbé rosszat választják. Abszolút hibás, fordított sorrend, ebből nem lesz váltás. Ez a második legrosszabb, egy „ellenzéki fidesz párt”, de erre még visszatérek.

Elsősorban azt kell látni, h. a nép elbutulása, lelki megbetegedése, nem úgy zajlik, h. egyes emberek megbetegednek, elbutulnak, mások pedig maradnak bölcsek, demokratikusak, becsületesek. Hanem úgy, hogy szinte mindenki többé-kevésbé butul, és betegszik.

(Betegedés, melynek oka, nagyobb részt, megbetegítés, kisebb részt a nép gyenge immunrendszere miatti megbetegedés. Pontosabban a kettő miatti lelki megbetegedés. Lelki megbetegedés, vagyis a diktatúra elfogadása, rossz vezetés elfogadása bizonyos torz lélektani felfogások, tulajdonságok miatt.)

Visszatérve, a megbetegítő okok, hatások szinte mindenkire hatnak, és sokan átlépnek egy határt, és egyértelműen betegnek, ostobának mondhatók, (Pl. az Orbán-Fidesz hívők) Mások pedig nem lépik át a határt, de az állapotromlásuk pl. oda vezet, h. a viszonylag legjobb ellenzéki párt helyett, egy rosszabb pártot választanak. Vagy a közömbösség hibájába, sőt bűnébe esnek.

Szóval a megbetegedés szinte mindent, mindenkit érint, csak egy szűk réteg marad teljesen egészséges. Talán egy olyan influenzához hasonlítható, mely sokakat erősen megbetegít, más sokat csak közepesen, és keveseket csak gyengén.

Az ellenzéki oldal népszerűségi átrendeződése, többek között azt mutatja, h. a magyar társadalomban elsősorban önző érdekalapon választanak pártot, méghozzá, a „most ehhez a bandához érdemes dörgölődzni” érdek alapján. Tehát nem egy közvetlen erős érdekről van szó, hanem „most melyik maffiát kell figyelnem” érdekről. Amolyan, „hol kell barátokat keresnem” érdekről. Millió-számra tehető az olyan ember, aki sem jövőt, sem nemzetet, sem ideológiát, sem éhező gyerekeket, de még pofát sem néz, csak ezt a mai, esetleg holnapi önző dörgölődző érdekét.

Megérzi, hogy a jelenlegi hatalom már gyengül (rájön h. ez már nagyon tré, tényleg romboló), szóval váltani kell, és egyszerűen a második legerősebb párthoz áll át. Persze a becsület, a szaktudás, a demokratikusság, stb. eme szavazók számára nem szempont. A népbetegség erősödése, terjedése, többek között az ilyen emberek szaporodásával jár.

És akkor megérkeztünk a Gy-DK párthoz. A borzalmas Orbán-Fidesz bandánál egy fokkal jobbak. Egyébként van benne jó néhány szimpatikus vezető, de legfelső vezető, az ő hatalomvágya, és a tábor már erősen problémás.

Nem akarom sem Gy. urat, sem a híveket, a tábort annyira megalázni, h. egy, az egybe Orbánhoz, Fideszhez hasonlítom őket, ezért csak annyit mondok: egy fokkal jobbak, de mentalitásba hasonlóak. Gy. úr hatalommániája hasonló, ráadásul már kiderült h. nem éppen alkalmas ország vezető. (A felesége egy fokkal tehetségesebb.) A tábor mentalitása pedig annyiban hasonló, h. szintén csak egypárt-rendszerben képesek gondolkodni. Mi vagyunk a legelsők, a legjobbak senki nem előzhet meg minket. De ugyanúgy, ahogy a Fideszben, itt is, a fanatikus híveken kívül, megjelennek az ostobák és a rövid távú haszonlesők. És abban is van hasonlóság, h a mérce csakis a hűség, az építő kritika sem ajánlatos, az igazság, pedig nem szempont. Ezen hasonlatosságokon kívül viszont külpolitikában éppen az ellenkező szélsőséges oldalt képviselik. Ez is, éppen a szélsősége miatt csak egy fokkal jobb külpolitikai irány, mint Orbáné.

A fő baj, az h. eme párt egymaga nem képes legyőzni a Fideszt, viszont elég erős megosztó hatással bír az ellenzéki oldalon. Többszálú ez a megosztó hatás. A lényeg az, h. ez a magosztó hatás szintén egy ellenzékgyengítő, egyben Orbán-Fidesz erősítő tényező.

De a lényeg, lényege, h. ezeket a problémákat az elbutított, megbetegített magyar nép nem képes átlátni, így eme párt a második legnépszerűbb párt.

A „DK-akna” az ellenzék legnagyobb problémája, de azért a többi párt vezetésével is vannak problémák.

Nem akarom ismételgetni magam, de újra elmondom: a magyar nép, fokozódó lelki betegsége, butulása az ellenzékre is kihat, kiterjed, csak kevésbé, mint a közömbösökre és még kevésbé, mint az Orbán-Fidesz oldalra.

Kössük feltételhez a szavazást?

12 év károsság ország tönkretétel után a szavazók többsége még mindig is a Fideszt választották (választják), mikor Magyarország állapota a béka fenekétől még lejjebb fúrta magát bele a földbe.

Mondjuk, a vakondnak a lefelé menés nem kudarc, hanem siker. Az értelmes és embertársaikat szerető, a társadalommal törődő emberek számára mindig csalódás az ilyen eredmény. Akkor is, ha magam részéről próbálok felkészülni ezekre a hírekre.

Eme elemzések is részben a felkészülés részei. Másrészt „hátha mások is okulnak belőle” célzattal íródnak.

Akkor kössük feltételekhez a szavazást. Vagyis azok, akiknek halvány fogalma sincs, miről, miért szavaznak, akik pár kiló krumpli alapján szavaznak, azoknak legyen csökkentett értékű a szavazati joguk.

Itt azért el kell gondolkodni azon, h. a szabadság szellemében mindenki olyan munkát végez, amilyent akar, - arra szavaz, akire akar, ezekbe való beleszólás már diktatórikus jelenségnek vehető. Ennek kapcsán viszont azt kell mérlegelni, h. valóban a szabadság korlátozása lenne, ha feltételekhez kötjük pl., a szavazást, úgy, mint egyes fontosabb munkavégzéseket? Távolabbról felülről nézve, (nem a jelenlegi jogból, rendszerből kiindulva) a másnak ártás korlátozása, nem szabadság-korlátozás.

Azon az alapon, hogy bizonyos munkavégzéseket, országos törvények szerint is, bizonyos feltételekhez van kötve, (szakvizsgához), úgy a szavazást is (mint országos kárt okozható tevékenység) bizonyos feltételekhez (szakvizsgához) lehet kötni.

A jelenlegi magyar helyzet bizonyítja, hogyha az alacsony társadalmi intelligenciával rendelkező (a szükséges tájékozottsággal sem rendelkező) emberek szavazata kisebb értékű lenne, akkor jönne létre a valóságos igazságos, demokratikus szavazási eredmény, vagyis a hazudozó diktatórikus hatalom leváltásra kerülne. Ugyanakkor az is igaz, hogy ravasz diktatórikus hatalom meg tudja találni azokat a sunyi módszereket, amelyek a hatalmát biztosítják. Itt van pl. ez a sunyi pofátlan Orbán-Fidesz hatalom, amely a kétharmados eredményét kihasználva azzal kezdte, hogy átírta az alkotmányt, a törvényeket, megalapozta a manipulációjának, propagandájának korlátlan áramlását, illetve átalakította a választási törvényeket és ezekkel lényegében megalapozta a diktatúra további építését. Tehát egy változtatás nem elég, Magyarországon legalább ötven alapvető változtatás lenne szükséges, de félő, hogy a közvetlen demokrácia kiépítése nélkül ez sem lenne elég.

Már érintettem a témát, de ki kell mondani világosan, a cigány-nacionalizmus az erősen fellendülő egyébként érthető jelenség erősen befolyásolja ezt magyar állapotot.

Nagyon szomorú téglákról lesz szó.

A jó hosszú címet persze meg kell magyarázni, de ez sem egyszerű. Végig kell olvasni, és az elmélkedés közepe táján kiderül, miről van szó.

Kezdjük az alapvető helyzettel. Az Orbán-Fidesz tábor, szavazótábor jelentős része a vidéki, falusi leginkább tájékozatlan, iskolázatlan, leginkább szegény réteg. Másképpen a leginkább tájékozatlan, iskolázatlan és szegény réteg, jelentős többsége egy rossz diktatórikus, ráadásul őket kizsákmányoló hatalomra szavaz. Pedig hát éppen nekik kellene a legnagyobb ellenségnek lenni, hiszen ők élnek a legrosszabbul. De nem azok, sőt éppen fordítva, ők a hűséges hívek. És itt egy sereg állítás megdől frázissá változik. Pl. hogy a szegények győznek, mert ők csak a láncaikat veszthetik. Vagy az, hogy a szavazás szempontjából a pénztárca (a szűken vett életszínvonal) a leginkább meghatározó.

Az is igaz, hogy a tájékozatlan szegények saját nyomoruk növekedését is nehezen veszik észre. Egyrészt van egy nélkülözési határ, ami alatt szinte mindegy. Pl. szinte mindegy, h. valaki kéthetente egyszer eszik egy kocka csokit, vagy havonta egyszer. Másrészt, bizonyos minimális közgazdasági ismeret azért szükséges. Pl. hogy mi reálbér. A fizetést és az árakat hónapokon keresztül egymáshoz számítsa. Vagy az, h. az élet-színvonalba belevegye az egészségügyi ellátást és az oktatást. Vagy annak tudása, h. a vezetés kormány miért felelős. A kormány nem ad semmit, ő csak jól-rosszul elosztja, amit elvesz. Viszont minden bajért többé-kevésbé felelős. Stb., stb.. Szóval még a szegénység felismeréshez is kellenek azok a minimális tudnivalók, amelyeket a szegények jelentős része nem ismer.

Tehát a pénztárca vastagsága e réteg esetében sajnos nem meghatározó.

Akkor mi a meghatározó?

Nézzük sorba:

Iskolázatlanok tájékozatlanok, alacsony a társadalmi intelligenciájuk, ezért leginkább átverhetők. Főleg ezzel a trükkel: tudjuk, hogy rosszul éltek, de ha mások kerülnek hatalomra, akkor ők ezt, meg azt tennék, még rosszabbul élnétek.

Rendkívül tájékozatlanok, aki uralja a legegyszerűbb közvetlen tájékoztatási forrásokat, köztévé, óriás-plakát, Misi bácsi hálózat, az uralja a tájékoztatásukat.

Tájékozatlanok, szegények ezért őket a legkönnyebb legolcsóbban lefizetni: akár néhány kiló krumplival, vagy egy-két ezer forinttal, vagy egy kis tűzifával, vagy közmunkával, stb., stb..

Úgy is mondhatjuk, h. ők a leginkább kiszolgáltatóbbak.

Illetve ők félnek a leginkább. De itt már van egy különbség. Szerintem a cigányok kevésbé félnek, mint a nem cigányok. Viszont a cigányokat jobban hajtja főleg tudat alatt a cigány-ország építés motivációja. De erre még visszatérek.

Most viszont általában a szegények iskolázatlanok, tájékozatlanok szavazási szokásaira térek vissza.

Ők a leginkább mazochisták.

Rájuk hat leginkább a Stockholm szindróma.

Ők a leginkább nagy-ember imádók. (Király-tisztelők, személyi kultusz imádók, stb. )

Mivel tájékozatlanok ők látják legkevésbé a hibákat, a lehetséges jó és az elrontott rossz jövőt. Egyáltalán a jövő őket érdekli legkevésbé.

A szegénység kevésbé érdekli őket, viszont az Orbán-Fidesz által kialakított nyalizós, szolgáló, rendetlen, fegyelmezetlen (nem tudást, hasznosságot néző) légkör tetszik nekik.

És még lehetne sorolni.

Tehát kijelenthető: minél szegényebb, tájékozatlanabb iskolázatlanabb egy ember, réteg, annál inkább hajlamos a rossz, diktatórikus, az őt átverő, őt kizsákmányoló hatalom támogatására. Vagyis a ravasz diktatórikus hatalom egyik legfontosabb hatalom-megőrző módszere a jelentős, szegény iskolázatlan, tájékozatlan réteg kialakítása,

Itt pedig visszatérek oda, h. a cigányságot, mint népet, nemzetiséget, jelentős réteget (az átlagot nézve, elnézést az egyénektől) különválasztom a nem cigány szegényektől, iskolázatlanoktól, tájékozatlanoktól.

A szétválasztás alapja: a felsoroltakon kívül, a cigányságnak van még egy motivációja, amiért az Orbán-Fidesz bandára szavaznak ez pedig: főleg tudat alatti cigány-ország létrehozás igénye. E törekvésükbe Orbánt, Fideszt, segítőknek tekintik.

De ezt is nézzük részletesebben.

1. A cigányság jelenleg a lakosság 8%-ára van mérve, valójában van az 12% is. És tíz év múlva tekintettel a magasabb népesedésre, és más országokból való beáramlásra lesz az 20-30% is. Tehát népesség alapján készen áll a cigány-ország.

2. A cigányság kezelése, fejlesztése, mindig is el volt rontva, kiváltképp a rendszerváltás után és még inkább a Fidesz uralkodás alatt.

Főleg az oktatás lett elrontva. A különleges cigány népkarakterhez való oktatás helyett, egy erőltetett integráció, és egy gyenge oktatás keveréke züllesztette a cigányságot. A cigányság felemelése helyett a lezüllesztése jött létre. A teljes beolvasztás integrálás eleve egy elvetélt kísérlet, sok ok miatt lehetetlen. Ami lehetséges lett volna, egy békésen együtt élő, viszonylag fejlett nemzetiség kialakítása. Azért beszélek múlt időben, mert félő, hogy már teljesen el lett rontva, - ez is.

3. Egyik oldalon zajlott a lezüllesztés ugyanakkor a cigányság letelepedett „egységes” nép, nemzetiség kialakulása is zajlott, csak rendetlenül, tervezetlenül. Tulajdonképpen a cigányság napjainkra jutott el oda, még mindig nem tudatosan, ahová más népek már több száz éve, hogy kulturálisan önálló cigány közösségekbe, de országosan szétszórtan letelepedett önálló, büszke nemzetiséget alkosson. Most alakul ki a cigány-öntudat és az igazi (reméljük jó) nacionalizmus. Ezt meg kell magyarázni.

Egyrészt, mi az, hogy most alakul ki? Hiszen a cigányság mindig is egy zárt büszke szinte vad közösségeket alkotott. Sőt túlságosan is zártat és büszkét. Csakhogy ez inkább egy nomád törzsi közösségnek felelt meg, nem egy újkori faluközösségnek, nemzetiségnek, amelynek vannak társadalmi céljai. Társadalmi céljai, vagyis legyen külön történelme, a kultúra ápolásának legyenek intézményei, legyen önálló vezetése, legyen bizonyos önrendelkezése, stb. A cigányság elkésve, de kezd eljutni abba az állapotba hogy ilyesmi igényei legyenek, tehát alakulgat ez a folyamat, annak ellenére hogy a hatalom ezt inkább gátolja.

(A cigányság 1400 körül jött keletről, de nem egységesen hanem több törzsben, klánban, 30-150 fős közösségekben. Tulajdonképpen a nomád vándorló népek életét élték, csak kevés barommal. Magyarországon először csak átmentek nyugat felé, azonban onnan a többségüket elkergették (kiutasították), így maradt Magyarország, illetve Románia és kevésbé a többi kelet-európai ország. Milyen érdekesen ismerős helyzet: elkergetett menekült nép, emberek és Magyarország, mint befogadó, ez elég sokszor megtörtént a történelem során. Az is igaz, h nem egészen a jóindulat a szeretet vezérelte a magyarokat. Leginkább az, hogy mint a kihalás szélén levő népnek szüksége volt betelepülőkre. De mégsem tudatosan fogadott be: amolyan, „ha már itt vannak, maradjanak, úgy sincs sereg erő, ami kiverje őket” alapon. De azért magyarok többnyire befogadó nép volt, ami éppen napjainkban szűnik meg véglegesen. És persze erősen keveredett nép a magyar. Visszatérve a cigányságra ők 500 évig csak nomád életet éltek, csak 90-70 éve kezdenek letelepedni, és napjainkra jutottak el, hogy a letelepedett vidéki nemzetiség szintjét elérjék. Pontosabban ehhez kellett volna egy lökés az államtól, amit nem kaptak meg.)

Másrészt mi az, hogy jó nacionalizmus? A jó nacionalizmus egy olyan nemzeti büszkeség öntudat, önálló különleges kultúra, amely békés egymás mellett élésre és szabályozott versenyre épül. Amely nem utálja a másik népet, nem nézi le, nem akar azokon uralkodni. A rossz nacionalizmus pedig az ellenkezője, mindannak amit felsoroltam. A cigányság esetében is, mint minden nép esetében kialakulhat a jó nacionalizmus is és a rossz is.

A jó cigányság-politika eddig is és most is az lenne ha:

Elősegítenék a jó nacionalizmussal rendelkező, viszonylag fejlett, tájékozott, társadalmi intelligenciával rendelkező önálló cigány nemzetiség kialakulását. Ehhez egyrészt egy sokkal jobb oktatás kellene, plusz a cigányság karakteréhez igazított, gyakorlatias oktatás is szükséges.

Ezzel meg lehetne akadályozni, h. cigányság hatása által az egész ország cigány-országgá alakuljon át.

Az összes vezetés hibája bűne hogy nem a jó irányba haladtak a dolgok, de az Orbán-Fidesz tudatosan hatalmi szempontból zülleszti a cigányságot és tervszerűen kihasználja őket. Egyrészt kihasználja szegény iskolázatlan réteg felsorolt tájékozatlanságát, szegénységét, átverhetőségét. Másrészt Orbán-Fidesz kihasználva Orbán lehetséges cigány származását, áttételesen azt a látszatot kelti, hogy ő lehet cigány-ország építője és uralkodója, legalábbis az ő támogatásával valahogy nagyobb hatalma befolyása lesz a cigány népnek. Az is megjelenik ebben, h. mint mondtam, a cigányság most jutott el abba stádiumba h. ilyen céljai legyenek. Valójában Orbán-Fidesz nem segíti, támogatja a cigányságot ellenkezőleg lezülleszti, kihasználja lenézi őket.

És még egy, sajnos meglehetősen szörnyű megállapítás: jelen tendencia mégis az, hogy Magyarországból cigány-ország lesz, de nem a pozitív változatban, hanem a negatív változatban. Vagyis egy Orbán-Fidesz maffia-piripócs, átverős diktatúra rendszerében működő ország, akinek a cigány és nem cigány lakói műveletlenül, szegényen, rossz nacionalizmusban, de büszkén tengetik a szánalmas életük.

Viszont a cigányság lelkes támogatója és ez egy nagyon szomorú, de jelentős tégla (faldarab) az orbáni börtön falában.

E fejezet befejezése

Ludas Matyi költemény régen íródott, de sajnos…

Döbrögi uraság azt üzente a népnek, féljetek, mert én vagyok az erősebb, azt teszek veletek, amit akarok. Nincs esélyetek, aki rendesen szolgál, annak jó dolga lesz, aki lázad, annak jaj.

A falu népe, szinte mindenki, berosált és rendesen szolgált. Döbrögi persze átvágta őket, mert egyre többet vett el tőlük, egyre pofátlanabbul sanyargatott. Döbrögi logikusan ezt gondolta: ha ezek ilyen birkák, mindent elhisznek, ennyire félnek, akkor megérdemlik, h. a végtelenségig kihasználjam őket. Nulla a kockázat, azt csinálhatok, amit akarok.

Volt azonban egy fiatalember, akit ugyanúgy megkárosított, neki a ludait vette el, ráadásul meg is botoztatta, de ez a fiatalember a megalázkodás helyett ezt gondolta: - Ha alig van remény, esély, akkor ez számomra nem azt jelenti h. megijedek, hanem az ellenkezőjét, akkor dupla erővel küzdök.

Így is tett és egymaga kisebb segítséggel háromszor verte el Döbrögit, de alaposan, annak hatalmas valagából ömlött a vér.

A falu népe tapsolt, de nem fogadta meg Matyi példáját, nem lázadt fel, továbbra is rettegett, és majrézik a mai napig.

Nem lázadtak fel, pedig láthatták, nem is olyan nehéz legyőzni az uraságot.

Matyinak el kellett menekülni, (bár ő bele tudott nézni a tükörbe), viszont Döbrögi uraság, és később az utódai egyre pofátlanabb módon, sok-sok átveréssel egyre jobban kizsákmányolták és kizsákmányolják a népet. De mindig a rinyálásra, a gerinctelen ostoba önzésre és a birkaságra építenek. Ráadásul a mostani népnek csak annyi lenne dolga, amire 2002-ben és 2010-ben is még képes volt, h. szavazás által zavarja el a Döbrögit. De erre sem képes. Tanulság: ez a nép nem változik.