Lényeg a menekültekről.

A migráció és a menekültek problémája.

Először arra gondoltam, hogy egy hosszabb tanulmányt írok, a témáról, erről a súlyos problémakörről. Meg is írtam, de csak gondoltban, mert eszembe jutott, hogy a kutya sem olvassa el. Ezért csak a tanulmány az elemzés fejezetteinek címét írom le, kiegészítve egy- két fontosabb mondattal.

 Hát ezt már alaposan elrontotta az USA és a „fejlett” világ.

Ezt már nagyon nehéz lesz megoldani.

Aki az életét menti, aki csak a láncait az éhségét a nyomorát vesztheti el, az mindenre képes.

Ha romlik a legalsó világ helyzete, ha egyre többen lesznek a fenti helyzetben levők, akkor azok minden eszközzel, minden áron el akarnak jutni, az akár egy fokkal jobb világba.

Illetve a bármilyen eszközök, közé tartozik a terrorizmus, a merényletek elkövetése, avagy a háborúzás. Minden nem védekező harc háború borzalom. Viszont több alapmotiváció mozgathatja e borzalmat. Többek között a reménytelen nyomor a kilátástalan élet. Ez nem felmentő csak enyhítő körülmény.

 A főbb hibák, a romlás lényegesebb okai.

A világ lassan halad hanyatlás útján. Ennek egy fontos és már évtizedekkel ezelőtt megjósolható összetevője, a leginkább lemaradt, a vesztes világ tragédiája és reakciója, beleértve az erőszakos, természetellenes népvándorlást, migrációt.

Megmondom őszintén én gyorsabb összeomlásra, válság-dominósor borulásra, avagy válság- láncreakcióra számítottam. Bár mindig megjegyeztem hogy a válságlánc egy fontos eleme a természet lehetséges összeomlása. Nos úgy néz ki, hogy hálát adhatunk a természetnek Istennek, a természet még egészen jó bírja, hogy folyamatosan rombolják. A lényeg, hogy egyelőre csak egy lassú hanyatlást tapasztalhatunk, az is elsősorban az is, az un. fejlett világra és a legfejletlenebb világra koncentrálódik. Bár nem lehet tudni, mikor gyorsul erősödik fel az összeomlás. Nagyobb természeti katasztrófa (beleértve a természeti kincsek elapadását is), vagy egy részleges  világháború, vagy egy újabb pénzügyi-gazdasági válság, mindez beindíthatja a válság-láncreakciót.  

A lassú összeomlás egy fontos összetevője a természetellenes migráció.

Az USA, és fejlett világ, elhibázott elmaradott országokat kezelő külpolitikája, rövidítve USAFV-EOK, eleve rossz alapelvekből indult ki. A történelmi léptékben rövid távú érdek (hosszabb távon ráfaragás) hajtotta ezt a külpolitikát. Főleg az USA részéről. Továbbá a világ elit országokra és alattvaló országokra való felbontása, az olló szétnyitása motiválta a külpolitikát, legalábbis a lelkek mélyén, a háttérben ezek voltak a motivációk.

Mára már a világszövetségnek beleérve az ENSZ-t is, sokkal fejlettebbnek, demokratikusabbnak kellene lenni.

Persze az okokról, a hibákról még sokat lehetne beszélni.

Felvetődik az USA ínstabilizáló felelőssége. Lehet hogy az USA, legalábbis időszakosan hasznosul?

A továbbiak a jó külpolitikáról szólnak, de ezzel megmutatják a lényegesebb hibákat is. 

A fejlett világnak először is magát kellene megreformálni, kvázi rendszerváltás kellene, ahhoz, hogy merőben más külpolitikát folytasson.

A helyzet két okból is szinte reménytelen.  Az egyik ok az előbb említett teljes szemléletváltás és rendszerváltás elmaradása. A másik, az hogy már egy nagyon rossz helyzetet kellene visszafordítani. Persze az ember soha nem adhatja fel: meg kell próbálni elkerülni nagyobb bajt.

Mi lenne hát a jó külpolitika?

Egyébként van, kívánatos, egyensúlyi lassú, tervezett migráció is.

Aminek kialakítására szintén nem törekedett az USAFV

Az egyensúlyi migráció elemei:

Az elmaradott világba túlnépesedés van, a fejlett villába népesedés-fogyás van. Tehát valamivel többen jöhetnek a fejlett világba, mint visszafele.

Azért a fordított áramlásnak is nagyobbnak kellene lenni. A fejlett világból való emberáramlást be lehet illeszteni a következetes, békés, igazi segítségbe.  Nevezzük ezt rövidítve: KBIS-nek Tehát: következetes, békés igazi segítség.

A következő elem a migráció legyen lassú és egyenletes. Ahhoz hogy ne akarjanak sokan elmenni, ehhez szintén szükséges a KBIS.

A következő elem, a befogadó országok ne csak a szorgalmas takarítókat és a sport és egyéb zseniket fogadják be, hanem minden munkavállaló rétegből arányosan fogadjanak be.

Most mivel tervezetlen és rossz a migráció aránya, a kibocsátó országok is, panaszkodnak nekik is rossz, és befogadó országok is panaszkodnak. A befogadó országok számára éppen a túl nagy volumen és a tervezetlenség, ellenőrizhetetlenség, a probléma.

Ha jó és tervezett a migráció, akkor mindkét fél jól járhat.

A viszonylag lassabb migrációt viszont csak jó külpolitikával és KBIS által lehet elérni

Milyen lenne a KBIS (következetes, békés, igazi segítség)?

Néhány eleme:

1. Szinte soha ne kelts harcos konfliktust, pláne ne támadj katonai erővel.

2. Ezért szinte végsőkig egyezkedni kell az ottani diktátorokkal. Illetve a diktátori erőket kell valahogy jobb belátásra bírni. A diktátornak is van hasznos oldala: viszonylag stabil, rendezett országot biztosít. Csak akkor szabad elzavarni a diktátort, ha helyette biztosan jobb és stabil kormányzó erő lép hatalomra.

3. Tudni kell, hogy a történelmi társadalmi fejlődést csak némileg lehet felgyorsítani, pl. egy feudális szakaszban levő ország nem fog évek alatt átlépni az államkapitalizmusba.

4. Jó példát kellene mutatni. A segített ország polgárainak véleménye legyen ez: ez igen, ez egy igazságos követendő társadalom, rendszer.

5. Soha ne használd ki, ne zsákmányold ki, sem direkt, sem indirekt, az elmaradott országot.

6. Elsősorban az oktatást segítsd. Másodsorban az egészségügyet. Törekedj arra, hogy saját innovatív termelése legyen a segített országnak. Alkalmazkodj az adott kultúrához. Mindezt komoly humán, technikai és pénz eszközök bevetésével kell tenni.

Ne csinálj belőlük bérmunkás országot

A politikai intézményrendszer átalakítása csak ezután jöhet, de nem erőszakosan.

Nagyjából ez lenne a KBIS. Nos az elmúlt és a mostani segítség ettől nagyon-nagyon messze van. Szinte ennek az ellentéte.

Nos röviden, ez lenne a lényeg. Egyszerű –vagy nem?

Tisztelettel: társadalom vakitfed

Nyílt levél a Fideszt kritizáló szocialista, liberális, ellenzéki pártoknak, médiának, sajtónak, politizáló embereknek.

Leírom a lényeget, mert manapság nem szokás a dolgokat végig olvasni.

Jómagam pártatlan (néha közömbösnek mondott) átlagos emberke vagyok, ezért közvetlen tapasztalatom van, hogyan lehetne a magam fajtáját megfogni. Ugyanis állandóan azon sóhajtoznak: ha azokat a közömbös milliókat meg lehetne fogni. Íme, egy jó megoldás. Ide kapcsolódik, miért mondják a közömbös milliók?: minden politikus hazudik, az elmúlt huszonöt évet, mindent ki kell dobni

A kommunikáción kell változtatni, de nem átverősen. Valóban meg kell változtatni a gondolkodásmódot és ez által a cselekvést is. Két alapvető hiba van a gondolkodásmódban egyben a kommunikációban.

Az első, mostanában egyre gyakrabban hallani olvasni, látni olyan közlést melynek lényege: hát ami itt folyik az borzalmas, ilyen még nálunk nem volt, ilyen máshol nem létezhet, ez szörnyűség. (Ez tehát rossz.)

Hibás, téves, mert az állítás egyik fele igaz, mármint, hogy ami itt folyik, az borzalmas. Az állítás másik fele, ami általában nem direkt, de kivehető állítás: ilyen még nálunk nem volt, máshol sincs ilyen borzalom – nos, ez a két indirekt állítás sajnos nem igaz. Mi következik ebből? A válasz előtt térjünk rá a második hibára, mert az előző volt az első hiba.

Mostanában, jó ideje, a Fideszt kritizáló közlések lényege: hát ez borzalmas intézkedés volt, és amit a Fidesz mond, tesz minden borzalmas. (Ez tehát rossz.) Az állítás első fele általában igaz, a másik fele - amit a Fidesz tesz, mond, minden borzalmas – nos, ez, nem igaz.

Na ilyenkor mit gondol a magam fajta, átlagos, pártatlan (gyakran közömbös) ember: Ha az állítás egyik fele nem igaz, akkor miért lenne igaz a másik fele. Vagy ezt gondolja: lám ez a közlő ez a politizáló is hazudik, téved, szinte mindegyik hazudik, minden oldal hazudik, az egész reménytelen.

A megoldás felettébb egyszerű, a hibákat ki kell javítani. Gondolkodási, kritizálási, kommunikációs váltásra van szükség, melynek lényege:

1. A közlések lényege legyen ez: amit a Fidesz tesz mond (mellesleg nem Orbánozni, hanem Fideszezni kell), az borzalmas, de a múltban is voltak hasonló nagyságrendű csak másféle szörnyűségek. Illetve külföldön is voltak, vannak hasonló nagyságrendű, de másféle szörnyűségek.  Illetve, amit Fidesz tett mondott az borzalmas volt, és sok borzalmas dolgot művelt,  de azért voltak neki kevésbé borzalmas, sőt elfogadható, közepes intézkedései is.

Ennek a kommunikációnak nemcsak az, az előnye, hogy igaz, kiegyensúlyozott, annak is látszik, de a védekezés taktikáját is megtöri.  Ugyanis a Fidesz védekezés gyakran pont erre alapul: külföldön még borzalmasabb dolgok vannak. Illetve azért sok jó dolgot tettünk. Persze a védekezés itt elhallgat, és az nem emeli ki: na, de amit mi tettünk, teszünk, az sem piskóta.

Tehát még egyszer, a helyes kommunikációs stratégia, most helyes sorrendben: persze külföldön is vannak borzalmas dolgok, de amit a Fidesz művel az is borzalmas. Azért mert külföldön voltak, vannak borzalmas dolgok, és nálunk is a múltban voltak borzalmas dolgok, nem nézhetjük el a mostani hazai borzalmakat.

Illetve, a másik vonatkozás: Elismerjük hogy voltak a Fidesznek elfogadható, sőt közepesnek mondható intézkedései törvényei,  elismerjük hogy a gazdaság területén vannak eredményei, de amit a demokrácia leépítés, az úri Magyarország kiépítése, a társadalom hatalmi vagyoni, erkölcsi megosztása, a szegénység növelése, a korrupció, a hazudozás, az állam lealjasítása területén tesz, - az borzalmas. Azért mert a Fidesznek voltak elfogadható dolgai nem nézhetjük el a borzalmas dolgait. Mi magyarok nem nézhetjük el, függetlenül a külföldtől.

Egyébként azért kell leszokni az Orbánozásról és rátérni a Fideszezésre, mert most egy fidi katona, tiszt, azt gondolja a lelke mélyén: legrosszabb esetben majd Orbánra nyomjuk a felelősséget, úgyis mindenki őt figyeli, én tehát aljaskodhatok. Tisztában kell lenni minden Fideszesnek a saját felelősségével, mert valóban van felelőssége.

Kb. ez a lényeg, ez az igaz, és a nyerő gondolkodásmód és kommunikációs stratégia.

Megpróbáltam érthetően, egyszerűen elmondani, aki nem látja a fontosságát, vagy a megértéshez nincs elég esze - azzal nem tudok mit kezdeni.

Persze a legfontosabb: a politika nemcsak a kommunikációs trükközésből és hatalomra kerülésből, áll. Valóságos, a társadalom számára hasznos cselekvéseket is létre kell hozni.

Most pedig megemlítenék néhány hazai múltbéli borzalmat és néhány külföldi borzalmat, azoknak, akik elhiszik, hogy csak most és csak nálunk, vannak borzalmak.

Most olyanokat ne is emlegessünk, mint Észak Korea, vagy iszlám állam borzalmai. Afrikai nyomor borzalmak, a különbségeket hatalmasra tágító fejlett nyugati politika. Az igazságtalan vietnami, iraki háború. Az izraeli háború minimum ötven éve tart, és remény sincs a befejezésre. Az arab világ lőporos hordó. Mindennek köze van a fejlett nyugathoz, és azt mondhatjuk rájuk: borzalmak. A nemzetközi pénzügyi rendszernek, mely többek között Magyarországra is kötelező, szintén vannak olyan igazságtalan, gazdaságtalan részei, melyre azt lehet mondani: ezek borzalmak. Számomra az is borzalom volt, amikor kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat annyira elpofátlanodott, hogy európai vezető politikusokat hallgatott le. Hihetetlen dolgokat enged meg magának, a fejlett nyugat zászlós hajója. Az is borzalom, csakhogy, egy közelít említsek, hogy a fejlett nyugat Koszovó tekintetében és kelet-Ukrajna tekintetében ugyanazon helyzetre, merőben ellentétes álláspontra állt. Azt se merném állítani, hogy fejlett nyugat bizonyos rétegei (feketék, arab bevándorlók, stb..) nem érzik a helyzetüket borzalmasnak.

És akkor jöjjön csak egy hazai, de hatalmas borzalom, a közelmúltból, de nem a Fidesz érából. 2008 táján a magyar társadalom arra ébredt (a társadalom mindig későn és viszonylag hirtelen ébred), hogy itt áll egy eladósodott, egy tönkrement országban, annak ellenére, hogy a rendszerváltó országok között is, ő volt a legnagyobb EU talpnyaló, a leglelkesebb liberális, piacgazdaság hívő, a külföldi nagytőke legforróbb barátja. Ez hatalmas borzalom volt, akkora hogy magyar nép képtelen volt lenyelni – el is zavarta a liberális erőket. Ez egy kihagyhatatlan kiindulópont, még most is tart, és még évekig tart a hatása. És azóta a nép, végképp kételkedik a nyugatban, az EU-ban, a bankszférában, és jogosan, mert ezeknek azért volt közük ehhez a borzalomhoz.  Ezt lovagolta meg a Fidesz, sajnos hamisan játszva.

                            Egy személyre zsugorodott vakitfed társaság. 

Jó a rossz és a gyerekek

Minden baj forrása, a presztízsharc.

2015 elején merénylet történt Párizsban.  Szélsőséges iszlám eszméket valló merénylők kivégeztek olyan újságírókat, karikaturistákat, akik gúnyrajzokat közöltek Mohamed prófétáról. Az eset kapcsán négy gondolatsor is végigzakatolt az agyamon.

1. Mennyiben tehet egy eszme (esetleg eltorzult eszme) az ember eltorzult cselekvéseiért?
2. Az éremnek több oldala van. A másik oldal nemcsak karikatúristákból áll, bizony hódító seregből is áll.
3. A sajtószabadság teljesen korlátlan?
4. Az ember javíthatatlan presztízsharcos.

Bárcsak az utolsó, de mégis ezzel kezdeném: az ember javíthatatlan presztízsharcos.

Én is te is, az emberek 95%-a fajtól, nemtől, vallástól, függetlenül presztízsharcos. Ez nemcsak azt jelenti, hogy állandó zsörtölődésben éli az életét, de néha, gyakran komoly aljasságok gyilkosságok is kikerekednek ebből. Néha, gyakran elragadnak minket az indulatok.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, nézzük G bácsi és felesége esetét.

 Két csendes, békés, idős emberről van szó. Átlagos, befelé forduló életet éltek, sajnos manapság ez az átlagos. Az internet arra jó, hogy ne kelljen a barátokhoz, kollégákhoz, rokonsághoz elmenni és személyesen beszélgetni, például gratulálni. Na, de most nem ez a téma, térjünk vissza G bácsihoz és feleségéhez. Már nem lehet tudni, hogy kezdődött, de egyszer csak G bácsi elkezdett ragaszkodni a szélső fogashoz. Az előszobában ugyanis három fogas állt az utcán elfáradt kabátok pihentetésére. És G bácsi elkezdte csakis a balszélsőt használni, sőt megkérte G nénit is, vagy csak odamordult: - ezt szeretném használni. G bácsi biztosan meg tudta magának indokolni, hogyan, miért, de valljuk be, G néni csak egy újabb komolytalan hóbortnak, tartotta. Eleinte csak csendesen folyt a fogas háború, G bácsi nem egyszer talált a „fogasán” más kabátokat, ilyenkor bosszankodva átakasztotta és odamordult a feleségéhez:- mondtam már, ide ne akassz semmit, ez az én fogasom.

-         Nem kell mindenből cirkuszt csinálni, te mániás öregember – ilyesmi volt általában a felesége válasza.

Persze ez nem fogas ügy, mert bármi más is előkerülhetett volna, mondjuk inkább: ez volt a „fogas ürügy”.

Szóval viszonylag csendesen folyt a fogas háború, és ahelyett, hogy fokozatosan felerősödött volna, egyszer csak robbant a bomba, átszakadt a gát, ami így történt:

G bácsi más sokadszorra is ott találta a fogasán felesége kabátját.

- Hányszor mondtam, hányszor, de hányszor, ide ne tegyél semmit, érted, semmit. – mordult rá most kivételesen mérgesen a feleségére.

- Velem te ne kiabálj mániás vénember – rikkantott vissza a néni és folytatta  - csak nem képzeled, hogy úgy fogok pattogni, ahogy te fütyörészel.

G bácsi arca elkezdett először sápadni aztán lilulni, egyre hörgősebben vette a levegőt:

- Miféle pattogásról beszélsz, én csak annyit kérek, ide, érted ide, ne akassz semmit.  Itt van, látod, ez a két fogas – ugrott oda a fogasokhoz – ezek a tieid, kettő, látod nem egy, azt teszel velük, amit akarsz. Már az egész lakás tiéd, mindent te határozol meg, és már ezt az egy fogast is elvennéd tőlem – kiabálta hörgő hangon G bácsi.

- Ennek semmi értelme, a mániáid, az úri kedved miatt nem fogok rabságba élni. Még hogy enyém az egész lakás, hát persze, mert én takarítok meg főzők az uraságra. Te basáskodó here – ordított vissza G néni. Ilyen még nem volt, G néni ordított, G bácsinak elakadt a szava, mintha fejbe vágták volna. Persze senki nem vágta fejbe, de ő fizikailag is érezte a fejbevágást. És azt is, hogy ez már vérre menő harc. Itt már valaki vesztesen, örökre megbélyegezve hagyja el a harcmezőt.

- No ez szép, ennyi év után, basáskodó here – hogy mondhat ilyent, hogyan lehet ennyire hálátlan, szíve már a torkába dobogott így folytatta – Szóval a harminckét év védelem, látszatszeretet erre volt jó. De nem is erről van szó, te tyúkeszű, csak arról, hogy van egy icike-picike kérésem – kiabálta volna tovább. 

De G néni a „tyúkeszűre” elvesztette fejét – takarodj innen vénember, ki a házamból – valami ilyesmit üvöltözött elváltozott hangon.

G bácsi azonban túlüvöltötte, tiszta erőből ordított – csak egy nagyon pici kérésem volt, egy fogas, akárkinek meg lehet adni, pici kérés, nem? Függetlenül az értelmétől, mert én úgy szeretném – nekem ez volt az egyedüli pici kérésem szinte egész életemben – itt egy kicsit lehalkult, mert elszédült.

De G néni még mindig ugyanazt ordibálta: - nem fogsz engem értelmetlen követelésekkel terrorizálni, takarodj, takarodj.

G bácsi, mint aki nem is hallja, vészjósló hangon folytatta:

 - És nem egyszer, nem kétszer kértem, százszor, ezerszer. Pici kérés, senkinek nem ártó, mert én úgy szeretném – és ezt sem adod meg – vagyis te mindig is semminek, nullának néztél – akkor itt van a válasz – ezzel G bácsi felkapta kést, ami ott hevert az asztalon, és amit már negyed perce kinézett magának, és szúrt.

Visszatérve a presztízsharcra és a párizsi merényletre.

A presztízsharc két jellemző gondolata: - Ez nem nagy kérés, ha egy kicsit is becsül megteszi.

A másik: - Engem nem fog értelmetlen követelésekkel terrorizálni.

A presztízsharcosság azt jelenti: a semmitmondó piti ügyekből, bizony nagy ügyek lehetnek.

Lefordítva az adott esetre, mik lehettek az igaz motivációk: - Mi az, hogy nem kritizálhatok, rajzolhatok bármit, bárkit, nem fog értelmetlen követelésekkel terrorizálni.

Illetve: - Hányszor kértük és nem nagy kérés: Mohamed és Allah ne legyen a gúny tárgya. Nem teljesítik, vagyis nem tartanak semmire.

A presztízsharcosság elleni ellenszer: minden fél belátja, hogy ez egy semmitmondó jelentéktelen ügy, amiből lehet engedni.

És most térjünk rá arra kérdésre: a sajtószabadság teljesen korlátlan?

De erről majd legközelebb. 

karácsonyi dalok - jó és rossz

Már megint átvertek

Már megint átvertek.

Már megint átvertek – most éppen a biztosító, valami ab egon, vagy mi – de, hogy „ki”, ennek nincs jelentősége, mert átlagosan hetente átver valaki.  A rádió ugyan bemondta - figyeljünk oda, mert porul járhatunk. Hát nekem a rádió, és senki, ne mondjon ilyent – ne becsületeseket figyelmeztesse – szóljon rá a becstelenekre – na de tisztelt átverők az átverés felettébb mocskos dolog. Szóval a média figyelmezteti a becsületeseket, és nem szól rá a becstelenekre – és ezt már kisgyerekek is hallgatják, nézik - nincs kinn a karika, pedig ez százszor ártalmasabb, mint egy szex film.

Így azután nem csoda hogy ez lett a felfogás: - az átverés, nem bűn, nem is vétek, mert a figyelmetlen megérdemli. Ha pedig valaki figyelmes és szól is - és jogszabályokkal és ügyvédekkel körülvéve intézkedik is – akkor elnyerheti az igazságát – tehát nem történik semmi rossz. Szóval ez lett az általános felfogás - a vezetők körében is ez – csodálkozhatunk, hogy mit művelnek, például a mostani vezetők?

És ha másnak máskor visszaadjuk az átverést, akkor egálba kerülünk – még ez is következik a dologból - vagyis az átverés egy természetes körforgás. És ez már, nemcsak erkölcsi, de jogi felfogás is.

Erre én három dolgot mondok, itt csak hármat.

Továbbiak:

Akármennyire is figyelünk, néha, inkább gyakran - azért át leszünk verve.

Baromira kellemetlen és gazdaságilag rossz hatékonyságú ama életmód, hogy állandóan mindenre oda kell figyelni.

És végül: Isten mindent lát. Ezt azért kifejteném.

Isten mindent lát, de Ő abszolút nem törődik az adott károsulttal - nem érdekli, hogy mekkora a kárt érzékel - az sem érdekes, hogy figyelmes volt - egyáltalán nem érdekli, mit gondol az adott károsult. Isten elsősorban a károsítót figyeli az ő szándékát - mely akkor erős, ha meg is teszi. De a hazugság is cselekvés. A lelki sértés is károkozás. A károsító figyelmetlensége (önhibás butaság, stb.) csak kis mértékben enyhítő körülmény. Istent, a károsító egyéb magyarázkodásai sem hatják meg – többek között a bűnsegítők, a szolgák, az ügyintézők is megkapják az arányos „jutalmukat”. Az isteni igazságszolgáltatás főleg három dologban tér a földitől: Isten mindent felderít. Isten a valóságos lényeggel és az igazsággal foglalkozik – nem a zavaros érthetetlen jogszabályokkal. Istent nem nagyon érdekli az adott károsult vélekedése - de a károsítóé sem, csak annak a primer érzései.

Szóval a károsító „tisztában lehetett a következményekkel” károkozása - a büntetés mércéje Istennél. Ezen lényeg - a valóságba is létrejön - igaz, atomi, atom alatti szinten, fizikai törvényszerűségek alapján – a kiáramló érzelemrezgések szerint - a következmény, mikor az élőlény már csak egy-két sejt, és kellemes vagy kellemetlen ősérzés - többnyire a halál után.  A hívőknek elég annyit tudni – Isten mindent lát.

Lakodalom van - dalcsokor