Előzetes regisztráció

Előzetes regisztráció

Ehhez is hozzászólunk (vakitfed társaság, vakitfed google oldalak) annál is inkább, mert viszonylag egyszerű a probléma, de azért tíz percet rá kell szánni. A politikusok, politikával foglalkozók a jelek szerint csak kétperces átgondolásra képesek, ez azért kevés.

Könnyebb egy rossz javaslatot elvetni, mint a rossz törvényt módosítani, nem beszélve arról, hogy a rossz törvény addig is árt, amíg nem módosítják.

Ezen javaslat ellen van legalább kettő komoly érv, mellette pedig valójában nincs logikus, közérdekű érv.

Ellene szóló érvek.

1. Nekünk állampolgároknak kétszer kell elmennünk, (egyszer szavazni, egyszer pedig valahová bejelentkezni) fáradoznunk, ahhoz hogy szavazzunk. Jó lenne, ha az időnket, energiánkat nem pocsékolnák fölöslegesen.

2. Van egy sereg állampolgár, aki különböző okokból, a választás előtt napokkal, hetekkel úgy gondolja, hogy ő nem szavaz. Így persze a bejelentkezés időpocsékolás a számára, tehát nem megy el. Majd valamilyen oknál fogva (sokféle ok lehet, akár a választás napján is keletkezhet) mégis úgy dönt, elmenne. Csakhogy akkor már késő.

3. Az átszavazás rossz megoldása. A javaslat szerint, a szavazás előtt legalább kettő héttel be kell jelenteni a szavazási igényt, és azt is, hol akar szavazni az illető. Tehát a „tudatos” szavazó jó előre elmegy regisztrálni, mindenképpen szavazni akar, de éppen úgy alakul, hogy aznap el kell utaznia, vagy más okból nem tud a bejelentett helyen szavazni. Így kieseik a szavazásból.

Valószínűleg a fentiek miatt tovább csökken az amúgy is alacsony szavazói létszám.

A mellette szóló logikátlan, bugyuta „érvek”.

1. Egyszer el kell menni, regisztrálni, na bumm, egy tudatos szavazótól ez elvárható, így szól az „érv”.

Ezen logika mentén a tudatos szavazótól sok minden elvárható. Avagy, minél többet követelünk a szavazótól, annál inkább bizonyítja a tudatosságát. Szóval akkor ne is egy helyre kelljen menni, mondjuk, elő lehet írni középiskolai végzettséget is, ezer forint befizetését és egy hátra-bukfenc szabályos végrehajtását. Ha tudatos a szavazó, akkor ez neki semmi. Tehát ezen logika hibás: ez egy tudatos szavazótól semmi.

2. Nem lehet másképpen megoldani, szól a következő „érv”.

Tehát volt, van egy választói névjegyzék, amit, a hozzáférhető adatok alapján felújítanak, kiegészítenek, az új szavazókkal, a külföldi szavazókkal, stb.. De mivel ez valószínűleg hiányos lesz, mindenkinek, de elsősorban az új szavazóknak, a kettős állampolgároknak, a külföldön tartózkodóknak, a lakhelyet, tartózkodási helyet változtatóknak, a médián és más fórumokon keresztül, többszörösen, kiemelten felhívják a figyelmét: a biztos szavazás érdekében menjenek el kijelölt helyekre, adategyeztetésre. Ennek előnye, hogy azon sokmillió szavazónak, akinek nem változott semmilye, nem új szavazók, nem kell elmenniük sehová, nem kell előzetesen regisztrálni, akár a választás napján is eldönthetik, hogy akarnak-e szavazni. Ez megvalósítható, tehát van egyszerűbb módszer.

3. Következő „érv”: az átszavazás (ezen a helyen már vesztettünk, de ott még lehet esélyünk, menjünk oda) megszüntetése. Rendben van, meg kell szüntetni, de ez rossz módszer (lásd az előző részt), annál is inkább, mert lehetnek, jobb módszerek. Pl. nem két héttel, csak két nappal kell előre bejelenteni a máshol szavazást. Vagy pl., rendben van, bejelentés nélkül máshol szavaz, de ez a szavazat bejelentett lakhelyére vonatkozik. Az átszavazók voksait, szavazási körzetenként külön kell gyűjteni, és átszállítani. A lényeg, hogy az átszavazás, ezen módszerű megszüntetése sem igazi indok, többet veszítünk a réven, mint nyerünk a vámon.

4. Ne fordulhasson az elő, hogy választás napján pl. négy babkonzervért, rávesznek embereket, hogy egy meghatározott pártra szavazzanak. Egy kicsit bonyolultabb, de ezzel nem szűnik meg a visszaélés. Mondjuk, most kapsz kettő babkonzervet, hogy elmenjél regisztrálni, és választás napján kapsz még kettőt, ha X pártra szavazol. Sajnos minden párt élhet ezen csalásokkal. A megoldás itt a szigorúbb ellenőrzés. És talán nem ártana olyan légkört kialakítani, hogy az emberek érezzék a választás fontosságát. Mert amíg az emberek legyintenek: ezek sem tartják be programjukat, mindegy kik kerülnek oda – addig értéktelen lesz a választás, függetlenül a babkonzervtől. Valójában a legnagyobb választási csalás, ha a hatalomra kerülő párt nem tartja be azon programját, mely alapján rá szavaztak.

5. Ezzel kiszűrődnek a felelőtlen populista ígéretek, tisztul a választás – így szól az „érv”.

Ezt a problémakört mélyebbről kell kezdeni. A problémakör szélesebb értelemben: jelenleg miért nem lehet a választási programok alapján választani. Ez egy nagyon komoly problémakör, ebben egyetértés lehet.

a. Mert vannak konkrét felelőtlen populista ígéretek. Ez azonban a problémakör töredéke, annál is inkább, mert erre a választók döntő többsége nem vevő. Azért ne becsüljük le annyira választók összességét (a lebecsülők önmagukat jellemzik), hogy ilyen ígéretek (pl. 13. nyugdíjadás, 14. nyugdíjadás) alapján válasszanak. Az ilyen ígéretek inkább lejáratják az ígérgetőt. Ellenben az alábbiak annál nagyobb problémák.

b. Hiányosak és túl általánosak a választási programok.

c. Az általános ígéreteket, (pl. jelentősen csökkentjük a munkanélküliséget, rövid időn belül közbiztonság lesz, stb..) nem tartják be. A kijelölt stratégiai prioritásokat sem tartják be.

d. Ellenben olyan komoly intézkedéseket hoznak, sőt olyan politikai irányokat követnek, melyekről a választás előtt szó sem volt.

Mindez bizonyos mértékig elkerülhetetlen, hiszen az aktuális, főleg a nemzetközi helyzethez alkalmazkodni kell, rugalmasnak kell lenni. De igen kevesen gondolták, pl., hogy az új hatalom, ahelyett hogy államot racionalizálná, elkezd alkotmányozni. És azt még kevésbé, hogy ilyen alkotmányt hoz létre. Ez csak egy példa a sok közül. Itt sem a rugalmas reagálás kényszere működött.

Tehát a mobilitás, a reakcióképesség miatt nem lehet pontosan betartani a programot, csakhogy e betartatlanság mértéke, ami meghatározó. Nálunk már oly hatalmas betartatlanság mértéke, hogy tulajdonképpen folyamatos választási csalásról beszélhetünk.

A megoldás egy szigorú etikai (és esetleg jogi) szabályzat arról, hogy minimálisan mit kell tartalmazni egy programnak. És arról, mikor beszélhetünk betartatlanságról, kvázi választási csalásról.

Visszatérve az érvre, miszerint a regisztráció jelentős részben megoldja a populista ígéretek problémáját. Azt kell mondani, hogy még az a.) pontban említett problémát sem oldja meg, esetleg igen kevéssé befolyásolja. Mert a választás korábbi szakaszában is lehet populista ígéreteket tenni, ami egyeseket, keveseket a választásra (regisztrációra) motivál Mert az utolsó napokban tett ígéretek a regisztráltak közül egyeseket, keveseket azért befolyásolnak.  A többi b, c., d., nagyobb problémát meg egyáltalán nem oldja meg.

6. Csökken az adminisztráció, és kevesebb tévedés lehet, szól a következő „érv”.

Nézzük csak. Először is egy meglehetősen költséges felvilágosítás szükséges: vigyázat emberek, megváltozott a szavazás, el kell menni, regisztrálni.

Mindenkinek egy levelet kell küldeni, azzal, hogy megváltozott a szavazás. Újabb adminisztráció, költség, és hibalehetőség. Ugyanakkor van itt egy ellentmondás: pont azokat nem tudják értesíteni a regisztrációs kötelezettségről, akiket leginkább kellene, az új, ill. a máshol szavazókat. Ha viszont felderítik ezen embereket, és levélcímüket, akkor már ezen erővel készíthetnek egy jó szavazási névjegyzéket is.

Utána, elmennek az emberek regisztrálni. Helység kell, adminisztrátorok kellenek, ha nincs nyitva, elállnak szavazástól. Ha sorba állás van, mi van. Ebben a listába is lehet hiba. Van itt megint egy ellentmondás: valószínűleg a döntő többség a lejárat előtti héten megy el szavazni (pl., hogy biztos legyen a szavazás helyében), tehát hiába van akár egy éves idő, valószínűleg torlódás lesz.

Utána, ezen regisztrációs listát még le kell ellenőrizni, hogy akik regisztrálták magukat, azok valóban szavazásra jogosultak. Újabb adminisztráció, újabb hibalehetőség. Mi van, ha valaki regisztrálta magát, de nem jogosult. Levelezés.

Az új lista szerint ki kell küldeni a szavazás értesítőjét, ez csak a régi munka. Viszont a szelektált értesítés újabb hibalehetőséget hordoz magába.

Spórolás, hogy a végső értesítők pl. harmadát, nem kell kiküldeni.

A lényeg, hogy összességében adminisztrációsan nincs spórolás, egyszerűsítés, hibalehetőség-csökkenés, sőt ez egy bürokratikusabb, drágább több tévedést magában hordozó rendszer.  

Tehát ezen érvek, (több nincs) nem érvek, legfeljebb ürügyek, látszatérvek arra, hogy bevezessék eme baromságot.

De akkor miért akarják bevezetni.

Mert valóban nincs idejük, vagy nincs tehetségük, hogy mindezt kb. 10 percben, átgondolják. Másokra meg nem hallgatnak.

Vagy átgondolják, tudják, hogy rossz, de hasznot remélnek.  Pl., arra számít F párt, hogy az ő szavazóik, híveik, mert „tudatosabbak”, mert több az aktivista, sokkal inkább elmennek regisztrálni, és szavazni, mint más pártok szavazói.

Egy kicsit azért érdemes elgondolkodni a „tudatos” szavazók táborán.

Nem véletlenül tettük idézőjelbe, a „tudatos” szót. Abba vitába nem mennénk bele, hogy ezen

„tudatos” szavazók mely rétegből (szegények, közép, stb.) kerülnek ki. Egyáltalán nem biztos, hogy a középosztályból. De mit is jelent ez az egész. Azt jelenti, hogy ezen emberek érzelmi kötödés mentén, vagy személyek iránt, vagy az ideológia iránt éreznek szimpátiát, szavaznak Vagy azért kötődnek a párthoz, mert a kapcsolatból protekciós hasznot remélnek. Tehát ezen emberek nem a párt aktuális valóságos teljesítménye, ill. programja alapján szavaznak. Egyszerűbben ezen emberek elfogultak. És ez bizony probléma, mert így, nem a legjobb párt, a legjobb vezetés lesz kiválasztva. Tehát ezen „tudatos” szavazók ésszerű, közérdekű tudatossága nagyon is kétséges. És kiderül, hogy az un. bizonytalanok, a mérlegelők, a nem elkötelezettek, akik valójában hasznos és tudatos szavazók.

Mindebből pedig két dolog következik:

Az egyik: meglehetősen rossz azon választási rendszer mely a „tudatos” szavazóknak kedvez, és a kevésbé „tudatosok” a nem elkötelezettek hátrányba kerülnek.

A másik: meglehetősen negatívan jellemző egy párt számára, ha a szavazói között nagyarányú a „tudatos”, valójában elfogult szavazó. Ill., ha ilyen párt kerül hatalomra, akkor mi elfogulatlanok jogosan félhetünk: talán nem a legjobbak határozzák meg sorsunk.

Nemzeti konzultáció 2012 kritikája

Vakitfed google sites

http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms  

https://sites.google.com/site/vakitfed/

Gondolatok a nemzeti konzultációról, pontosabban a 2012 évi kérdésekről.

Mivel itt érintett a közvetlen demokrácia ügye, így nekünk, a közvetlen demokrácia híveinek és reményeink szerint szakértőinek, véleményt kell mondanunk.

Először is kijelentjük, hogy leginkább azokkal állunk szemben, akik a valójában a közvetlen demokráciát tartják fölöslegesnek, károsnak és nem a nemzeti konzultációt. Ugyanis nem kevesen vannak azok, akik a nemzeti konzultációt azért kritizálják, mert elvetnek mindent, ami a közvetlen demokráciával kapcsolatos. Mi velük egyáltalán nem értünk egyet, a közvetlen demokrácia szükségességéről, megvalósíthatóságáról igen sok szó esik a tanulmányunkban.

Egy felvetésre azonban reagálnánk, ez pedig így szól: a gazdaság nem kívánságműsor.  (És egyébként ez sok mindenről elmondható, az igazságszolgáltatás, a döntéshozó mechanizmus, az adórendszer, stb., stb., szintén nem kívánságműsor.) Ezek szerint a szakértőknek kellene megmondani mi a helyes, és mi a helytelen. A probléma ott van, hogy csak kishazánkban van legalább tízezer „szakértő”, akinek legalábbis önmaga szerint, tudása, iskolázottsága feljogosítja arra, hogy ő mondja meg, mi a jó, ráadásul mindegyiknek megvan a maga saját határozott (csak ez a jó) véleménye. Egyszerűbben, baromi sok a szakértő, ha viszont elvetjük a közvetlen demokráciát, akkor négyévente néhány szakértő mondhatja meg, mi a jó, majd következő négy évben, másik néhány. Tehát a közvetlen demokráciát elvető „szakértő” okos tojás, a nagy számok törvénye miatt, nagy valószínűséggel önmagát is kizárja azok sorából, akiknek valaha a véleménye érdemben érvényesülhet.

Ellenben, amennyiben a működik a közvetlen demokrácia, a sok ezer szakértő véleménye két úton is érvényesülhet. Az egyik, hogy a szakértő valamelyik tudatalakító mechanizmuson (oktatás, tájékoztatás, tudomány, stb.) keresztül elmondja maga véleményét, befolyásolja ezzel, a szavazó nép véleményét. A másik pedig, a saját jogon leadott szavazata.

De térjünk rá a „nemzeti konzultációra”.

Elvileg három variáció lehetséges: ez a nemzeti konzultáció jelentősen erősíti a közvetlen demokráciát, sokkal több, mint a semmi. Csak kicsit erősíti, a közvetlen demokráciát, picikét jobb, mint a semmi. Avagy, lejáratja a közvetlen demokráciát, vagyis gyengíti a közvetlen demokráciát, rosszabb, kevesebb, mint a semmi.

Az, hogy jelentősen erősítené a közvetlen demokráciát, (sokkal több, mint a semmi) kiesik a következő okok miatt:

A kérdéseket egy politikai erő állította össze, nem a nép. A nép által kiválasztott, (a nép által fontosnak tartott) kérdés, egy sem szerepel a kérdések között.

Nincs biztosítva a csalásmentes szavazás, pl., az hogy egy ember szavazhat egy kérdésre. És még inkább, a válaszok összesítése sem jogszerű, nincs közjegyző, és ki tudja, kik, mit, hogyan számolnak.

És végül, de nem utolsósorban, teljesen homályos, hogy a válaszok milyen törvényeket, mikor, hogyan, milyen arányban határoznak meg. Vagyis teljesen homályos a szavazás eredményének felhasználása.

Ezek (melyek a közvetlen demokrácia alapfeltételei) hiánya miatt, eleve nem jelenthet nagy előrelépést a követlen demokrácia fejlődésében ezen nemzeti konzultáció.

De az még mondható, hogy a kevéssel több, mint a semmi, mert jóindulatúan tételezzük fel, a vezetés valóban vacillál néhány mellékes döntésben és a nép döntését tekinti a mérleg nyelvének. Legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel, nem arról van szó, hogy a már eldöntött kérdésekben a népre hivatkozzanak, ráadásul még a saját demokratikusságukat is ajnározhatják. Két önző legyet ütnek egy csapásra. Sőt hármat, mert ha nem jön be az intézkedés, akkor erre hivatkozhatnak: de hát a nép akarta. Tehát fogadjuk el, nem erről van szó.

Viszont hiányoznak az alapvető feltételek és van itt még egy gond: az objektív vita elmaradása. Eleve sok itt a kérdés, hogy meg lehessen azokat vitatni, az idő is kevés, és kérdések mögött nincs vitaindító érvelés. A vita elmaradása miatt már felmerül: ez az egész nem is hasznos, nem is káros, egyszerűen fölösleges.

Akkor a hasznosságról döntsön a kérdések elemzése.

Általában a következő problémák vannak a kérdésekkel:

A kérdések meglehetősen pontatlanok, és hiányoznak a mértékek, arányok.

Hiányoznak az „is-is”, ill. az árnyaltabb válaszok lehetősége.

Több kérdésre csak úgy lehet válaszolni, ha megjegyzést is fűzne hozzá a válaszoló.  

Ezt pl., úgy lehetne megoldani, ha a megjegyzéses válasz variációt beteszik a válaszok közé. Pl. így: egyetértek, de csak akkor, ha a visszaélések lehetőségét jelentősen korlátozzák.

Több kérdésnél, a komoly válaszoló egyik kérdést, ill. választ sem tudja olyannak tartani, melyet egyértelműen szívesen bejelölne. Szinte minden válaszlehetőségbe van olyan momentum, amely a bejelölést megkérdőjelezi. És nem azért van, mert nincs határozott véleménye, hanem azért mert rossz a kérdés.  Igaz, hogy ez a válasz mindig szerepel, „nem tudom megítélni a kérdést”, de ezt is illene több felé bontani. Nem tudom megítélni, mert rossznak tartom a kérdést. Nem tudom megítélni, mert nem érdekel, és, vagy nem rendelkezem róla elég információval.

De nézzük a kérdéseket sorban.

1. kérdés. A kérdésfeltevő valószínűleg az egyszerűbb, és viszonylag alacsonyabb szintű adózásra gondolt, amikor átalányadózásról beszél. De ha arra gondol, akkor miért nem így (egyszerű és viszonylag kisebb mértékű) fogalmaz? Mert egyébként az átalányadózás akár magasabb adót is jelenthet. Vagy ha konkrétan az EVA adóra gondol, miért nem arra kérdez rá?
2. kérdés. Egyrészt ez a tipikusan mellékes kérdés, mert a jelen rendszert igen kevesen vitathatják. Ha kormányzat „fejében” ez a kérdés komolyan felmerült az elég szomorú, mert a válasz (a második) elég egyértelmű. Itt leginkább kitűnik eme ravasz megfogalmazás: egyesek így gondolják, mások pedig így gondolják. (Hányan vannak az egyesek, és hányan a mások?) Sokkal tisztességesebb lenne: a kormányzat körében felmerült eme lehetőség, ill. ama lehetőség, ezért és ezért.

    3. kérdésre ugyanez vonatkozik.

    4. kérdés. Túl általános a kérdés (egyébként pontatlan is) természetesen, szinte a mindenki az első választ jelöli be, de a komoly gondolkodóba felmerül egy sereg feltétel, és több megjegyzés. Ez tipikusan  azon kérdések közé tartozik, amikor további kettő-három megjegyzéses választ kellett volna  megadni.

5. kérdésnél felmerül mindazon hiba mely az előzőkben volt. De itt ráadásul a fő kérdés nem egyezik a konkrét kérdésekkel. E kérdésben továbbá nagyon hiányzik az is-is válasz. Bizonyos esetekben, (ha el tud helyezkedni) a leírt eszközökkel támogassa a munkába állást. Más esetekben támogassa az otthon maradást is.  A lényeg, hogy a gyereknevelés egyszerűbb legyen, és kevésbé terhelje a szülőket.

6. kérdés tipikusan azon kérdés, melyre az arányok, mértékek tudása nélkül nem lehet válaszolni. Az arányok, mértékek pedig nem derülnek ki ebből a kérdésből. Pl., hogyan lehetett volna „megkérdezni” ezt normálisan: az államnak jelen helyzetben növelnie kellene minimálbért. Ráadásul, mintha már emelték volna a minimálbért. Az általános közgazdasági válasz pedig, nyilvánvalóan az, hogy a minimálbért az infláció arányában, de egyéb szempontok figyelembevételével emelni szükséges.

És akkor térjünk ki eme következő kérdés-problémára. Több kérdésnél, már egy meglevő intézkedésre kérdeznek rá, úgy mintha: ezt most be kellene vezetni, vagy sem. Ilyen, pl. a 10. kérdés. Azt talán mindenki tudja, hogy vannak versenyszabályok (ebbe tartozik a monopolhelyzet), és ezek betartásáért  felel a versenyhivatal. A kérdés, válasz tehát, kb. így hangozna helyesen: az eddigieknél szigorúbban kell fellépni a monopolhelyzet ellen.

Több kérdésben felvetődik eme probléma, pl. a hetedikben is, mivel a munkahelyteremtés eddig is támogatva volt tudomásom szerint.

7. kérdés. A kérdés megint túl általános, nem lehet tudni, hogy a multik további támogatásról szól, avagy a kis és középvállalkozások támogatásáról. Beruházás, vagy beruházás nélkül, stb.?  Szóval a pontosság ill. a megjegyzéses válaszok (több alternatívás válaszok) hiányoznak.

8. kérdés. A válasz persze egyértelmű, ugyanakkor felmerülnek ezek a kérdések: miért csak a fiatalok elhelyezkedését?  Milyen eszközökről van szó? A pontatlanság, bizonytalanság miatt persze a válasz is bizonytalan lesz. És felmerül: vajon nem rossz eszközökre adtam az áldásom?

9. kérdés. Számomra tipikusan azon kérdés, melyről kevés információ áll rendelkezésre.

10. kérdésről már szó volt.

11. kérdés. A probléma ugyanaz, túl általános, pontosabban: igen köztulajdonban (állami) legyenek, de nem mindegy, hogy az állam hatékonyan ésszerűen és tisztességesen működik, avagy sem. És mindjárt kirajzolódik egy nagyon fontos kérdés, válasz, mely mindig kimarad. Szükséges az állam további jelentős ésszerűsítése és korrupció, protekció mentesítése.

12. kérdés nagyjából rendben van, bár egy kicsit általános, pontatlan.

13. kérdés, megint csak a konkrétumok hiányában nehezen lehet válaszolni.

14. kérdés. Kinek az agyába fordul meg, hogy a cafateriát készpénzbe adja, hiszen, pont az a lényeg, hogy csak bizonyos szolgáltatást, terméket adnak. Ez, mint a 2. kérdés, a botorsága miatt fölösleges kérdés. Esetleg azt lehet megkérdezni: maradjon, vagy megszűnjön a cafateria rendszer.

15. kérdés kapcsán megint felmerül egy hiányzó kérdés: a jelenlegi, avagy a több kulcsos személyi jövedelemadóra van szükség. Ha a kormányzat igazán demokratikus lenne, akkor, pl. ezt a kérdést tenné fel.

16. kérdés. A felvetés eléggé botor, és nincs érték, arány. Egyébként már indirekt módón nyesegetik a nyugdíjakat. Egyébként nyugdíj-rendszerváltásra lenne szükség.

Szavazástechnikailag kettő variáció lehetséges, vagy valamilyen konkrétumra kérdeznek rá, vagy valamilyen általános irányvonalra. De bármire is kérdeznek rá, úgy kell kérdezni, hogy válasz, az összesített válasz ne legyen tetszés szerint alakítható. Eme kérdéssorban valahogy egyik sem jön létre, valahogy itt a konkrét és az általános között lebegnek a kérdések. És ezen válaszokból, eltekintve a ködös összesítésről, sok minden kiolvasható.

Hogyan lehetne normális, tisztességes kérdéseket feltenni?

Félévente elég lenne, mondjuk öt kérdés, a következő formában:

A kormányzat körében felmerült a jelenlegitől eltérő következő megoldás, pl. csökkenti kell a nyugdíjakat. Vagy, pl. meg kell szüntetni a cafatéria rendszert, stb. stb. Az új megoldás, a változtatás mellett ezen érvek szólnak, ellene pedig emezen érvek szólnak. Mi az Önök segítségével tudunk csak dönteni. Ezért mondják el véleményüket röviden (jelöljék be a helyes válaszokat) és hosszabban is, levélben indokolják meg a válaszukat. Az Önök véleménye alapján döntjük el, hogy bevezetjük-e a változtatást, vagy sem.

Az alapkérdésre való visszatérés, vagyis, hogy a nemzeti konzultáció kicsit erősíti, bővíti (a semminél több), vagy inkább lejáratja (a semminél kevesebb) a közvetlen demokráciát?

Mivel a kérdések a fenti elemzés alapján általában, összességében rosszak, ezért sajnos azt kell mondani, hogy ezen „nemzeti konzultáció” egy kicsit sem több a semminél, nem tesz hozzá a közvetlen demokráciához. Ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni, akkor azt mondjuk: talán nem járatja le, de teljesen fölösleges. Ha szigorúbban ítélkezünk, akkor lejáratásról kell beszélni, ill. arról, hogy mindebből a kormányzat trükkösen a maga számára előnyöket akar kovácsolni.

Nagyon fontos azonban megjegyezni, a közvetlen demokrácia jó, jól is lehetne csinálni, akár ehhez hasonló kérdéssort is fel lehetne tenni úgy, hogy az erősítse, bővítse a közvetlen demokráciát, és ezzel a nemzet fejlődését is elősegítse.

társadalomkritika

Információáradat, információs társadalom.

Miért is mondom el mindezt? Én ezt mindig megkérdem magamtól. Hát azért, amiért mindenki, vagyis: na de idefigyeljenek emberek. Én valami okosat (vagy vicceset) mondok, jó lenne, ha megfogadnák. Mert még mi másért akarhatunk közölni. Mondjuk, van, aki nem tanítani akar, de tanulni, ő kérdez és olvas. Vagy csak annyit: látjátok én itt vagyok, ilyen vagyok, élek. Másképpen: közlök, tehát vagyok, a „gondolkodom, tehát vagyok” helyett.

Ja tényleg, azért a gondolkozásról ne feledkezzünk el. Ez is egy nagy találmány nemcsak a személyes beszélgetés. Szóval, baromi erős lett ez az érzés, ez lett a közérzés: ha nem figyelnek rám sokan, legalább százan, de inkább ezren, vagy inkább százezren, akkor semmi értelme az életemnek. És már az igazi népszerűség, azaz, hogy a rám figyelőknek rokonszenves legyek, sem fontos.

És akkor beugranak olyan képek, hogy hajdanán a juhász, de nemcsak a juhász, napokig egyedül barangolt erdőn, hegyen, mezőn. És a remeték, miért is lettek remeték? Szóval nincs ember körülötte és csak a tájat nézve, reggel, este, hol a nap süt, hol esik, feszt elmélkedik. Hány arca van a tájnak, ha nincs más, amire figyelhetsz. És még mindig vannak tanyán élők, meg csövik, meg egyebek, amolyan mai remeték. De egyre kevesebben és egyre többen állnak sorba, sőt tolakodnak az ismertség bejárata előtt. Csakhogy az input, a befogadás véges. A múltban az emberek amolyan csendes magányos életet éltek, legalábbis a mai emberhez képest. És nem biztos, hogy boldogtalanabbak voltak.  Danolászok, elmélkedem, minden apróságnak örülök, magamat vizsgálom. Beugrik az a film is, hű nem jut eszembe a címe, tudjátok, amikor a csajszi egyedül él a tóparti házban. Fú a szél, hajladoznak a fák, és esténként, gyerekmondókát hajtogatva, beledől a vízbe. Szerintem óriási volt, legalábbis tartalmilag. És ha ketten vannak a lagúnában az még jobb. 

Jó irány, a hangyatársadalom? Rohanunk, egymást tapossuk, stb.. Egyéniségek akarunk lenni, de mégis olyan egyformák leszünk. Rohanunk, de semmire sincs időnk. Lehet, hogy magunkat sem ismerjük? Mindig újabb vágyakat gyártunk, egyre többet akarunk birtokolni, tehát soha nincs kielégülés. Buddhizmus, ez is eszembe jut.

A személyes beszélgetés egy nagy találmány.

Ugyanis az output és az input ekkor nagyjából egálban van. Másfelől belenézhetsz a szembe, a lélek tükrébe. Mondom ezt pont én, aki baromi rossz beszélgetőtárs vagyok. Nem mondhatom el senkinek, (mert nem érdekli őket, mert másmilyennek ismernek, mert senki nem lehet próféta a saját házában, mert fontosabb, hogy hol lehet olcsón vásárolni), elmondom hát mindenkinek. A szerelem is nagy találmány, mert baromi jókat lehet beszélgetni, főleg egy minőségi akció után. A szerelem annyival több (sokkal több) a jó szexnél, hogy abban vannak jó kis, nagy beszélgetések. Ugyanakkor, tény, hogy a beszélgetések többnyire sekélyesek, és az egyik csak mondja, a másik pedig ásítozik, de mégis azt mondom: ámberek, üljetek le egymással beszélgetni és próbáljatok meg komoly témákról beszélgetni. Mert minden más, de főleg ez a mai helyzet, zsákutca.

Közbevetőleg megjegyezem, a faszabuk és az ehhez hasonlatos netes fórumok, csak annyiban térnek el egymástól, hogy az egyikben csak az ismerőseiddel akarsz valami közölni, a másikban pedig mindenkivel, idegenekkel is. Viszont a faszabukban mindenkit ismerőnek fogadhatsz, tehát alig van különbség.

Az input és output egyensúlya. Egy kis történelmi alakulás.

Kezdetben vala, a személyes beszélgetés, mert a közös tűz melletti bulikat is idevehetjük. A személyes beszélgetés nem feltétlen két ember beszélgetése. Egy jó kis baráti beszélgetés a fehér asztal mellett, erről is van néhány kedves emlékem, sajnos lassan az idő ködébe olvadva.

Aztán megjelent a könyv, az újság, a film és az egyéb média, és ezáltal kevesek közlését fogadták be (látták, olvasták, hallották) sokan. Nem mondom, hogy ez jó állapot, mert miért pont azok, amikor lehetnek más tehetségesebb okosabb közlők is. És már ez is rombolta a személyes beszélgetést.

Na de aztán jött, ha lassan is, a ló másik felére esés.

Egyrészt a médiaközlés megsokszorozódott, elkezdődött a reklámdömping, és végül itt van a net. Manapság már sokkal több az output, mint az input. Ez új helyzet, pl. száz közlésből ötven megnézetlen olvasatlan, stb. marad. Mindenki tanít, de csak kevesen tanulnak, stb..

Néhány hátulütője ennek az állapotnak.

A szellemi szemétdombon, vagy ez már hegy is, elveszik az érték. A szénakazalban nem találni a tűt, a hatalmas lomtárban csak azt nem találod, ami kellene. Vagyis a kb. 5% érték elveszik az információáradatban. Eljutnának Jézus gondolatai az emberekhez, megszületne a biblia, ha Jézus ma élne?

Közlési (megjelenési) verseny talán mindig is volt, de ami most van, az már zavaros, megveszekedett öngerjesztő harc. És egyébként abszolút fölösleges, vagyis káros, és nemcsak gazdaságilag. Rám figyeljetek, dehogy ne rá, hanem rám, dehogyis én vagyok a legérdekesebb, nézzétek én még a gatyám is letolom. Az semmi, én nemcsak letolom, de csupasz hátsómmal, táncolva fütyörészek, de meddig és hová megy ez? Ki figyel oda a reklámokra, miközben ezt olvasod, ott vannak körülötted. Egyébként rossz belegondolni, hogy esetleg minden információ elraktározódik bennünk, már több ezer Gb halott (nem használt), de feltöltött tárhely van a kis agyamba, fölöslegesen foglalva a helyet.

Nagyon egyszerűen és logikusan az a helyzet, hogy az emberi tudat információ inputja (a kereslet, a befogadás) véges, és ezért hiába növelik tízszeresére, százszorosára, ezerszeresére az outputot (a kínálatot), semmire sem mennek vele. Legfeljebb azt érik el vele, hogy az emberi tudat tele lesz fölösleges információkkal. És azt, hogy a közlők, kifogyva az értelmes ötletekből, már az ocsmányság-kitalálásban versengenek, ami újabb értéktelen információáradatot jelent. Érdekes legyen, fu-fu robbanjon, a többi nem számít, de én már ásítozok ezektől az érdekességektől, inkább a tájat bámulva elmélkedem.

Ja, és a személyes beszélgetés még inkább elsorvad.

De van ezeknél egy súlyosabb következmény is, létrejön: „ha az emberek megosztottak, akkor könnyű uralkodni felettük”, helyzet. Mert mi értelme van az emberi közléseknek? Hogy létrejöjjenek a közös okosságok és azok nyomában a közös tettek. Ellenben most mindenki elmondhatja, amit akar, le is írhatja és közölheti is, ki lehet engedni a gőzt, és lehetőleg össze-vissza, mindenki máshol, csak semmi egyeztetés, összegzés, beszéljetek csak el egymás mellett. És akkor biztosan nem jönnek létre közös okosságok és közös tettek.

De akkor majd jön, jönne, ha lenne elég támogatója, a vakitfed, ami már most is létezik, és azt mondja: hoppá összegezzünk.

Nézzük akkor a történelmi helyzet alakulását ebből a szempontból: közös (civil) okosságok és közös (civil) tettek.  Egyfelől nagyon közel lehetnénk ehhez, másfelől ilyen messze még nem voltunk ettől.

Húsvéti beszélgetés.

Isten: örülök fiam, Jézus, hogy húsvét alkalmából eljöttél hozzám egy kis beszélgetésre.

Jézus: átérzem atyám, hogy mily magányos lehetsz, mekkora felelősség nyomhatja a vállad. De fel kell tennem a kérdést, még mindig bölcs és jóságos vagy?

Isten: még mindig bölcs és jóságos akarok lenni, de az elsődleges célom, hogy ne legyen kaotikus a világ. Tudod, hogy egy kaotikus, törvények nélküli világot vettem át, most már vagy nyolc nappal, vagy nyolc milliárd évvel ezelőtt, egy nap egymilliárd év is lehet.. Igen, szóval ezt a kaotikus világot sikerült rendszerezett világgá alakítani, ez a legnagyobb sikerem.

Jézus. én még mindig nem értem, a te világodat, nem értem a végtelenséget. Egyszer majd elmagyarázod nekem?

Isten: egyszer majd mindent megfejtünk az emberek segítségével. Én is abban reménykedem, hogy az ember segítségével folytathatom a világ rendszerezésének munkáját. Én reménykedem az emberekben.

Jézus: reménykedsz? Hiszen te mindent tudsz, mindent látsz, előre is mindent.

Isten: nem-nem, tudod, hogy az embernek szabad akaratot adtam, ami azt is jelenti, én sem tudom hogyan fognak dönteni. Az ember, mint egyén, mint nemzetek sokasága, és mint emberiség.

Jézus: mely rendezettség csúcsán ott van az ember. De megint balsejtelmek gyötörnek az emberrel kapcsolatban.

Isten: tudod hogy az embereket sem, ahogy a világot sem, kézzel esetleges döntések által irányítom, hanem a természeti törvények által.

Jézus: én aggódóm az emberek miatt, sokasodnak a baljós jelek. 

Isten: mint mindig, aggódsz Jézus fiam, a te dolgod az aggódás, a szeretet, ezért hallgatlak meg téged. Én sem vagyok tökéletes.

Jézus: bizony aggódóm, és mint sokszor, megint felvetem, nem kellene magadat felfedni, vagy legalább a másvilági igazságszolgáltatásról bizonyítást adni, vagy legalább egy újabb messiást az emberek közé küldeni.

Isten: csak csínján azokkal a bizonyosságokkal, mert látod, mi van az én falamra írva.

Jézus: látom, és vagy már ezerszer elolvastam. Az embernek önálló akarattal kell rendelkezni.

Isten: igen, meg kell értened ennek az egész embertörténetnek, melyet egyébként az élővilággal kezdtem, semmi értelme, ha embernek nincs önálló akarata. Az élet három jellemzője: a körülményektől részben független önszabályozó rendszer, az érzés, érzelem, még ha az minimális is, és az önálló akarat, még ha az minimális is.

És önálló akarata csak annak lehet, akinek kétségei és bizonytalanságai vannak. Mert aki ismeri a jövőt, mindent ismer, annak nincs választási lehetősége.  Felfedhetném magam, de annak mi lenne a vége, először is jönnének a magukon nem segítő, csodavárók hadai. És azt kellene válaszolnom nekik, nem azért adtam nektek szabad akaratot, hogy én oldjam meg a problémáitok.  Aztán jönnének a szidalmazók hadai, főleg hogy tudják, én ezért nem büntetek, amit rólam mondnak. Azután pedig jönnének a kétkedők, a szidalmazók hadai, hogy én tulajdonképpen csak szélhámos vagyok. Vagy, hogy jobb istent is létezhet, én nem vagyok elég jó.  És végül a helyzet nemhogy javulna, de romlana, ha fenn akarnám tartani az önálló akaratot. Ha pedig nincs önálló akarat, akkor mi értelme az egésznek, mert akkor élettelen vigyorgó bábukat is teremthetnék.

Jézus: annak is van önálló akarata, aki ismeri a jövőt, mert eldöntheti, hogy önzőn, vagy önzetlenül viselkedik.

Isten: De csak addig, amíg nem ismeri a másvilági igazságszolgáltatás azon mechanizmusát, hogy az önzőség önzetlenség mérésén alapul az ítélet. Mert ha tudnák, hogy az önzés, büntetést, az önzetlenség jutalmat kap, akkor önzőségből lennének önzetlenek. És ez már válasz arra, hogy miért nem szorgalmazom, a másvilági igazságszolgáltatás felfedését.

Jézus: így is önzőségből önzetlenek, az önzetlenek, mert akkor érzik jól magukat, ha önzetlenek. És az önzők pedig akár születési determinációból, vagy más miatt, de akaratukon kívül is lehetnek önzők.

Isten: kétkedve fogadom el ezt az érvelést, másfelől én nem titkolom, nem rejtem el a másvilági igazságszolgáltatást. Bármikor felfedezhetik, ez is rajtuk múlik. Csupán nem segítek nekik e felfedezésben.

Jézus: ezek szerint az önálló akarat végső soron, hogy az ember akár magának is árthat?

Isten: így van, az önálló akarat egyik kiterjedése, akár önmagának árthat. És ha az ember, emberiség elpusztítja magát, akkor sem tehetek semmit, ha az önálló akaratot fenn akarom tartani.

Jézus: de hát a jó tanító is nevelheti a gyermeket, anélkül, hogy gyermek akarata megszűnjön.

Isten: de hát én nevelem, a jó út felé terelem a gyerekem, az embert, csak úgy gondolom, ennél több nevelés, már megszüntetné az önálló akaratot. Neveltem és nevelem, hiszen téged is azért küldtelek a földre, az életed története is, és amit mondtál az is nevelés volt, ha értő szemekre, fülekre talált. És voltak, lennének más messiások is. De mit tegyek azzal az emberrel, emberiséggel, akinek százféleképpen magyarázom a jót, de egyiket sem érti? Te is tudod akármelyik emberből lehet messiás, aki vállalja azt.

Jézus: de azért a szenvedő, kisember általában reménytelen szomorú, szorongó, vagy éppen dühös állapotban van. Jönnek a társadalmi problémák, a családi bajok, az egészségügyi bajok, és a lelki sértések. De már a született körülmények is igazságtalanok. Nem tudja milyen halál vár reá, és azt sem mi vár rá a halál után. És miért is lenne jó, hiszen a sok jó embert lát szenvedni, ártatlan fiatalokat, lát meghalni. A másik oldalnak pedig kijut a jóból, szépnek egészségesnek gazdagnak születik, és az is marad, bár talán silányabb ember, mint amaz a szerencsétlen oldalon. Nem gondolod atyám, hogy mindez reménytelen, igazságtalan, értelmetlen, és összességében nagyon szomorú.

Isten: No, no édes fiam Jézus azért velem, az istennel sem szabad igazságtalannak lenni. De menjünk sorjában. A gyerek szegény, vagy gazdag családban születik. Ez nem az én hibám, az emberek rendezték így, és ők tudnák ezt kompenzálni. Az ember több utón is tehet magért. Önmagát alakítja át. És a családját terelgeti a jó útra. És a társadalom jó irányú átalakítására törekszik.

Az elképzelésem nagyon fontos tényezője, hogy az ember, jó társadalmat, jó társadalmi, gazdasági, politikai rendszert hozzon létre.

Jó lenne, ha végre már észrevennék az emberek, hogy te Jézus is, végeredményben társadalomújító voltál.

Valaki ártatlanul lesz bűneset, vagy baleset áldozta. De valamely más ember, ezért felelős. Én nem vehetem le az emberek válláról az egymásért való felelősség terhét. Az már megint az önálló akarat megszűnését jelentené.

Egyesek hízásra hajlamosak, mások, más rosszra hajlamosak. Minden embernek vannak rossz hajlamai és jó képességei. Nem az ember feladata ezeket a hajlamokat legyőzni és a jó képességeket kiteljesíteni? Hajlamokat és képességeket teremtettem, és nem adott tulajdonságokat, pontosan azért, hogy megmaradjon az önálló akarat.

Jézus: ne vedd sértésnek atyám, de azért van igazságtalanság elég. Egyesek csúnyának, mások betegnek születnek. Ártatlan gyerekek, fiatalok szenvednek komoly betegségben és közülük sokan halnak meg fiatalon.  Van, aki százszor lép le meggondolatlanul a járdáról és mégsem üti el az autó, van, aki csak egyszer és kész a baj. Vagyis vannak szerencsések és szerencsétlenek. És azért ez a megöregedés sincs teljesen rendben. Az ember vénül, csúnyul, itt fáj, ott fáj, egyre több a keserűség, a fájdalom, a szenvedés, egyre kevesebb az öröm, és ráadásul ez is igazságtalan. Vannak a korán öregedők, a hosszan szenvedően halók, és vannak a fitten sokáig élők, és a könnyen halók. Ez így nincs rendben az így igazságtalan, ennek így semmi értelme.

Isten: a kritika miatt soha nem sértődők meg, de a védekezésem sokrétű. Talán azzal kezdem, hogy azért én sem vagyok mindenható. Sikerült a kaotikus világból rendezett világot teremteni, de azért nyolc százalék rendezetlenség, véletlen, szerencse megmaradt, ezt csak, esetleg az emberek segítségével tudom csökkenteni. Másrészt engem is kötnek a saját a törvényeim. Létrehoztam a természet, a fizikai, kémiai, biológiai és egyéb törvényeket, hogy ezek által működtessem a világot, de ezen törvényeket és sem tudom megváltoztatni.  Legalábbis könnyen nem tudok a törvényeken változtatni.

És persze ott van, ott lehet a másvilági igazságszolgáltatás, mely éppen azoknak nyújt, nyújthat örömöt, akiket te felsoroltál. És kellemetlen érzést az önző, ámde saját önteltségükben kéjelgő alakoknak.

De megint az emberek felelősségével folytatom. Csúnyaság, talán az ember túlzott jelentőséget tulajdonit a külcsínnek, és túl keveset a belbecsnek. Betegség és halál, ami persze összefügg. Nos azért az emberek kezében ott van az orvostudomány, a szociális rendszer, az oktatás és még folytatathatnám, azért nem teljesen kiszolgáltatottak, van eszközük, van akaratuk, van felelősségük. A másik törvényszerűség, hogy azért a fejlődésnek van egy íve, még az optimális lehető legdinamikusabb fejlődésnek is. A fejlődési egyensúlyok törvényei, ezek is olyan törvények, melyek nélkül működésképtelen a világrendszer, tehát még én sem változtathatok rajtuk. Az embernek csak azon szebb, jobb jövő, amit maga teremt, adhat igazi reményt, és akaratot. Ha szereted a gyereked, akkor nem adsz meg neki mindent, inkább arra törekszel, hogy magának legyen képes megadni mindent. De ennek van egy ideje, lefutása. Az én gyerekem az ember az emberiség, minden ember, és ők csak együttműködéssel, igazságossággal, igazságos versennyel és önzetlenséggel képesek maguknak a legtöbbet adni. De ezt maguknak is fel kell ismerni.

És végül az sem mindegy, az ember hogyan éli át a nehézségeit, fájdalmait, keserveit. Nem mindegy, hogy az ember kontrolálva, irányítva az érzéseit, kompenzálja a fájdalmait, vagy magát hergelve erősíti a fájdalmait.

Nem arról van szó, hogy egy érzés érzelem nélküli embert szeretnék. De hát az önálló akarat része az is, ha uralkodnak az emberek az indulataikon. Ha az indulatok, vágyak felett, de legalábbis mellett, mégis ott van az értelem, a szeretet, az erkölcs. Te nem így gondolod?

Fel kell fedezni a világ örömeit. Mert örömet adhat a jól elvégzett munka, a felfedezés, az adás, a mások öröme, az önzetlenség, a gondolkodás, az igazságos verseny, a játék, a jogos büszkeség, a katarzis, a természet szépsége, a művészet, a kényelem, a humor, a szerelem.

Jézus: igen, persze, ez mind igaz, de nem kívánsz mégis túl sokat az embertől. Az ember nem tud akkor örülni, ha testi, lelki fájdalmai vannak.  És valahogy az alapjában véve jó, becsületes átlagos embernek mégis több a fájdalma, mint az öröme. Mégis atyám nem tudnál egy kevéssel több igazságosságot adni. A gonoszokat, önzőket, a hazugokat már itt a földön egy kicsit megleckéztetni. A jókat, az önzetleneket egy kicsit megjutalmazni Nem tudnál egy kevéssel több reményt, bizonyosságot adni. Nem tudnál egy kicsit elvenni a fájdalmakból, szenvedésekből. Nem tudnál egy kicsit gyorsabb, könnyebb halált adni, főleg, ha jó emberekről van szó. Nem tudnád az embert még inkább, csak egy kevéssel, a jó út felé terelni.

Isten: kicsit, és az elég lenne? Én megpróbálom jól végezni a magam dolgát, az önálló akarattal rendelkező ember boldogságát szolgálni, de ennyi telik tőlem. Ezt bizonygattam eddig. De azért átgondolom a kéréseidet, meglátom, mit tehetek még. Te meg menj és próbálj üzenni az embereknek: nehogy megint beleszaladjanak egy nagy hullámvölgybe, egy világégésbe.  

társadalomkritika

Manapság valóban választhatunk, csak az a baj, hogy kettő, vagy több rossz közül. Talán (minden hasonlat sántít) ez a vicc ideillik.

A pasas vásárol egy csomag cigarettát, megnézi, és ez van ráírva: a dohányzás halált okozhat. Elnézést kérek – mondja az eladónak - nem kaphatnék egy másik csomaggal. Kap egy másik csomagot, arra pedig az van írva, hogy „a dohányzás impotenciát okozhat”. Eelnézést kérek – fordul újra hebegve az eladóhoz - nem kaphatnám vissza az előző csomagot.

Azért van megoldás, első lépcsője vakitfed google sites  „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms

Sajnálom a tehetséges mérnököket, kutatókat, újítókat és a lelkes természetvédőket, akik azt hiszik, a természetvédelem, környezetvédelem önmagában álló probléma.

1. Napjainkban már egy közepes járműgyártó cég (tehát sok cég) képes lenne arra, hogy sorozatban gyártson pl. egy elérhető áron megvásárolható, elektromos meghajtású, vagy azzal kiegészített kerékpárt, városi robogót, esetleg kisautót. Olyant, amelynek az üzemelése is, egyszerű és olcsó, egyszerűbb olcsóbb, mint a jelenlegi járművek. Ráadásul a környezetet is kevésbé szennyezné.

Megjegyzem, nemcsak járművekről van szó. 

Képes lenne, ha kapna ehhez némi, elsősorban, állami segítséget. De nem kap segítséget. De talán még így is képes lenne, ha nem gátolnák. De gátolják, olyan jogi, szabályozási procedúráknak van kitéve, amit egyszerűen tud teljesíteni.

2. Talán Önöknek is feltűnt, hogy minden hírben vannak ilyen mondatok: ígéretes tervek vannak. Már jó úton halad a megvalósulás. Már elkészült a prototípus. Már elkészült egy kisebb széria. Stb., stb…

Csak azon állapot nem jött el, hogy az átlagos vásárló bemenjen a boltba, és elérhető áron tudjon magának pl. olyan járművet vásárolni, mely végsős soron (ha használati költséget is belevesszük) olcsóbb egyszerűbb, mint amit jelenleg kap. Vagyis a kicsik, közepesek gátolva vannak, a nagyok pedig nem gyártanak, csak ámítanak.

3. Mielőtt folytatjuk, nézzük meg, mi van jelenleg. Az egyik oldalon az átlagos vásárló oldalán, az emberek 95%-nak oldalán, egy hihetetlen kiszolgáltatottság, szinte rabság van, mert egyesek (a másik oldal) kénye-kedvére emelheti az olajárat, a benzinárat, az energiaárat, a közüzemi díjakat, a közlekedés árait és még sorolhatnám. Szóval a 95%-os oldal ráfarag. A másik oldal (egy szűk ezrelék, de ez érdekszféra azért tágabb) az emberek 5%-nak oldala pedig felettébb jól jár, főleg a nagyok (nagytőkések, stb.) szűk csoportja. (Az állami vezetés a nagytőke szövetségese, ill. kiszolgáltatottja.) Ennek a másik oldalnak (amely egyébként eldönti, hogy mi legyen) egyáltalán nem érdeke, hogy a jelenlegi helyzet, a hatalmas haszon helyzete, megváltozzon. Pl. az elektromos autó, sokaknak (valójában keveseknek) hatalmas veszteséget okozna.

4. Ilyen a piacgazdaság, a versenygazdaság - mondják sokan - csakhogy ez bla-bla. Piacgazdaság versenygazdaság (mely egyébként jó dolog) ott jöhet létre, ahol mind a kereslet (vásárlók), mind a kínálók (termelők) oldalán kicsik és közepesek vannak. Tehát a piacgazdaság, versenygazdaság legfőbb feltétele, hogy kis és közepes szereplőkből álljon. Amint a nagyok, nagyszereplők megjelennek (ráadásul nem korlátozzák őket), átveszik az irányítást és irányított gazdaság (nem piacgazdaság, versenygazdaság) lesz a gazdaságból. Ki kell hangsúlyozni: irányított gazdaság és nem piacgazdaság, versenygazdaság van. És ez nemcsak az árupiacra, hanem a pénzpiacra is vonatkozik.

5. Onnan folytatom, a nagyoknak nem érdeke, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon és „érdekes” módón érdemben nem is változik, mivel az olcsó, olcsó üzemeltetésű környezetbarát termékek nagysorozatú gyártása nem jött létre. A kis és közepes gyártókat pedig gátolják. Szóval puzzle darabok összeállnak. Csak még annak tisztázása hiányzik, hogy valójában meg lenne e, a technikai feltétel. Kijelenhetjük, hogy már vagy tíz éve az ember eljutott arra a technikai szintre, hogy pl. olcsó, olcsó üzemelésű, környezetbarát járműveket, nagy szériákban gyártson.

És így összeáll már a kép, amin egy felirat van: jelenleg egy nagyfokú időhúzás folyik, valójában a jelenlegi az irányítók számára felettébb előnyős helyzetet akarják fenntartani. És jó eséllyel még vagy 10 évig, vagy akár 50 évig is képesek az időt húzni.

6. Másfelől azzal sem megyünk sokra, ha majd a jövőben pl. az „olaj-meghajtású” autókat felváltják pl. az elektromos autók, mert akkor majd az áram ára (és vele sok ár, a közlekedés ára is) fog az egekbe szökni. Mi meg majd ott állunk, ahogy most is, és elmerengünk: most mi a nagy lófüstölőt csináljak a garázsban álló autómmal, és egyáltalán hogyan menjek el a munkahelyemre, vagy bárhová.

7. A természetvédelem a természetvédő technológiák, termékek akkor jönnek létre tömegesen, akkor lesz igazi természetvédelem, ha igazi piacgazdaság, versenygazdaság alakul ki. Ha majd a kis, ill. közepes szereplők dominálnak és nem a nagyok. Jelenleg egy nagyfokú időhúzás történik.

A többi pedig a vakifed oldalak alatt olvasható. Sajnálom a tehetséges mérnököket, kutatókat, újítókat és a lelkes természetvédőket, akik azt hiszik, a természetvédelem, környezetvédelem önmagában álló probléma.

társadalomfejlődés

Szerény véleményünk szerint nem árt felülről, átfogóan nézni a problémákat, ebben segíthet  a vakitfed (a  vakitfed google sites, ill. társadalomfejlődés-vakitfed, ill. vakitfed oldalak alatt megjelenő „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” c. tanulmány). http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms    https://sites.google.com/site/vakitfed/   tanulmánya.

Tisztelt Olvasó, aki manapság nemcsak néz, de lát is, annak észre kell venni, hogy a társadalmi, politikai rendszer (ez a gazdasági rendszerváltozást is magában hordozza) a szükségszerű változás, méghozzá alapvető változás küszöbén áll. Az emberektől függ, hogy meddig tart a változás felfordult forrongó zavaros áldatlan állapota. A változás békés lefolyása, az emberek, a többség viszonylagos egyetértéstől, egy irányba haladásától függ.

Sokan, egyre többen ismerik fel, hogy hagyományos pártok által irányított rendszer nem képes kiszabadulni a saját maga által szőtt hálójából, nem képes megoldani a problémákat. Sajnos az intézményesített, a rendszerbe ágyazott közvetlen demokrácia gondolatáig még kevesen jutottak el. Addig azonban már sokan eljutottak, hogy valamilyen civil összefogásra lenne szükség. A másik oldalon pedig itt van ez a hatalmas adomány, a számítógép és a világháló, a kommunikáció kitágulása, amely technikailag lehetővé teheti az új rendszer létrehozását. E két forradalmi változás, rendszerváltást generáló körülmény, önmagában is az alapvető változások felé sodorja a társadalmat. És akkor még a változatlanságból eredő hanyatlás és válság-láncreakció növekvő valószínűségéről nem is szóltunk.  Pedig nagyon fontos megérteni, nemcsak arról van szó, hogy a változásnak létrejöttek a feltételei, hanem, arról, hogy amennyiben nem jönnek változások, akkor egy meglehetősen mély és tüskés gödörbe zuhanhat az emberiség.

Tehát, mi civilek fogjunk össze és szerveződjünk, csakhogy vigyázat, ha ez kaotikus, szervezetlen, akkor nemhogy változást hozna, de a jelen rendszer a jelen vezetés fennmaradását erősíti. (Egy kis mese: a rafinált zsarnok országában már igen nagy volt az elégedetlenség. Akkor a rafinált uralkodó megparancsolta a tíz legjobb emberének: mindegyikőtök szervezzen egy-egy tüntetést, vigyázat külön-külön, és azon legyetek, hogy az emberek jól kiordítsák magukat.  Így is lett, az emberek jól kitüntették, és kiüvöltözték magukat, azután lenyugodtak, és tovább húzták csendben az igát. Csak úgy fél év múlva kezdett újra ökölbe szorulni a kezük. A rafinált zsarnok azonban tudta mit kell tenni, újra szólt az embereinek: na akkor most megint eljött az idő, hadd tüntesse ki magát a nép. És ezentúl, ez így ment rendszeresen, félévente.)

Egy kissé tudományosabban arról van szó, hogy amennyiben nincs a civil összefogásnak, szervezkedésnek, mozgalomnak közös iránya, konkrét, a jogalkotásban is megjelenő célja, akkor az egész értelmetlenné válik, csak a szétforgácsolódást, a feszültség levezetését szolgálja, tehát a fennálló hatalmat, rendszert, vezetést nemhogy megváltoztatja, de stabilizálja.

Viszont, ha párttá alakul a civil mozgalom, akkor beilleszkedik a jelen rendszerbe, a képviselők szükségszerűen saját érdekeik (hatalmi, vagyoni érdekeik szerint) kezdenek el ténykedni, ráadásul a rendszerpártoló ösztönük is feltámad, tehát ez sem megoldás.

Alapos átgondolás után egy értelmes konkrét jogalkotó célt, pontosabban célokat lehet találni és ez nem más, mint a sikeres népszavazások kezdeményezése. Tehát a civil mozgalom szerveződés, csak népszavazások által tud valóságosan részt venni a rendszeralakításban. Tudjuk, hogy a népszavazás pénzbe kerül, családonként kétezer forintba, de ez az összeg, vagy ennek az ötszöröse nem éri meg a szabadságot, a demokráciát, és végső soron a népérdekű törvények hatására létrejövő magasabb életszínvonalat?   Tudjuk, hogy sokaknak averziójuk van a népszavazásokkal szemben, de ne hagyják magukat megvezetni, az ellenzők nem véletlenül járatják le a népszavazás intézményrendszerét, tudják, hogy ez azon sarokpont, amelyből kiindulva meg lehet változtatni a rendszert. Pontosabban meg lehetne változtatni, ha a vezetés alkotta alaptörvény, nem olyan lenne, amilyen.

Idézett az alaptörvényből:

 

„Országos népszavazás

8. cikk

(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés országos népszavazást rendel el.

A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés országos

népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ.

(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyûlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

(3) Nem lehet országos népszavazást tartani

a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésrõl;

b) a központi költségvetésrõl, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemrõl, illetékrõl, járulékról,

vámról, valamint a helyi adók központi feltételeirõl szóló törvény tartalmáról;

c) az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti

képviselõk választásáról szóló törvények tartalmáról;

d) nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kötelezettségrõl;

e) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésrõl;

f) az Országgyûlés feloszlásáról;

g) képviselõ-testület feloszlatásáról;

h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésérõl, valamint megelõzõ védelmi

helyzet kihirdetésérõl és meghosszabbításáról;

i) katonai mûveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésrõl;

j) közkegyelem gyakorlásáról.

(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes,

ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.”

Látható, olvasható, hogy nincs olyan komoly kérdés, kérdéskör, melyben a törvény ne tiltaná meg a népszavazást. Ezt jól kitalálták, nem? Szóval erre a demokráciára mondják, hogy ez már a teljes, ennél több nem lehet, demokrácia. Ugyan, ugyan, majd az lesz az igazi demokrácia, amikor ez a törvény a harmadára fog csökkeni. És még egy megjegyzés: a nagy demokráciavédő EU érdekes módón, népszavazás ügyben nem kritizál. 

Mindezek ellenére a jelen „tökéletes demokráciájában” népszavazás létrehozása marad az egyetlen értelmes és egyben békés eszköz arra, hogy nép a civil mozgalom érdemben beleszóljon a rendszer alakulásába. Persze nincs kizárva, hogy a zsarnokság fokozódik, és minden lehetőséget elnyiszálnak.

A négyévenkénti vezetésválasztás azon felül, hogy általában a kevésbé rossz kiválasztásról szól, csak vezetésválasztásról szól és nem a törvények, a módszerek mechanizmusok kiválasztásról, azaz nem a rendszer megváltoztatásról szól. A megígért programokat pedig egyszerűen nem tartják be.

Vagyis, mégis ebben a megnyirbált, megrugdosott, lejáratott pontba, a népszavazásba lehet csak kapaszkodni, mert nincs más.

Manapság a világháló segítségével ki lehet alakítani egy jó kis népszavazás előkészítő szavazási rendszert, (ugyanis arról is szavazni kell, hogy miről szóljon a népszavazás) és ebbe mindenki részt vehet, aki valóban változtatni akar, aki valóban hisz a civil mozgalom erejében. És a résztvevők lesznek oly ötletesek, hogy megcsonkított lehetőség ellenére is kitalálnak jó kis népszavazási kérdéseket. Szóval ki lehet alakítani a népszavazásokat létrehozó civil mozgalmat, egy valódi értelmes összefogást, szerveződést.

Azért előzetesen néhány népszavazási ötlet.

Nincs benne a törvénybe, valahogy kimaradt, lehet pl. népszavazást tartani a kormány programjáról.

Mi olyan kitételt sem látunk, hogy egy népszavazás ne kérhetné egy törvény visszavonását, ha az a törvény nem a felsoroltakról szól. Ha pl. sokaknak a média-törvénnyel van bajuk, akkor miért ne lehetne népszavazást tartani a médiatörvény visszavonásáról, vagy bizonyos részeinek visszavonásáról, módosításáról.

Másfelől a véleménynyilvánító népszavazás akár azt is kimondhatja, hogy a nép nem fogadja el az alkotmányt. Vagy, két éves működés után nem fogadja el a kormányt, és ha rajta múlna, elzavarná. És még sok mindenben népszavazás által véleményt nyilváníthat a nép. Ugyanis az alaptörvény pl., azt tiltja, hogy az alaptörvényt módosítsa egy népszavazás. De azt nem tiltja, hogy a nép azt mondja: ez az alaptörvény számunkra nem elfogadható, csak kényszer hatására vagyunk kénytelenek elviselni. Ez csak egy példa volt, a lényeg, hogy a véleménynyilvánításnak is nagy ereje lehet, ha az, népszavazás által jön létre.

De a cél, mégis a valóságos jogalkotásba való beleszólás, vagyis az ügydöntő népszavazás létrehozása. Pl. az állam különböző egységeinek (egészségügy, oktatás, stb.) átszervezése nem érinti a költségvetést (az állam nem drágább de olcsóbb lesz) ráadásul, ez nemhogy gyengíti, de erősíti az alkotmányos jogokat.

A népszavazások rövid elemzése.

E tanulmányban sok szó esett arról, hogy miért hasznos, szükséges a közvetlen demokrácia. Erre tehát nem térünk ki.

Arról is sok szó esett, hogy egyszerűen, olcsón a jelenleginél jobb népszavazások is létrehozhatók, vagyis kialakítható egy olyan népszavazási rendszer, amelyben akár évi 5-8 népszavazást (népszavazásonként átlagosan 4 kérdéssel) tartanak. Erre sem térünk ki.

Arról is sok szó esett, hogy a népszavazásokat kombinálni lehet, pl. a parlamenti döntésekkel. (Pl. a parlament döntése 50%, a népszavazás döntése 50%. Egyáltalán, létre lehetne hozni a döntéshozó egységeken alapuló döntéshozást, pl. parlament 30%, népszavazás 30%, tudományos független testületek 25%, EU 15%. És rengeteg variáció lehetséges.) Erre sem térünk ki.

Az eddigi elemzések azonban abból indultak ki, hogy mindezt a vezetésnek kellene megszervezni. Itt és most abból indulunk ki, hogy a népnek magának kellene megszervezni a népszavazási rendszert.

Másfelől itt és most elsősorban a népszavazások témájáról, tárgyáról, a kérdésekről gondolkodunk.

A véleménynyilvánító népszavazás.

A nép (sok, pl. ötszázezer ember, vagy annál több) bármely kérdésében összesített véleményt nyilváníthat, és ha azt hivatalosan nem ismerik el népszavazásnak, akkor is a nép véleménynyilvánítása lesz. A nép véleménynyilvánítása lesz, hacsak még több ember nem mond más véleményt, hasonlóan csalásmenetes, igazságos, népnyilvánítás keretei között.

A nép véleményt nyilváníthat olyan kérdésben is melyet az alaptörvény, tilt.

A nép véleményt nyilváníthat úgy, hogy megírja, megfogalmazza a maga 3-4-5-12, stb. pontból álló követeléseit. Úgy, hogy megírja, megfogalmazza a maga jövő-programját, kvázi kormányzó-programját.  Úgy, hogy megírja, megfogalmazza, hogy milyen társadalomban, milyen rendszerben szeretne élni.

A nép véleménynyilvánítása tehát lehet általános, pl. kinyilváníthatja, hogy a jelenleginél nagyobb, tisztességesebb, szervezettebb, a vezetőket az adott teljesítményük szerint értékelő, államot szeretne.

Az ügydöntő népszavazás.

Az ügydöntő népszavazás célja gyakorlatilag az alábbi lehet:

Egy meglevő törvény pontosabban paragrafus visszavonását eltörlését követelheti. (Még pontosabban paragrafusokról van szó, mivel, egy népszavazás keretén belül fel lehet tenni és érdemes is feltenni 3-4-5-6 kérdést. Másfelől pedig egy követelés is több paragrafust érinthet.)

Egy meglevő törvény paragrafus (paragrafusok) módosítását is követelheti.

Vagy követelheti olyan törvény paragrafus (paragrafusok) létrehozását, melyek eddig nem léteztek.

Ezért az ügydöntő népszavazásnak bizonyos fokig konkrétnak kell lenni. Ugyanakkor érdemes sok embert érintő általános nagy kérdésekkel, problémákkal foglalkoznia. Viszont ha ezt nem engedik, akkor kénytelen a közepes kérdésekkel, problémákkal foglalkoznia, ennek is van értelme. Azért van értelme, mert ezzel kinyilvánítja a nép, hogy bele akar szólni a társadalom, azaz a saját életébe. De ezt a véleménynyilvánító népszavazásokkal is kinyilvánítja. Továbbá van értelme, mert vezetés számára azt jelzi, hogy van itt egy nép, akivel számolni kell. A népválasztások (vezetés-választások), a nép által szervezett tüntetések (esetleg sztrájkok, népi elégedetlenségi mozgalmak, stb.) mellett megjeleni harmadik láb, a népszavazások rendszere. Így áll meg a hokedli. Azt kell látni, hogy a népszavazások rendszere egy nélkülözhetetlen lába a demokráciának.  A tüntetésekénél fontosabb, de prioritás nélkül, a jó megfogalmazás: nélkülözhetetlen, elengedhetetlen.

Viszont az ügydöntő népszavazások esetében már komoly szerepe van annak, hogy a népszavazást, a hivatalos legitim vezetés, legálisnak, vagy illegálisnak nyilvánítja. Mert a törvénytörlés, törvénymódosítás, létrehozás csak legális népszavazásból eredhet. Ekkor már jelentős szerepe van az alaptörvénynek és a független testületeknek (Alkotmánybíróság, OVB, stb.), mert sok, kérdés, követelés határeset, így is, úgy is lehet dönteni. A közepes törvények között azért meglehetősen sokat lehet találni, mely nem érinti az alaptörvényeket, a költségvetést és az alaptörvény egyéb tiltásait, legalábbis határesetnek mondható sok kérdés.

A politikai osztály, és általában az „elitréteg”, az értelmiség várható reakciója.

Ismerjük, mert eddig is nekitámadtak minden népszavazásnak, a népszavazást lejárató „érvelések” százait szülték meg.  Nem kétséges, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen sérülnek az érdekeik. Leginkább ezen érdekük: nehogy már az ostoba, csóró nép mondja meg helyettem (okos vagyok, még diplomám is van, pozícióm és vagyonom is van), hogy mi legyen. Kapásból mi is fel tudunk sorolni, néhány, népszavazást lejárató érvet: hogy ez populizmus, valakik nyerészkednek ezen. Hogy ez értelmetlen pénzkidobás. Hogy a nép mindig csak a saját rövid távú érdekét nézi. (Mert a társadalmi érdek, nem más, mint a nép hosszabb távú érdeke, tehát ezt remélhetőleg nem hozzák fel, bár ez sincs kizárva.) Hogy az ingyen sört nyilván megszavazná a nép. (Szerintünk nem szavazná meg, főleg ha az objektív tájékoztatás rávilágítana az ingyen sör hátrányaira.) Hogy ez gátolja a kormányozhatóságot. Stb..

Nem kétséges hogy ezeken kívül még legalább száz „érvet” kreálnak, mert ebben, a hamis, ámde igaznak látszó „érvek” kitalálásban rendkívül leleményesek. Persze minden „érvüket” meg lehet cáfolni, csakhogy ezekből mégis, végtelenségbe futó zavaros vitafolyamok alakulnak ki.

A lényeg, hogy ez csak a szövegelés támadása lenne, és addig nincs baj, amíg egymillió, de legalább ötszázezer ember (tízmilliós népességben) általában a közvetlen demokrácia és a népszavazás híve. Akiket nem lehet eltéríteni. És ez a társadalmi fejlődéssel növekedni fog.

Viszont, a kevésbé, vagy erősebben zsarnoki vezetés, a politikai osztály, „elit” réteg, értelmiség támogatásával konkrét intézkedéseket, törvényeket is hozhat a népszavazások ellen. A jelenleginél is gátlóbb intézkedéseket.  Hát ez már igazi probléma lenne, ez már a szabadság, demokrácia és a zsarnokság harca lenne. Ezek a harcok a történelem során gyakran, jellemzően rövid távon elbuknak, de azért van egy nagyon lassan érő gyümölcsük.  Az eszme már ott lóg a fán, azt már nem lehet leverni, és az ott szép lassan érik és beköltözik az emberek lelkébe, értelmébe.  Ugyanakkor az sem értelmetlen, hogy kiderülne ki az igazi demokrata, és ki az áldemokrata, a valójában zsarnoki lelkületű ember. A kérdésre (ellenzem, vagy támogatom a közvetlen demokráciát, a népszavazásokat) adott válasz, mindenkiről letépi az álarcot.

Végezetül a rövid lényegi felsorolás.

1. Sok okból szükségesé vált a társadalom alapvető változtatása, másképpen a rendszerváltás. Lehetőleg békés tervezett rendszerváltásra van szükség.

2. Mivel ezt a vezetések (általában az országok vezetései, de „először söprögess a magad háza előtt” szelleméből kiindulva, elsősorban a magyar ország-vezetés) nem hajlandók megtenni, ezért a népnek kell (minden népnek, de itt a magyar népről van szó) a rendszerváltás irányába hatni.

3. E békés, tervezett rendszerváltás fontos nélkülözhetetlen feltétele a korszerű (számítógép, világháló, stb.) népszavazási, közvélemény-kutatási, véleménynyilvánítási rendszer, melyet szintén a népnek, a civil társadalomnak kell létrehoznia, mivel a vezetés erre sem hajlandó. Nem szabad hagyni, hogy a népet, a civil társadalmat szétforgácsolják, ill., hogy a valóságos részvétel helyett csak feszültség-levezetés történjen. Ezt az összefogást szintén csak egy közös korszerű népszavazási közvélemény-kutatási, véleménynyilvánítási rendszer tudja létrehozni.

4. Mindehhez pedig az szükséges, hogy egyre több ember, (idővel legalább ötszázezer ember, később legalább egymillió ember, a népesség 10%-a) legyen általában a közvetlen demokrácia, a népszavazások elkötelezett híve.

5. Az időrendi lépések sorrendje (a fejlődés kialakulásnak sorrendje) ezek szerint a következő:

Első lépés, egyre több ember fogadja el (erről való meggyőzés) a közvetlen demokrácia, a népszavazási rendszer fontosságát. Igényeljék az ilyen rendszer létrehozását, abba való belépést. Ezzel szinte párhuzamosan kialakításra kerüljenek az ilyen rendszerek. Ezután, a gátlástól függően, a népszavazási rendszer működésbe lép, és elkezdődik a békés fokozatos rendszerváltás.

Egyre több ember csatlakozik, az emberek egyre alkalmasabbak lesznek az érdemi döntéshozásra, a társadalmi tudásuk gyarapodik, a fokozatos fejlődés folytatódik.

demokrácia-társadalomfejlődés

A demokrácia összefoglalása. Részlet a jövő általános iskoláinak, társadalomismeret a hetedik osztályosoknak, tankönyvéből.

Szerény véleményünk szerint nem árt felülről, átfogóan nézni a problémákat, ebben segíthet  a vakitfed (a  vakitfed google sites, ill. társadalomfejlődés-vakitfed, ill. vakitfed oldalak alatt megjelenő „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” c. tanulmány). http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms    https://sites.google.com/site/vakitfed/   tanulmánya.

A modelltörténet, a példázat.

Egy 30 tanulóból álló hetedikes osztály egyhetes kirándulást tervez. Három lehetséges helyszín merül fel, a Mátra, a Pilis, és a Balaton. A kirándulás helyszínét kell eldönteni.

A következő döntéshozási lehetőséges vannak.

A demokratikus döntés: a 30 diák, minden diáknak a szülei (de ez egy döntés, ők azért érintettek, mert pl. ők adják a pénzt) az osztály osztályfőnöke szavazással dönt, ez 61 szavazat, ill. e szavazás összesítéséből jön ki a döntés. A legtöbb szavazatot kapó helyszínre utaznak. Egyenlőség esetén, két helyszín között kell szavazni, az előző résztvevőknek, az érintetteknek. A szavazás történhet közgyűlés keretei között és írásban.

A szavazás előtt az objektív tájékoztatás és vita lehetősége biztosítva van, mindenki elmondhatja, egyenlő arányban, és világosan, hogy miért, melyik helyszínt javasolja.

Demokratikus döntés, mert sok ember, az összes érintett, a relatív, vagy abszolút többség akarata érvényesül.

Ha nagyon gyors, vagy nagyon szakmai döntést kell hozni, akkor vitatható a jósága, egyébként nem, de erre még visszatérünk.

A szavazóegységes döntés: pl. három szavazóegység, jön létre. Pl. az osztályfőnök szavazata 25%-ot jelent, a 30 diák szavazata 49%-ot jelent, a 30 szülő szavazata 26%-ot jelent. Ha az osztályfőnök és a szülök egy helyszínre szavaznak, és az eltér a diákok helyszínétől, akkor ez a helyszín nyer, minden más esetben a diákok szavazása által kijelölt helyszín nyer.

Ennek egy másik változata, az egyenlőtlen arányú szavazás: minden résztvevő szavazata (60) 1,5%-ot jelent, az osztályfőnök szavazata 10%-ot jelent. Ha két helyszín közel egyforma tetszésnek örvend, akkor végeredményben az osztályfőnök szavazata dönt.

A „képviseleti” döntés: a diákok kijelölnek, megválasztanak egy vagy pl. öt diákot, hozzák meg helyettük a döntést. A képviseleti döntés lényegében diktatórikus (csak részben demokratikus, a rossz döntés után a leváltás „fenyegeti” a képviselőt) mert egy, vagy kevés ember akarata érvényesül, és nem sok ember, a relatív, vagy abszolút többség akarata érvényesül.

A diktatórikus döntés: a leválthatatlan osztályfőnök dönt. Ennek egy enyhített változata, a részben diktatórikus döntés, ha egy öttagú tanári testület dönt, pl. szavazással.

Annak bizonyítása, hogy általában a demokratikus döntés a legjobb, a szavazóegységes döntés, ill. az egyenlőtlen arányú szavazás még jó lehet. A „képviseleti” döntés általában már inkább az átlagnál rosszabb, a részben diktatórikus döntés (pl. öttagú tanári testület) általában rossz, a diktatórikus döntés (csak az osztályfőnök dönt) a legrosszabb.

A felsorolás nagyjából a különböző demokráciaszintekről szólt. Jelenleg a képviseleti döntés és a vezetőtestületi döntés szintjén áll a rendszer.

Az egyszerűség kedvéért hasonlítsuk össze a két szélsőséget, a demokratikus és a diktatórikus döntést. És az osztályfőnök, ill. az öttagú tanári testület jelképezze a vezetőt, vezetést.

Egy lehetséges demokratikus döntés: 22-en Balatonra mennének, 18-an Mátrába, 15-en pilisbe, 5-en tartózkodnak. Természetesen így a Balaton győz a többség, a relatív többség akarata érvényesül. Nem tudjuk, hogy a szavazók mennyire okos, kiváló emberek de a többség akarata érvényesül. Legalább 22 ember a relatív többség elégedett lesz, kívánsága teljesül, a kirándulás közben viszonylag rendesen fog viselkedni.

Diktatórikus döntés, csak a vezető (pl. az osztályfőnök) dönt.

(Az alapvita a következő: sokak szerint a kiváló emberekből álló vezetés jobb döntést tud hozni, mint a kevésbé kiváló nép.)

Ez nem szakmai kérdés (hová menjünk kirándulni), hanem ízlésbeli kérdés, tehát a „kiválóság” nem számít. Nagyon sok társadalmi kérdés, ízlésbeli, vagy jelentős részben, ízlésbeli kérdés.

(De vegyünk ennél szakmaibb kérdést.) Mi a bizonyíték arra, hogy a vezető kiválóbb, bölcsebb, mint a többség, azaz kiválóbb, mint az átlag? Esetleg, ha lenne egy jó vezetéskiválasztó, leváltó mechanizmus. Esetleg. Viszont minden vezető vonatkozásában megjelennek a „vezetők szükségszerű negatívumai”. Ez kb. olyan 20 negatív determináció, mely a legjobb, leginkább népérdekű döntés ellen hat. Pl. hogy a vezető szerint: a nép érdekében, (vagy a saját érdekében) fenn kell tartani hatalmat, és innen a hatalommegtartás, a nép érdekénél fontosabb szempont lesz, még akkor is, ha egyébként a vezető népérdekű. És még lehetne sorolni a szükségszerű negatívumokat.

De ha ezek a negatívumok nem is jelentkeznek, akkor is a vezető pl. a három lehetőség közül egyformán, választhat, és ugyanannyi eséllyel választhatja a legrosszabb, a nép számára legkevésbé jó variációt, mint a legjobbat. Pl. az osztályfőnök egyáltalán nem biztos, hogy a Balatont választja, lehet hogy a Pilist (a legkevésbé jót) választja. (Nagyközösségekben a vezető képtelen több tízezer ember véleményét végighallgatni. Ha pedig végighallgatja és megfogadja, akkor az már demokratikus döntés, azaz népszavazás.)

Lényegileg, bár a demokratikus döntésben mindenféle jó és rossz döntés benne lehet, ezek is egyéni érdekekről szólnak, de ezek összesítése, mégsem adhat ki népellenes döntést, azaz mégis a relatív többség, a többség érdekének leginkább megfelelő döntés születik. A diktatórikus döntésben, ha a vezetés szükségszerű negatívumaival nem is számolunk, jelentős esélye van annak is, hogy rossz, népérdekkel szembeni döntés jön létre. Egy pár ember akarata érvényesül, és nem biztos, hogy ezen akarat a nép érdekével, akaratával azonos. Sőt gyakran, (pl. profitszerzési esetekben), valószínűleg a nép akaratától, érdekétől eltérő a kevesek érdeke, akarata. (Ha én, mint versenyző, határozom meg a versenyszabályokat, akkor nyilván olyan versenyszabályokat hozok, melyek leginkább nekem kedveznek. Ennek ellenkezője, nekem kedvezőtlen versenyszabályok hozása, ostobaság lenne a részemről.)

Minél több tag, érintett vesz részt a döntésben, azon döntés általában annál demokratikusabb és jobb, és ez minden közösségi döntésre igaz. Általában, tehát lehetnek kivételek, de azok csak kivételek.

Kiinduló alapvetések. 

1. Minden társadalmi elemzés kiindulása, hogy legalább százezer törvény, rendelet, paragrafus  irányítja az emberek életét és ezen kívül is számtalan egyéb döntés van. És akkor még csak az országos törvényekről, döntésekről beszéltünk. A törvények jelentős része több okból, nem tökéletes, nem lehet tökéletes, ill. lehetne jobb. Soroljatok fel néhány okot.

2. Jó törvény, jó döntés, amelyik a legmagasabb szélesen értelmezett életszínvonalat biztosítja a legtöbb ember számára. Egyszerűbben a jó, törvény a jó döntés, népérdekű.

Lehetnek, vannak hiányzó törvények is. Azért kell általános elveket, célokat, igényeket, követeléseket megfogalmazni, mert azokból kiderülnek a hiányzó törvények. Ezért az általános nagy elveket, célokat, igényeket, követeléseket is be kell sorolni a döntések közé. 

3. A törvények, döntések jósága elsősorban attól függ, hogy kik, és milyen szempontok alapján hozzák a döntéseket, törvényeket. Ez a döntéshozó mechanizmus. A döntéshozó mechanizmus legjelentősebb tényezője a demokrácia, a demokráciaszint.

A demokrácia mértéke attól függ, hogy a törvények, döntések megfogalmazásában, megalkotásban, elfogadásában milyen mértékben és mennyi ember vett részt.

Másképpen mennyi törvénnyel, döntéssel mennyi ember ért egyet, de ez is csak úgy derülhet ki, ha erről szavaznak az emberek. A demokráciaszintet nem lehet feltételezésekre alapulva (ez a törvény szerintünk, jó népérdekű, ezt elfogadná a nép, stb.) mérni.

Nyilvánvalóan a törvények, döntések kialakítói egyet is értenek a törvényekkel. Ezért gyakorlatilag is egyszerűbb a demokráciát úgy biztosítani, hogy a törvények, döntések kialakítási fázisában biztosítják a részvételt (a javaslattevést és az elfogadást.)

Tehát egy törvény, döntés esetében, a létrehozás, egyetértés lehet, pl. az osztályzás ötös skálája szerint: elégtelen gyenge közepes, (eddig nem értek egyet, meg kell változtatni, innen egyetértek) jó, és kiváló. Mindez az összes törvény esetében hogy alakul.

A másik, lényegesebb része, a demokráciamérésnek, hogy mennyi ember, mondja egy-egy törvényre, döntésre: nem értek egyet, meg kell változtatni, avagy egyetértek. Elfogadott, egyben demokratikus egy törvény, döntés, ha az érintett emberek relatív többsége, vagy abszolút többsége egyetért, elfogadja, (avagy jelentősen részt vett a kialakításban), ellenkező esetekében az ellenkezőjéről lehet beszélni. És mindezt az összes törvény, döntés vonatkozásában kell nézni.

Mindez egyszerűen: a demokráciaszint attól függ, hogy az összes döntés törvény, kialakításának vonatkozásában (összesítésre van szükség) az emberek relatív többsége sem vesz részt (csak a szűk vezetés vesz részt), legalább a relatív többség vesz részt, vagy az abszolút többség, vesz részt.

A konkrét demokráciamérésnek több fajtája lehet. A pontos mérés 100-as skálán levő demokráciaszinteket mér.

Csak a vezetés vesz részt  a döntéshozásban, ezen mechanizmus is külön osztályozható, viszonylagos demokráciaszintről lehet beszélni.

Ha a többség önként (szavazással), a döntéshozást, törvényalkotást átengedi a vezetésnek, akkor ott megmarad az emberek önrendelkezése, de a demokráciaszint lesüllyed.

4. A demokrácia, demokráciaszint sok elemből, (egységből, részből, tényezőből) épülhet fel. Egy elem lehet a képviseleti demokrácia. A képviseleti demokráciában a többség nem vesz részt a törvényhozásban, döntéshozásban. A képviseleti demokrácia lényege hogy a nép által választott és leváltható vezető (képviselő) bizonyos fokig népérdekű döntésre van motiválva, mert a nép leválthatja. Ez a motiváció, csak valószínűség, csak egy eleme, ráadásul nem túl erős eleme a demokráciának. (A demokrácia legerősebb eleme a „kötelező” népszavazás.) A képviseleti demokrácia további elemei: a többpártrendszer, a választási és leváltási rendszer. Tehát, ha a többpártrendszer, a választási, leváltási rendszer jól működnének, akkor is csak a képviseleti demokrácia jó működéséről lenne szó.

A demokrácia bizonyos elemei, pl. a képviseleti demokrácia, ill. az elem, elemei, pl. a többpártrendszer, a választási rendszer, nem azonosak a demokráciával. A felsoroltak csak bizonyos szintű, alacsony, közepes szintű demokráciát tudnak biztosítani.

A képviseleti rendszerben, a törvényeket, döntéseket egy szűk vezetés hozza, (nem a többség), amely szűk vezetés részben népérdekűségre van motiválva (és nem kötelezve).

5. A történelem során, a különböző rendszerekben még a rabszolgatartó rendszerben (pl. ókori görögök, rómaiak) is megjelennek a demokrácia bizonyos elemei, (gyakran a képviseleti demokrácia), ami nem jelenti azt, hogy komoly demokráciaszint alakult volna ki. Az ókori népek beleértve a görögöket, rómaiakat is a legaljasabb rendszert, a rabszolgatartó rendszert alakították ki. Nem véletlenül ekkor lépett színre Jézus. Ezután már egy lassú, hektikus hullámgödrös, zsákutcákkal tarkított fejlődés, de mégis fejlődés jött létre.

6. Ha a jelennél van egy lehetségesen jobb jövő, akkor teljesen érdektelen a múlttal foglalkozni, akkor a jövőépítéssel kell foglalkozni. Ennek ellenére egy kis történelmi fejlődés.

Ez a fejlődés pedig haladjon az alapelvek meghatározásából, törvénybe iktatásából.

Jézus tanításának lényege: szeresd felebarátod (minden embert, idegen embereket is) úgy, mint önmagad. Egyébként pedig a szegényeket védte, a gazdagokat, és a fejeseket (írástudókat) kritizálta.

Lényegében erről szól: az ember (minden ember) szabadon és egyenlő jogokkal születik, és ilyen marad. – az alapvető emberi jogok, melyek Jézus után több mint ezerhatszáz évvel, több forradalom után fogalmazódtak meg, több helyen, de ez már jogalkotás volt. Ill. minden embernek joga van a biztonsághoz, a tulajdonhoz, az önkénnyel szembeni ellenálláshoz. Ill. kicsit később, a lelkiismereti szabadság, véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság joga is deklarálva lett. A következőket lehet megállapítani:

1. A jézusi alapelv és az alapvető emberi jogok lényegében ugyanarról szólnak: az embereknek, a születési adottságaiktól függetlenül, és az adott erősségüktől függetlenül egyenlő esélyűeknek kell lenni. Ne tégy igazságtalan különbséget az emberek között. Csakhogy a jézusi tanítás, csak erkölcsi parancs volt, az alapvető emberi jog, pedig jogi parancs volt. Viszont csak deklarált elv, volt ez a jogi parancs, aminek át kellene menni százezer konkrét törvénybe.
2. Jézus idejében még a király, császár volt a legfőbb döntéshozó, az arisztokrácia volt a második számú, és a kongresszus csak a harmadlagos. A XVIII. századra egyes országokban a király döntéshozása gyengült, az arisztokrácia döntéshozása (hatalma) szintén gyengült, a kongresszus (népgyűlés, stb.) erősödött, ráadásul megjelent a döntéshozásban egy új jelentős sok emberből álló réteg, ez volt a polgárság. Kimutatható, a döntéshozás demokratikus szintje, az elfogadott törvények jósága népérdekűsége között és a rendszerfejlődés között az oksági kapcsolat. 
3. Az elveket és az elvekkel visszaélő, azt ürügynek felhasználó gyakorlati politikát, ill. az elveket és az elveket, felhasználó, kifordító zsarnokokat ne azonosítsuk. Ez érvényes pl. a Marxizmusra is. 
4. Lényegében manapság a XXI. században ott tartunk, mint kétszázötven évvel korábban. A jézusi elvek és az alapvető emberi jogok, a mai napig, sem, az emberi tudat világában sem terjedt szét teljesen, (talán csak félig),  a jog világában sem terjedt szét teljesen (talán csak félig).
5. Ideje lenne továbbgondolni a „ne tégy igazságtalan különbségeket az emberek között” gondolatot.

Az ember az állati lényéből hozta, hogy az erős harcban (és nem szabályozott igazságos versenyben) győz, a gyenge elpusztul. Az sem számít, hogy önerőből lett erős vagy nem, azaz a születési adottság teljesen rendben van. Ezzel szemben, az új gondolat: az ember csak arról tehet, amiről saját érdeméből, hibájából tehet. Mivel a születési adottság, milyen családba, népbe, vallásba, kultúrába született, ill. feketének, betegnek, stb. született, nem önérdem, önhiba, ezért ezeket korlátozva, máskor egyáltalán nem szabad figyelembe venni.  Valójában az ember önérdeme és önhibája, hogy árt, vagy használ az embertársainak. Ezért az új pontosított elv, legalábbis ha folytatjuk a jézusi tanítást és az alapvető emberi jogokat: igazságos és arányos hatalmi és vagyoni különbségekre van szükség, melyben a különbségtevés alapja, a másnak ártás, ill. a másnak hasznosság, a hasznos munka. Olyan igazságos szabályozott versenyre, versenyekre van szükség, melyek elsősorban ebben versenyeznek: ki használ többet embertársainak, képességeihez, lehetőségeihez képest ki végez hasznosabb munkát.

Jelenleg többek között az érdemtelen hasznosulás lehetséges (ők nem büntetést de jutalmat kapnak), miközben: ha valaki érdemtelenül hasznosul, akkor valahol valakik érdemtelenül károsodnak. Tehát jelenleg pl. ezért sem érvényesek az igaz és egyébként deklarált elvek.

6. Ha majd kialakul a demokratikusabb döntéshozás, (a korszerű

népszavazási rendszer), akkor jobb, népérdekű döntések születnek. Akkor a jézusi elvek, és az alapvető emberi jogok, és az itt megfogalmazott elvek is, nemcsak deklarálva, de valóságosan is megjelennek a jogalkotásban.

A demokrácia és kissebség érdeksérelme.

Bárki is hozza (vezetés, vagy többség) a döntést, egy kisebbség „érdeke sérül”.

Szét kell választani az abszolút érdeksérelmet (a korábbi állapotokhoz képest van romlás) és a viszonylagos érdeksérelmet (a korábbi állapothoz képest nincs romlás, csak a javulás a többséghez képest viszonylag kisebb, avagy zéró).

A demokrácia, a demokratikus döntés azt jelenti, hogy a viszonylag sérült kisebbség a legkisebb, mert ez a kisebbség a viszonylagos vagy abszolút többség.

A demokratikus döntés során sem sérülhet a kisebbség abszolút érdeke, csak a viszonylagos. Kivéve, ha egy korábbi igazságtalan állapot felszámolásáról van szó, de ezt is következetesen, de fokozatosan kell felszámolni.

Hozzá kell tenni, hogy a közösségi döntések azért kötelezettségeket jelentenek. A közösségi döntések szükségesek, lásd pl. osztálykirándulás. Helytelen gondolkodás, lemondani a közösségről, csak azért, mert a kisebbség érdeke sérülhet. Annál is inkább, mert az egyénekre bomlott társadalomban (szervezetlen, mindenki, mindenkivel harcol, az erőszakosak győznek) az egyének érdeke többszörösen sérül.

A kisebbség érdeksérelmének korlátozásának elemei:

A várható nyilvánvaló kisebbség kapjon viszonylagos szavazati aránytalanságot, pl. 1 szavazat helyett 1,5 szavazatot.

Fontos döntések esetében, ill., ha nyilvánvalóan lesz abszolút károsodó kisebbség, akkor csak az abszolút többség dönthet. (Sőt ki lehet kötni kétharmados és még szigorúbb arányokat.)

Nem jöhet létre olyan döntés, amelyben létrejön az abszolút károsodás.

Ha mégis létrejön, akkor kapjon a károsult kártérítést.

A sérült kisebbség kapjon végrehajtási engedményt. Pl. a rájuk vonatkozó törvény, legyen szélesebben limitált.

A kezdeti példára visszatérve.

A 61 érintettből mindössze 22 érdeke érvényesül a többieké, a 39 emberé nem.

Bármely más döntés esetében ez a 39 szám még több lenne.

Fel lehet vetni: egyáltalán szükség van e osztálykirándulásra?  Itt ki kell lépni a példázatból és általánosítani szükséges.  Egyáltalán szükség van e iskolákra, osztályokra? Szükség van a közkórházakra? Szükség van a központi rendőrségre, és igazságszolgáltatásra? Szükség van e központi segélyezésre, szociális rendszerre? És még lehetne folytatni.

A nemzet, az állam, és a demokrácia problémaköre itt összekapcsolódik, mindegyik a közösségről szól.

El kell képzelni, milyen lenne egy állam és nemzet nélküli társadalom? Egyénekre, esetleg, családokra osztott ill. esetleges közösségekre osztott szervezetlen társadalom? A társadalomfejlődés a szervezett közösség irányába halad. Ugyanakkor lehetséges átesés a ló másik oldalára: tiltsuk meg az egyéni, családi létet, az esetleges közösségek létét. Nyilván ez sem lenne jó, ilyenre is volt már negatív kimenetelű történelmi példa. Akkor tehát marad az optimális arány. A kérdés, hogy a jelen társadalom, rendszer, hol áll az optimális arányhoz képest összességében és részeiben. Ugyanakkor a demokrácia szellemében az ilyen kérdéseket is meg kellene szavaztatni.

Az optimális állami arány, demokrácia, magas demokratikus szint nélkül csak negyed siker.

Pl. az osztályban arról is szavazni kellene, hogy egyáltalán legyen e osztálykirándulás.

A fontos kérdések kapcsán jön elő, hogy a relatív többség nem, csak az abszolút többség dönthet. (Sőt lehetnek ennél szigorúbb arányok is.) Ha a többség érdeke, igénye szerint, igen, akkor: lenni kell, pl. osztálykirándulásnak. A demokrácia szabálya: a kisebbség köteles a többség döntéseit végrehajtani, ha az megfelelően korlátozza, kompenzálja a kisebbség érdeksérelmét.

Az osztálykirándulásról szóló szavazólap ezután így nézhet ki.

A szavazók: a 30 diák, 30 szülő (minden diákhoz tartozik egy szülő) és az osztályfőnök.

Egyetértesz azzal, hogy a leginkább rászoruló öt diák kirándulási költségét 50%-ban, ill. további öt diák költségét 20%-ban a közösség fizesse.

Egyetértesz azzal, hogy azok is kötelesek a kirándulás költségének 10%-át befizetni, akik nem mennek kirándulni, kivéve a rászoruló diákokat.  A kirándulás nem kötelező.

A fennmaradó ill. hiányzó összeg az osztálykasszába kerül, onnan pótlódik.

(Ez eddig a kisebbségek kötelezettségeiről és érdeksérelmeinek kompenzálásáról szólt. Kettő sérült kisebbség képzelhető el. Az egyik, a szegénydiákok, akik el szeretnének menni, de kijelölt, többségnek kedvező helyszíneket nem bírják fizetni. A másik a viszonylag gazdagok, akik, nem karnak elmenni, nekik nem az egész összeget, de csak 10%-ot kell fizetni.)

Egyetértesz e azzal, hogy legyen osztálykirándulás.

(Abszolút többség szükséges. Ez a fő kérdés.)

Az előzetesen lehetséges három helyszín közül (Pilis, Mátra, Balaton) közül az általad választottat jelöld meg. (A döntéshez elég a relatív többség.)

Megjegyzések a szavazással kapcsolatban:

A szavazás előtt lefolytatódik a demokratikus vita, melyben esetleg módosulhatnak a kérdések.