Szerény véleményünk szerint nem árt felülről, átfogóan nézni a problémákat, ebben segíthet a vakitfed (a vakitfed google sites, ill. társadalomfejlődés-vakitfed, ill. vakitfed oldalak alatt megjelenő „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” c. tanulmány). http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms https://sites.google.com/site/vakitfed/ tanulmánya.
Tisztelt Olvasó, aki manapság nemcsak néz, de lát is, annak észre kell venni, hogy a társadalmi, politikai rendszer (ez a gazdasági rendszerváltozást is magában hordozza) a szükségszerű változás, méghozzá alapvető változás küszöbén áll. Az emberektől függ, hogy meddig tart a változás felfordult forrongó zavaros áldatlan állapota. A változás békés lefolyása, az emberek, a többség viszonylagos egyetértéstől, egy irányba haladásától függ.
Sokan, egyre többen ismerik fel, hogy hagyományos pártok által irányított rendszer nem képes kiszabadulni a saját maga által szőtt hálójából, nem képes megoldani a problémákat. Sajnos az intézményesített, a rendszerbe ágyazott közvetlen demokrácia gondolatáig még kevesen jutottak el. Addig azonban már sokan eljutottak, hogy valamilyen civil összefogásra lenne szükség. A másik oldalon pedig itt van ez a hatalmas adomány, a számítógép és a világháló, a kommunikáció kitágulása, amely technikailag lehetővé teheti az új rendszer létrehozását. E két forradalmi változás, rendszerváltást generáló körülmény, önmagában is az alapvető változások felé sodorja a társadalmat. És akkor még a változatlanságból eredő hanyatlás és válság-láncreakció növekvő valószínűségéről nem is szóltunk. Pedig nagyon fontos megérteni, nemcsak arról van szó, hogy a változásnak létrejöttek a feltételei, hanem, arról, hogy amennyiben nem jönnek változások, akkor egy meglehetősen mély és tüskés gödörbe zuhanhat az emberiség.
Tehát, mi civilek fogjunk össze és szerveződjünk, csakhogy vigyázat, ha ez kaotikus, szervezetlen, akkor nemhogy változást hozna, de a jelen rendszer a jelen vezetés fennmaradását erősíti. (Egy kis mese: a rafinált zsarnok országában már igen nagy volt az elégedetlenség. Akkor a rafinált uralkodó megparancsolta a tíz legjobb emberének: mindegyikőtök szervezzen egy-egy tüntetést, vigyázat külön-külön, és azon legyetek, hogy az emberek jól kiordítsák magukat. Így is lett, az emberek jól kitüntették, és kiüvöltözték magukat, azután lenyugodtak, és tovább húzták csendben az igát. Csak úgy fél év múlva kezdett újra ökölbe szorulni a kezük. A rafinált zsarnok azonban tudta mit kell tenni, újra szólt az embereinek: na akkor most megint eljött az idő, hadd tüntesse ki magát a nép. És ezentúl, ez így ment rendszeresen, félévente.)
Egy kissé tudományosabban arról van szó, hogy amennyiben nincs a civil összefogásnak, szervezkedésnek, mozgalomnak közös iránya, konkrét, a jogalkotásban is megjelenő célja, akkor az egész értelmetlenné válik, csak a szétforgácsolódást, a feszültség levezetését szolgálja, tehát a fennálló hatalmat, rendszert, vezetést nemhogy megváltoztatja, de stabilizálja.
Viszont, ha párttá alakul a civil mozgalom, akkor beilleszkedik a jelen rendszerbe, a képviselők szükségszerűen saját érdekeik (hatalmi, vagyoni érdekeik szerint) kezdenek el ténykedni, ráadásul a rendszerpártoló ösztönük is feltámad, tehát ez sem megoldás.
Alapos átgondolás után egy értelmes konkrét jogalkotó célt, pontosabban célokat lehet találni és ez nem más, mint a sikeres népszavazások kezdeményezése. Tehát a civil mozgalom szerveződés, csak népszavazások által tud valóságosan részt venni a rendszeralakításban. Tudjuk, hogy a népszavazás pénzbe kerül, családonként kétezer forintba, de ez az összeg, vagy ennek az ötszöröse nem éri meg a szabadságot, a demokráciát, és végső soron a népérdekű törvények hatására létrejövő magasabb életszínvonalat? Tudjuk, hogy sokaknak averziójuk van a népszavazásokkal szemben, de ne hagyják magukat megvezetni, az ellenzők nem véletlenül járatják le a népszavazás intézményrendszerét, tudják, hogy ez azon sarokpont, amelyből kiindulva meg lehet változtatni a rendszert. Pontosabban meg lehetne változtatni, ha a vezetés alkotta alaptörvény, nem olyan lenne, amilyen.
Idézett az alaptörvényből:
„Országos népszavazás
8. cikk
(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés országos népszavazást rendel el.
A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyûlés országos
népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ.
(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyûlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
(3) Nem lehet országos népszavazást tartani
a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésrõl;
b) a központi költségvetésrõl, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemrõl, illetékrõl, járulékról,
vámról, valamint a helyi adók központi feltételeirõl szóló törvény tartalmáról;
c) az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti
képviselõk választásáról szóló törvények tartalmáról;
d) nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kötelezettségrõl;
e) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésrõl;
f) az Országgyûlés feloszlásáról;
g) képviselõ-testület feloszlatásáról;
h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésérõl, valamint megelõzõ védelmi
helyzet kihirdetésérõl és meghosszabbításáról;
i) katonai mûveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésrõl;
j) közkegyelem gyakorlásáról.
(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes,
ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.”
Látható, olvasható, hogy nincs olyan komoly kérdés, kérdéskör, melyben a törvény ne tiltaná meg a népszavazást. Ezt jól kitalálták, nem? Szóval erre a demokráciára mondják, hogy ez már a teljes, ennél több nem lehet, demokrácia. Ugyan, ugyan, majd az lesz az igazi demokrácia, amikor ez a törvény a harmadára fog csökkeni. És még egy megjegyzés: a nagy demokráciavédő EU érdekes módón, népszavazás ügyben nem kritizál.
Mindezek ellenére a jelen „tökéletes demokráciájában” népszavazás létrehozása marad az egyetlen értelmes és egyben békés eszköz arra, hogy nép a civil mozgalom érdemben beleszóljon a rendszer alakulásába. Persze nincs kizárva, hogy a zsarnokság fokozódik, és minden lehetőséget elnyiszálnak.
A négyévenkénti vezetésválasztás azon felül, hogy általában a kevésbé rossz kiválasztásról szól, csak vezetésválasztásról szól és nem a törvények, a módszerek mechanizmusok kiválasztásról, azaz nem a rendszer megváltoztatásról szól. A megígért programokat pedig egyszerűen nem tartják be.
Vagyis, mégis ebben a megnyirbált, megrugdosott, lejáratott pontba, a népszavazásba lehet csak kapaszkodni, mert nincs más.
Manapság a világháló segítségével ki lehet alakítani egy jó kis népszavazás előkészítő szavazási rendszert, (ugyanis arról is szavazni kell, hogy miről szóljon a népszavazás) és ebbe mindenki részt vehet, aki valóban változtatni akar, aki valóban hisz a civil mozgalom erejében. És a résztvevők lesznek oly ötletesek, hogy megcsonkított lehetőség ellenére is kitalálnak jó kis népszavazási kérdéseket. Szóval ki lehet alakítani a népszavazásokat létrehozó civil mozgalmat, egy valódi értelmes összefogást, szerveződést.
Azért előzetesen néhány népszavazási ötlet.
Nincs benne a törvénybe, valahogy kimaradt, lehet pl. népszavazást tartani a kormány programjáról.
Mi olyan kitételt sem látunk, hogy egy népszavazás ne kérhetné egy törvény visszavonását, ha az a törvény nem a felsoroltakról szól. Ha pl. sokaknak a média-törvénnyel van bajuk, akkor miért ne lehetne népszavazást tartani a médiatörvény visszavonásáról, vagy bizonyos részeinek visszavonásáról, módosításáról.
Másfelől a véleménynyilvánító népszavazás akár azt is kimondhatja, hogy a nép nem fogadja el az alkotmányt. Vagy, két éves működés után nem fogadja el a kormányt, és ha rajta múlna, elzavarná. És még sok mindenben népszavazás által véleményt nyilváníthat a nép. Ugyanis az alaptörvény pl., azt tiltja, hogy az alaptörvényt módosítsa egy népszavazás. De azt nem tiltja, hogy a nép azt mondja: ez az alaptörvény számunkra nem elfogadható, csak kényszer hatására vagyunk kénytelenek elviselni. Ez csak egy példa volt, a lényeg, hogy a véleménynyilvánításnak is nagy ereje lehet, ha az, népszavazás által jön létre.
De a cél, mégis a valóságos jogalkotásba való beleszólás, vagyis az ügydöntő népszavazás létrehozása. Pl. az állam különböző egységeinek (egészségügy, oktatás, stb.) átszervezése nem érinti a költségvetést (az állam nem drágább de olcsóbb lesz) ráadásul, ez nemhogy gyengíti, de erősíti az alkotmányos jogokat.
A népszavazások rövid elemzése.
E tanulmányban sok szó esett arról, hogy miért hasznos, szükséges a közvetlen demokrácia. Erre tehát nem térünk ki.
Arról is sok szó esett, hogy egyszerűen, olcsón a jelenleginél jobb népszavazások is létrehozhatók, vagyis kialakítható egy olyan népszavazási rendszer, amelyben akár évi 5-8 népszavazást (népszavazásonként átlagosan 4 kérdéssel) tartanak. Erre sem térünk ki.
Arról is sok szó esett, hogy a népszavazásokat kombinálni lehet, pl. a parlamenti döntésekkel. (Pl. a parlament döntése 50%, a népszavazás döntése 50%. Egyáltalán, létre lehetne hozni a döntéshozó egységeken alapuló döntéshozást, pl. parlament 30%, népszavazás 30%, tudományos független testületek 25%, EU 15%. És rengeteg variáció lehetséges.) Erre sem térünk ki.
Az eddigi elemzések azonban abból indultak ki, hogy mindezt a vezetésnek kellene megszervezni. Itt és most abból indulunk ki, hogy a népnek magának kellene megszervezni a népszavazási rendszert.
Másfelől itt és most elsősorban a népszavazások témájáról, tárgyáról, a kérdésekről gondolkodunk.
A véleménynyilvánító népszavazás.
A nép (sok, pl. ötszázezer ember, vagy annál több) bármely kérdésében összesített véleményt nyilváníthat, és ha azt hivatalosan nem ismerik el népszavazásnak, akkor is a nép véleménynyilvánítása lesz. A nép véleménynyilvánítása lesz, hacsak még több ember nem mond más véleményt, hasonlóan csalásmenetes, igazságos, népnyilvánítás keretei között.
A nép véleményt nyilváníthat olyan kérdésben is melyet az alaptörvény, tilt.
A nép véleményt nyilváníthat úgy, hogy megírja, megfogalmazza a maga 3-4-5-12, stb. pontból álló követeléseit. Úgy, hogy megírja, megfogalmazza a maga jövő-programját, kvázi kormányzó-programját. Úgy, hogy megírja, megfogalmazza, hogy milyen társadalomban, milyen rendszerben szeretne élni.
A nép véleménynyilvánítása tehát lehet általános, pl. kinyilváníthatja, hogy a jelenleginél nagyobb, tisztességesebb, szervezettebb, a vezetőket az adott teljesítményük szerint értékelő, államot szeretne.
Az ügydöntő népszavazás.
Az ügydöntő népszavazás célja gyakorlatilag az alábbi lehet:
Egy meglevő törvény pontosabban paragrafus visszavonását eltörlését követelheti. (Még pontosabban paragrafusokról van szó, mivel, egy népszavazás keretén belül fel lehet tenni és érdemes is feltenni 3-4-5-6 kérdést. Másfelől pedig egy követelés is több paragrafust érinthet.)
Egy meglevő törvény paragrafus (paragrafusok) módosítását is követelheti.
Vagy követelheti olyan törvény paragrafus (paragrafusok) létrehozását, melyek eddig nem léteztek.
Ezért az ügydöntő népszavazásnak bizonyos fokig konkrétnak kell lenni. Ugyanakkor érdemes sok embert érintő általános nagy kérdésekkel, problémákkal foglalkoznia. Viszont ha ezt nem engedik, akkor kénytelen a közepes kérdésekkel, problémákkal foglalkoznia, ennek is van értelme. Azért van értelme, mert ezzel kinyilvánítja a nép, hogy bele akar szólni a társadalom, azaz a saját életébe. De ezt a véleménynyilvánító népszavazásokkal is kinyilvánítja. Továbbá van értelme, mert vezetés számára azt jelzi, hogy van itt egy nép, akivel számolni kell. A népválasztások (vezetés-választások), a nép által szervezett tüntetések (esetleg sztrájkok, népi elégedetlenségi mozgalmak, stb.) mellett megjeleni harmadik láb, a népszavazások rendszere. Így áll meg a hokedli. Azt kell látni, hogy a népszavazások rendszere egy nélkülözhetetlen lába a demokráciának. A tüntetésekénél fontosabb, de prioritás nélkül, a jó megfogalmazás: nélkülözhetetlen, elengedhetetlen.
Viszont az ügydöntő népszavazások esetében már komoly szerepe van annak, hogy a népszavazást, a hivatalos legitim vezetés, legálisnak, vagy illegálisnak nyilvánítja. Mert a törvénytörlés, törvénymódosítás, létrehozás csak legális népszavazásból eredhet. Ekkor már jelentős szerepe van az alaptörvénynek és a független testületeknek (Alkotmánybíróság, OVB, stb.), mert sok, kérdés, követelés határeset, így is, úgy is lehet dönteni. A közepes törvények között azért meglehetősen sokat lehet találni, mely nem érinti az alaptörvényeket, a költségvetést és az alaptörvény egyéb tiltásait, legalábbis határesetnek mondható sok kérdés.
A politikai osztály, és általában az „elitréteg”, az értelmiség várható reakciója.
Ismerjük, mert eddig is nekitámadtak minden népszavazásnak, a népszavazást lejárató „érvelések” százait szülték meg. Nem kétséges, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen sérülnek az érdekeik. Leginkább ezen érdekük: nehogy már az ostoba, csóró nép mondja meg helyettem (okos vagyok, még diplomám is van, pozícióm és vagyonom is van), hogy mi legyen. Kapásból mi is fel tudunk sorolni, néhány, népszavazást lejárató érvet: hogy ez populizmus, valakik nyerészkednek ezen. Hogy ez értelmetlen pénzkidobás. Hogy a nép mindig csak a saját rövid távú érdekét nézi. (Mert a társadalmi érdek, nem más, mint a nép hosszabb távú érdeke, tehát ezt remélhetőleg nem hozzák fel, bár ez sincs kizárva.) Hogy az ingyen sört nyilván megszavazná a nép. (Szerintünk nem szavazná meg, főleg ha az objektív tájékoztatás rávilágítana az ingyen sör hátrányaira.) Hogy ez gátolja a kormányozhatóságot. Stb..
Nem kétséges hogy ezeken kívül még legalább száz „érvet” kreálnak, mert ebben, a hamis, ámde igaznak látszó „érvek” kitalálásban rendkívül leleményesek. Persze minden „érvüket” meg lehet cáfolni, csakhogy ezekből mégis, végtelenségbe futó zavaros vitafolyamok alakulnak ki.
A lényeg, hogy ez csak a szövegelés támadása lenne, és addig nincs baj, amíg egymillió, de legalább ötszázezer ember (tízmilliós népességben) általában a közvetlen demokrácia és a népszavazás híve. Akiket nem lehet eltéríteni. És ez a társadalmi fejlődéssel növekedni fog.
Viszont, a kevésbé, vagy erősebben zsarnoki vezetés, a politikai osztály, „elit” réteg, értelmiség támogatásával konkrét intézkedéseket, törvényeket is hozhat a népszavazások ellen. A jelenleginél is gátlóbb intézkedéseket. Hát ez már igazi probléma lenne, ez már a szabadság, demokrácia és a zsarnokság harca lenne. Ezek a harcok a történelem során gyakran, jellemzően rövid távon elbuknak, de azért van egy nagyon lassan érő gyümölcsük. Az eszme már ott lóg a fán, azt már nem lehet leverni, és az ott szép lassan érik és beköltözik az emberek lelkébe, értelmébe. Ugyanakkor az sem értelmetlen, hogy kiderülne ki az igazi demokrata, és ki az áldemokrata, a valójában zsarnoki lelkületű ember. A kérdésre (ellenzem, vagy támogatom a közvetlen demokráciát, a népszavazásokat) adott válasz, mindenkiről letépi az álarcot.
Végezetül a rövid lényegi felsorolás.
1. Sok okból szükségesé vált a társadalom alapvető változtatása, másképpen a rendszerváltás. Lehetőleg békés tervezett rendszerváltásra van szükség.
2. Mivel ezt a vezetések (általában az országok vezetései, de „először söprögess a magad háza előtt” szelleméből kiindulva, elsősorban a magyar ország-vezetés) nem hajlandók megtenni, ezért a népnek kell (minden népnek, de itt a magyar népről van szó) a rendszerváltás irányába hatni.
3. E békés, tervezett rendszerváltás fontos nélkülözhetetlen feltétele a korszerű (számítógép, világháló, stb.) népszavazási, közvélemény-kutatási, véleménynyilvánítási rendszer, melyet szintén a népnek, a civil társadalomnak kell létrehoznia, mivel a vezetés erre sem hajlandó. Nem szabad hagyni, hogy a népet, a civil társadalmat szétforgácsolják, ill., hogy a valóságos részvétel helyett csak feszültség-levezetés történjen. Ezt az összefogást szintén csak egy közös korszerű népszavazási közvélemény-kutatási, véleménynyilvánítási rendszer tudja létrehozni.
4. Mindehhez pedig az szükséges, hogy egyre több ember, (idővel legalább ötszázezer ember, később legalább egymillió ember, a népesség 10%-a) legyen általában a közvetlen demokrácia, a népszavazások elkötelezett híve.
5. Az időrendi lépések sorrendje (a fejlődés kialakulásnak sorrendje) ezek szerint a következő:
Első lépés, egyre több ember fogadja el (erről való meggyőzés) a közvetlen demokrácia, a népszavazási rendszer fontosságát. Igényeljék az ilyen rendszer létrehozását, abba való belépést. Ezzel szinte párhuzamosan kialakításra kerüljenek az ilyen rendszerek. Ezután, a gátlástól függően, a népszavazási rendszer működésbe lép, és elkezdődik a békés fokozatos rendszerváltás.
Egyre több ember csatlakozik, az emberek egyre alkalmasabbak lesznek az érdemi döntéshozásra, a társadalmi tudásuk gyarapodik, a fokozatos fejlődés folytatódik.
