Igaza lesz a kövér zsarnoknak, még tíz évig ő áll az ország élén. Éppen akkorra megy teljesen tönkre az ország. A vasút, a közműhálózat teljesen lerobban, az egészségügy, a közoktatás padlóra kerül. Az államadósság akkora lesz, hogy már nem tudja a nép fizetni. Az értelmesek már külföldön lesznek. A maradék az akku-gyárakba robotol, takarít, mert a jobb munkákat az ázsiaiak egymásnak adják.
Kis-falvakban még több, százezres számú, iskolázatlan, nyomorgó, munkanélküli, reménytelen sorsú, drogozó ember fog ténferegni, alkalomadtán bűnözni.
Magyarország vizei, földjei kiszáradnak, elszennyeződnek. A politikai rendszer olyan kazahos lesz kínai beütéssel, amúgy a fél ország kínai kézben lesz. Orbán pedig a hívei éljenzése közben büszkén búcsúzik: Rátok hagyom ezt a csodálatos országot, Magyarország jól megcsináltalak.
Sokan azt mondják: Na, ez azért túlzás. De én akkor azt kérem tőlük: Csak egy kormányzati intézkedést, törvényt, cselekvést mondjanak, ami ezeket a létező tendenciákat megállítanák.
A most már 14 éve tartó Orbán-Fidesz kormányzással nemcsak az a baj, amit csináltak, de az is, amit elmulasztottak. Ha Orbán (mert ő az akarcsnok) valamilyen csoda folytán, azt mondaná; holnaptól nem a NER-klikk meggazdagodására, nem a focira, nem az akkugyárak támogatására, nem a propagandára fordítom a nemzet pénzét, energiáját, - hanem kátyús utakra, vízhálózatra, vasútra, házak szigetelésére, kórházakra, környezetvédelemre, sok intézmény, iskola, tanterv átszervezésre, tudományra, akkor is kétséges, hogy lenne erre elég pénz. Valamint kétséges, hogy lenne e, a Fideszen belül elég elfogulatlan, szakember, aki mindezt képes lenne realizálni. De fölösleges találgatni, mert Orbán nem az a megváltozós fajta.
Orbán mániái és Magyarország romlása.
Több fajta, féle diktatúra van, pl. puha és kemény. Az erőszak aránya szerint is lehet kategorizálni. A nép birkásítása milyen arányban történik erőszakos módszerekkel, és milyen arányban átveréssel, manipulációval. Sokan csak azt vélik diktatúrának, amelyben sok az erőszak (besúgás, rendőri zaklatás börtön, stb.), valójában ez egy maradi kevésbé hatékony birkásítási módszer. A propaganda, átverés, manipuláció egy sokkal hatékonyabb módszer, több embert képes birkásítani. Tehát egyrészt a birkásításai módszer, illetve annak aránya határozza meg a diktatúra fajtáját, rangsorát.
Viszont van a diktatúrának egy másik
jellemzője; a népi döntés, a népakarat valódi erőssége. A diktatúrák besorolását legjobban az
határozza meg, hogy a fontos döntéseket mennyi ember hozza meg, és azok
mennyire szakemberek. Nyilvánvalóan minél kevesebb ember dönt, és azok is csak
nyalás-szakemberek, annál jobban érvényesül a hatalomérdek, kevésbé a népérdek
és a kollektív bölcsesség, vagyis annál nagyobb diktatúráról beszélhetünk.
Ebben a tekintetben akár egy keményebb
diktátor is lehet viszonylag okosabb
(hasznosabb demokratikusabb), úgy hogy hozzáértő netán kritikus alvezéreket
választ, és azután rájuk bízza a kormányzás nagyobb részét.
Magyarország pontosabban Orbán nem ezt
az utat választotta. Ő kifejezetten szeret minden fontos kérdést maga
eldönteni, vagyis alvezéreit, csapatát a bólogató-képesség szempontjából
válogatja össze. A döntéshozási szakemberszám-hiány szempontjából Magyarország
igen csak ott van a diktatúrák élmezőnyében. „Én világész vezető döntök el
mindent” szempontból magyar-hon egy erős diktatúra, annak ellenére, hogy
kevesebb az erőszak és több az átverés.
Magyar-honban lényegében az történik,
ami a kövér zsarnok zavaros agyába beakad. (Itt most az alvezérek a támogatók
és a birka nép felelősségére nem térek ki, de nyilvánvaló a sárosság.)
A sok mániából, itt a három, magyar-honra
legártalmasabb zavaros Orbán-mániát
taglalom.
1. A demokrácia utálatának mániája.
De hát ez természetes, egy zsarnok miért
is szeretné a demokráciát. Mondhatjuk a hatalommániás természetesen egyben
demokrácia-fóbiás. A zsarnoki jellemű alak természetesen a lelke mélyén lenézi,
megveti a népet, bár hajlamos magának is hazudni. De azért a demokrácia
utálat szempontjából is lenne egy
szerényebb legalább a látszatra adó alternatíva. Valójában ez a mániája a
leginkább ártalmas, ebből ered minden más mánia.
2. „A nyugat hanyatlik, keleten a jövő”
féligazság kiegészítve „mindent felrúgva is nekem lesz igazam” mániával.
Nem kell sok ész, hogy az ember
észrevegye a nyugati demokráciák
fejlődése megállt, a rengeteg hazugság, manipuláció rohasztó hatása látható,
érezhető. De még így is fél fokkal demokratikusabb fejlettebb politikai rendszerek
a liberális demokráciák, mint a keleti diktatúrák, mint pl. Kína rendszere. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a Keleti
diktatúrák, elsősorban Kína technikailag, gazdaságilag, katonailag tehát
hatalmilag fejlődik, amíg a nyugati demokráciák ebből a szempontból is
stagnálnak. Ebből, ha csak a jelen tendenciáját nézzük, valóban az jön ki, hogy
a 21. században egy viszonylag diktatórikus, hadakozó világban, a keleti
diktatúrák, illetve Kína lesz a meghatározó nagyhatalom. Az nem probléma, ha
mindezt Orbán látja. Orbán vonzódását a keleti diktatúrákhoz az is fokozza,
hogy zsarnoki természetének ezek a diktatúrák rendszerek sokkal inkább
megfelelnek. Orbánnak még a stagnáló nyugati demokrácia is sok, ő még többet
szeretne hazudozni, manipulálni, mint a nyugati politikus társai. Ezért Orbán keleti vonzódása túlzott,
nagyobb, mint amit józan ész diktálna. Erre jön rá, hogy Orbán „mindent
felrúgva is nekem lesz igazam” mániával, illetve stílusával. Vagyis Orbán nem
úgy viselkedik a nemzetközi világban, pl. az EU-ban, mint egy geopolitikai
realitásokat figyelembe vevő, diplomatikus politikus, hanem úgy, mint egy
rafkós galeri-tag, zsarol, harcol, fölösleges ellenségeket szerez, élesen
durván politizál. Persze ez is a zsarnoki természetéből ered. Tehát ha lenne is
részigazság abban, amit mond, pl. az Ukrán háborúval kapcsolatban, pl. a
migránsokkal kapcsolatban, pl. Kínával kapcsolatban, ezeket olyan aránytalan
mértékben, stílusban közli, teszi, hogy árt vele Magyarországnak. Általában
lenézik, kirekesztik, nemcsak Orbánt, de a magyarokat is.
3.
„A rángatás nem árt a gazdaságnak, szuper-ötleteim gyors bevezetése a
megoldás” orbáni mánia.
Sajnos a gazdaságot is Orbán irányítja, pedig ha
valamihez nagyon nem ért, az a gazdaság.
Jogi egyetemet végzett, soha nem dolgozott, nincs
semmiféle üzleti, piaci tapasztalata, annyit sem gazdálkodott önállóan, mint egy
háziasszony.
Nem tudni, hogy a gazdasági nézetei honnan jöttek,
hogy akadtak az agyába, de néhány kivételtől eltekintve hatalmas károkat
okoznak. A gazdasági nézetei is olyan „gyerünk, semmi óvatosság, én mindent
tudok” stílusúak. Talán a legártalmasabb,
hogy nem ismeri el, a helyes közgazdálkodás az egyensúlyok, és a fokozatos tervezett
építkezés művészete - ebben Orbán nem hisz ezt mutatják nyilatkozatai és
intézkedései is. Az is baj, hogy úgy
szórja a nemzet pénzét, mintha az a fán teremne. Neki, akinek csak úgy hatalmába
kerültek ezermilliárdok, valóban úgy tűnhet, hogy vannak pénztermő fák.
De mint említettem, nagyobb baj, hogy nem hisz a fokozatos innovációra, oktatásra, egészségre, igazságos versenyre, euróra (pénzügyi stabilitásra) épülő egyensúlyi növekedésben, ellenben a zsarnoki büszkesége, látványos, gyors, GDP-ben kimutatható növekedést látna.
Többen hozzáértők azt gondolhatják a tervezett
gazdaság és piacgazdaság kizárja egymást.
Ha ügyesen nem erőszakkal, csak motiválva tereli az állam a piacgazdaságot
(becsületes versenygazdaságot), és ha ez arányos, nem rángatott, akkor a két
gazdasági rendszer előnyösen ötvöződhet. Ha aránytalan és rángatott, akkor
előnytelenül keveredik.
A lényeg az, hogy csak
ezzel az egy baromságával, azzal hogy állandóan rángatja a szabályozást, a
pénzt, a gazdasági stratégiát, recesszióba süllyeszti a magyar gazdaságot, és
úgy néz ki, abban is tartja.
Tulajdonképpen ez a szomorú, de igaz elemzés arról
szól, hogy emberek kerüljétek el a diktatúrát, a zsarnok vezetőket. Mert ha a zsarnok, egyszer, mint a féreg befurakodik a
magházba, akkor biztosan elrohad a gyümölcs.
