Már megint átvertek.
Már megint átvertek – most éppen
a biztosító, valami ab egon, vagy mi – de, hogy „ki”, ennek nincs jelentősége,
mert átlagosan hetente átver valaki. A
rádió ugyan bemondta - figyeljünk oda, mert porul járhatunk. Hát nekem a rádió,
és senki, ne mondjon ilyent – ne becsületeseket figyelmeztesse – szóljon rá a
becstelenekre – na de tisztelt átverők az átverés felettébb mocskos dolog.
Szóval a média figyelmezteti a becsületeseket, és nem szól rá a becstelenekre –
és ezt már kisgyerekek is hallgatják, nézik - nincs kinn a karika, pedig ez
százszor ártalmasabb, mint egy szex film.
Így azután nem csoda hogy ez lett
a felfogás: - az átverés, nem bűn, nem is vétek, mert a figyelmetlen megérdemli.
Ha pedig valaki figyelmes és szól is - és jogszabályokkal és ügyvédekkel
körülvéve intézkedik is – akkor elnyerheti az igazságát – tehát nem történik
semmi rossz. Szóval ez lett az általános felfogás - a vezetők körében is ez –
csodálkozhatunk, hogy mit művelnek, például a mostani vezetők?
És ha másnak máskor visszaadjuk
az átverést, akkor egálba kerülünk – még ez is következik a dologból - vagyis
az átverés egy természetes körforgás. És ez már, nemcsak erkölcsi, de jogi
felfogás is.
Erre én három dolgot mondok, itt
csak hármat.
Továbbiak:
Akármennyire is figyelünk, néha, inkább
gyakran - azért át leszünk verve.
Baromira kellemetlen és
gazdaságilag rossz hatékonyságú ama életmód, hogy állandóan mindenre oda kell
figyelni.
És végül: Isten mindent lát. Ezt
azért kifejteném.
Isten mindent lát, de Ő abszolút
nem törődik az adott károsulttal - nem érdekli, hogy mekkora a kárt érzékel -
az sem érdekes, hogy figyelmes volt - egyáltalán nem érdekli, mit gondol az
adott károsult. Isten elsősorban a károsítót figyeli az ő szándékát - mely
akkor erős, ha meg is teszi. De a hazugság is cselekvés. A lelki sértés is
károkozás. A károsító figyelmetlensége (önhibás butaság, stb.) csak kis
mértékben enyhítő körülmény. Istent, a károsító egyéb magyarázkodásai sem
hatják meg – többek között a bűnsegítők, a szolgák, az ügyintézők is megkapják
az arányos „jutalmukat”. Az isteni igazságszolgáltatás főleg három dologban tér
a földitől: Isten mindent felderít. Isten a valóságos lényeggel és az
igazsággal foglalkozik – nem a zavaros érthetetlen jogszabályokkal. Istent nem
nagyon érdekli az adott károsult vélekedése - de a károsítóé sem, csak annak a primer
érzései.
Szóval a károsító „tisztában
lehetett a következményekkel” károkozása - a büntetés mércéje Istennél. Ezen
lényeg - a valóságba is létrejön - igaz, atomi, atom alatti szinten, fizikai
törvényszerűségek alapján – a kiáramló érzelemrezgések szerint - a
következmény, mikor az élőlény már csak egy-két sejt, és kellemes vagy
kellemetlen ősérzés - többnyire a halál után.
A hívőknek elég annyit tudni – Isten mindent lát.
