Ha felülről, átfogóan szeretné nézni a társadalmi problémákat, akkor keresse a vakitfed google sites, a vakitfed, a társadalomfejlődés - vakítfed google oldalakat, pontosabban a „Társadalomfejlődés társadalomkritika társadalomismeret” c. tanulmányt.
Nem gondoljuk, hogy az igazságot csak mi birtokoljuk, de azt gondoljuk, hogy gondolatébresztésre, kritizálásra alkalmas (tehát nem kritikán aluli) ez a hosszú, enciklopédikus jellegű tanulmány.
Na de itt van még a mujejő-reviszer, azaz, az elfogulatlan vélemény.
Politizáljunk, azaz mondjunk véleményt a közügyekről, de tegyük azt értelmesen, elfogulatlanul. Aki elfogult véleményt mond, ő hamis valótlan véleményt mond, ő árt az embertársainak. Az ártás közvetett úton (torz vélemény, torz vélemények, torz társadalom, torz rendszer, az egyének is, leginkább a kisemberek károsodnak) jön létre, de létrejön.
Ha az egyik nagyképű profi politikus, politikai vezető, belenéz az interneten megjelenő politikai véleményekbe, az gondolja: na ez az alja pórnép, ezek nem érdemelnek jobbat. Ezt gondolja, (persze nem ezt mondja): és sajnos igaza is van. Az más kérdés, hogy lényegében, tartalmilag ő sem politizál színvonalasabban, legfeljebb formailag, vagyishogy nem más, mint egy diplomatikus dumagép. A vezető politikusok: diplomatikus dumagépek, de lényegében elfogultak. Mindent halál magabiztosan megmagyaráznak, csakhogy gyakran maguknak is ellentmondanak, (mást mondanak, mint kettő perccel, héttel, hónappal, évvel ezelőtt) és ez már önmagában is gyenge politizálást jelent. Szóval, ha nekik lehet, akkor nekünk egyszerű kisembereknek is lehet – gondolják sokan, de tévesen. Nem, mi kisemberek nem engedhetjük meg magunknak a színvonaltalan politizálást, mi különbek vagyunk náluk.
Szóval a legfontosabb az elfogulatlanság.
De kezdjük talán azokkal, akinek a mondanivalóját így lehet összefoglalni: nagy szahara az egész világ, az egész értelmetlen, az emberiség el fog rohadni, és egyébként minden hazugság. Ez így oké: csak akkor ezek az emberek miért írják le ezt? Mert ha semmi értelme semminek, akkor az ő kis véleményüknek sincs semmi értelme. Vagyis ha valaki veszi fáradtságot, hogy a maga kis-nagy igazságát közölje, akkor nyilván meghallgatókra és helyeslőkre számít, vagyis mégis a világ értelmét keresi. Tehát aki egyáltalán ír és olvas, ő már hisz abban, hogy van, ill. lehet értelmes világ.
De folytassuk az ellentáborral, akik szerint minden jelenlegi nagyjából szép és jó. Illetve még többen vallják: amúgy a világ a rendszer nagyon klassz, csak hát ez a Magyarország, vagy ez a párt, ez a vezető, ez viszont borzalmas. Az ő kiindulópontjuk is rossz.
Ahogy a másik ellentábor kiindulópontja is rossz, miszerint: van egy remek ország egy remek párt, egy remek vezető, csak hát az a fránya világ nem engedi, az mindig alátesz.
A felsoroltak mind elfogultak.
1. Mivel senki és semmi nem lehet tökéletes, mindenhol vannak hibák, ezért minden oldalnak kijár a kritika, de persze arányosan, a viszonylag jót, és a viszonylag rosszat azért meg kell különböztetni. Elfogult, aki nem így tesz.
2. És mivel senki nem lehet tökéletes természetesen önkritikának is kell lenni. Értelmetlenül hamisan elfogultan politizál, akinek nincs önkritikája és, vagy másoktól se vár el önkritikát. És, vagy mások önkritikáját támadási ürügyként kezeli. Ugyanakkor különbséget kell tenni, a rejtett bűn beismerése és az önkritika között.
3. Visszatérve: legyünk elfogulatlanok, ne gyűlöletből politizáljunk. A személyes szimpátiát és ellenszenvet ki kell zárni.
4. Senki, semmi nem tökéletes, de mindenkiben mindenben fel lehet fedezni valami pozitívumot. Aki állandóan egy embert, egy pártot szidalmaz, ő biztosan elfogult. Egyrészt már az is baj hogy egyénekben, személyekben gondolkodik, de erre még visszatérek. Másrészt ezért mindenkiben lehet találni valamilyen pozitívumot is, és ezt már az elfogulatlanság miatt is keresni és találni kell.
Miért is baj a személyekben való gondolkodás? Egy ember semmit se tud tenni, ha nem támogatják. A támogatók táborát centrikus egyre nagyobb körök mentén lehet modellezni. Fővezér, alvezérek, középvezetők, a politikai erő belső és külső magja, az aktív kisemberek, a passzívan (beleegyezően, elfogadóan) támogató kisemberek. A lényeg, hogy nem egy-egy ember csinálja a politikát, hanem a társadalom. És itt visszacsatlakozhatunk a kezdeti elmélkedéshez vagyishogy, nekünk kisembereknek, miért kell értelmesen színvonalasan elfogulatlanul politizálni. Másfelől mi kisemberek azért sem engedhetjük meg handabandázást magunknak (szemben a politikussal, vezetővel, politizáló gazdagokkal), mert végül is, mi kisemberek faragunk rá.
4. Azért a vezető, vezetők arányosan (jóval) magasabb felelősségét nem lehet elmosni. De felelőssége van a mögötte álló embereknek is a távolság arányában. A legkisebb felelőssége a rosszat támogató „ismeretlen” kisembernek van, de neki is van felelőssége. Az elfogulatlan ezzel is tisztában van.
6. De van egy másik oka is annak, hogy nem lehet személyekben gondolkodva politizálni. A módszereket, mechanizmusokat, és elveket kell elsősorban (ötszörös erővel) kritizálni, azután ezen módszereket mechanizmusokat elveket valló embercsoportokat, politikai erőket (kétszeres erővel) és csak ezután jöhet a név szerinti személyes kritika. Látszólag nem fontos a sorrend, az arány, de valójában nagyon fontos. Aki nem tartja be, ő értelmetlenül, hamisan politizál.
Hiába váltunk le politikai erőket, pártokat, embereket, ha a módszerek, mechanizmusok, elvek megmaradnak, akkor más, „új”, de lényegében hasonlóan rossz emberek, emberek, pártok, politikai erők lépnek a helyükbe.
7. Az elfogulatlan embernek, politizálónak tisztában kell lenni a kritika fajtájával és céljával.
A kritizálónak és kritika fogadójának is tisztában kellene lenni.
A kritikát az különbözteti meg a szidalmazástól, hogy a kritikának van egy „változtatási” célja.
Van a „szeretném, hogy még jobb legyél” típusú kritika. Tulajdonképpen ez a támogatás első lépcsője, tehát
Van „ez az utolsó figyelmeztetés” típusú kritika.
És van a „tűnjön el” típusú kritika. Ez csak akkor nem rosszindulatú, ha kiegészül elfogadható megoldási javaslattal.
9. Az elfogulatlan nem ragad ki egy-két történést, cselevést, esetet. Elfogult, aki néhány kiragadott esetből ítélkezik. Ezért az elfogulatlannak nagyjából minden cselekvést, történést, esetet, tényezőt, vonatkozást ismernie kell és ráadásul ezeket összegeznie is kell. Ezért az elfogulatlansághoz tudásra is szükség van.
10. Aki idáig eljut, neki már lényegében el kell jutnia a rendszer, a rendszerfejlődés, a fejlődés lehetséges jobb jövő gondolatáig. Minden eddigi okfejtés ide vezet.
A rendszerkritikának kell lenni a vélemény fókuszában, a rendszerelemzésnek kell lenni a dominánsnak. A kiindulásnak, a rendszernek kell lenni.
11. Az elfogulatlan, ha nem is mindig hangosan, de legalább magában hozzáteszi: na de itt van még a mujejő-reviszer.
Miért is szükséges, hogy a „rendszer” legyen a kiindulás, legalábbis, ha közügyekről van szó?
Csak az szeret, épít, segít, aki kritizál, véleményez, és ha elfogadható javaslatot (nem azt, hogy menjen a pokolba) is mellé tesz, és eléggé udvarias, akkor szinte biztosan jóindulatról van szó. Ugyanis lehet zrikálásból is kritizálni. Valahogy a kritizálónak és kritikát fogadónak is éreztetni ill. érezni kell, hogy jóindulatú kritikáról, véleményről van szó. A szeretet első jele, az aggódás és a kritika. Akit nem kedvelünk, aki közömbös számunkra, őt jó messzire elkerüljük. Akit kedvelünk, őt képtelen vagyunk elkerülni, és ha rossz útra téved, akkor a lelkiismeretünk, azt mondja, kiabálja: menj oda és próbáld meg a helyes útra terelni.
Ami ide fele igaz, az általában visszafele is igaz, vagyis megállapítható: ha valaki normális jóindulatú ember akar lenni, aki hasznos tagja akar lenni a társadalomnak, annak kötelező a rendszert kritizálni. Tehát nemcsak hogy lehet, szabad a rendszert kritizálni, de kötelező. És miért pont a rendszert? Egyszerűen azért, mert ez az, ami igazán hatékony. Egyrészt az emberek megsértődnek, és kialakul a dafkehatás. A rendszer szerencsére nem tud megsértődni, bár sok politikus szinte személyes sértésnek veszi, ha a rendszert kritizálják. Manapság is még, ez (a rendszer kritikája) a legnagyobb politikai bűn, sajnos még itt tartunk. Amit dicsérni kellene (a rendszerkritikát) azt el akarják tüntetni, ez önmagában is legfeljebb gyenge szint.
A javaslatom, hogy minden vezető nagybetűvel írja ki a falára: aki a rendszert kritizálja, nem nekem akar ártani. Ha tehetséges, bölcs vagyok, akkor a jobb rendszerben még inkább érvényesülök, és még szeretni is fognak. És a történelem is úgy fog számon tartani, mint tiszteletre méltó embert.
(Pszt, lehet, hogy ez a baj: nem bölcsek a vezetők?)
Visszatérve, ami ennél is fontosabb, az embereket le lehet váltani, meg lehet őket büntetni, de ha a rendszer (a módszerek, mechanizmusok, elvek összefüggő halmaza) marad, akkor a leváltott emberek helyébe újak lépnek. A felsorolt nyolc pont egyébként a rendszerhez vezet. Rendszerfejlődés nélkül nincs társadalmi fejlődés és a többség nem halad sehová. És ha nincs előrehaladás, akkor a hanyatlás (és ez konkrét halálokban, szenvedésekben mérhető) bekövetkezik.
Az elfogulatlan, ha nem is mindig hangosan, de legalább magában hozzáteszi: na de itt van még a mujejő-reviszer.
Szükség van a rövid határozott véleményre. A vélemény lehet rövid, határozott, de nem lehet felületes, elkapkodott. Manapság a vélemények 90%-a felületes, elkapkodott, többek között, azért mert ilyen véleményadó mechanizmusok alakultak ki. Pl. egy sajtótájékoztatás. Pl. egy politikai műsor, ahol szinte ki van szabva, egy ügy, egy perc. Ki sem próbálják, hátha nézett és érdekes lenne a hosszabb vélemény, az alaposabb kibeszélés. A felületes, elkapkodott vélemény nem lehet elfogulatlan.
Ugyanakkor kétségkívül, a túl hosszú vélemény, elkenődéssel, határozatlansággal párosul. A megoldás, hogy a rövid vélemény, kritika után hozzátesszük: na de még itt van a mujejő-reviszer. A mujejö-reviszer ennek a rövidítése: múlt, jelen, jövő, rendszer, világ, szerintem. És akkor így hangzik a mondat: na de itt van még, a múlt, a jelen, a jövő, a rendszer, a világ, és mindez szerintem. A „szerintem” az jelenti: mindez csak az én szerény véleményem, csak a népakarat döntheti el, mennyiben igaz ez. A népakarat, persze nem népszavazással, de azzal, hogy mennyien és mennyiben fogadják el, lehet ez csak néhány ember. Hiszen az ember nem magának közli a véleményét, mert akkor ki sem mondaná (le sem írná).
Egyébként, pedig aki csak múltat nézi ő csak elfogult, lehet, mint ahogy az is, aki csak a jelent nézi, ill., aki csak a jövőt nézi. Másképpen, nem lehet elfogulatlan, aki kihagyja akár a múltat, akár a jelent, akár a jövőt. (De egyébként a jövő a legfontosabb.) A jelen: leginkább a közelmúltat, közeljövőt, a közeli világot, az országot és az aktuális vezetést jelenti.
Továbbá elfogult, aki kihagyja, kifelejti a véleményéből a rendszert, és a világot.
Ezért, már amikor kialakítjuk véleményünk, tegyük hozzá magunkban: na de itt van még a mujejö-reviszer. És amikor kimondjuk a rövid, határozott véleményünk, akkor tegyük hozzá lehetőleg hangosan, de legalább magunkban: na de itt van még a mujejö-reviszer.
Szerény véleményünk szerint nem árt felülről, átfogóan nézni a problémákat, ebben segíthet a vakitfed (a vakitfed google sites, ill. társadalomfejlődés-vakitfed, ill. vakitfed oldalak alatt megjelenő „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” c. tanulmány). http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms https://sites.google.com/site/vakitfed/ tanulmánya.
A modell, mint hasonlat lényege az érthetőség. Ebben az esetben nyilvánvalóan hogy nem a valóságot akartam megjeleníteni. Több modell van, ez engem nem zavar. Egyik modell sem tökéletes talán ezek kiegészítik egymást, együtt már kiadják a valóság megértését.
Itt most elsősorban a rendszer szélesebb értelmezéséről van szó, ami magában foglalja az embereket is.
A rendszer egyik egyszerűsített modellje. A rendszer egy olyan összetett gépezet (szerkezet, organizmus) melynek a főbb egységei (szintjei) az alábbiak. Maguk az emberek ill. azok kialakult tudata (társadalomtudományos ismeretei, világnézete, stb.) Itt már használtam a hasonlatot, főalkatrész, nagycsavar, kiscsavar. Mondjuk a jelenlegi rendszert, hasonlíthatjuk egy gőzgéphez, vagy egy robbanómotorral hajtott gépkocsihoz.
Ha a rendszert mondjuk számítógéphez, hasonlítjuk, akkor a hardver, a szűken értelmezett rendszer. A szoftver, a társadalomtudomány, ill. vezetés programja. A felhasználó, ill. annak tudása, a lakosság.
További szintek: a „raktáron levő” (nem tudatosodott) oktatott, terjesztett társadalomtudományos elméletek, világnézetek.
Az emberi akarattól független szükségszerű tényezők halmaza.
A rendszer, mint emberi akarattól függő elvek, mechanizmusok, módszerek, törvények, szabályok, intézmények összessége. Valamint az oktatott terjesztett társadalomtudományos elméletek világnézetek nagyobb része ill. az oktatás, terjesztés (tájékoztatás) módszerei mechanizmusai, törvényei.
A rendszer, mint a rendszertényezők halmaza. (A rendszertényezők meghatározása: a rendszer fejlődése érdekében a rendszerrel kapcsolatos, problémakörök, feladatok csoportosított egységei, ill. ezek magyarázatai. A magyarázatok természetesen kapcsolódnak az oktatott, terjesztett társadalomtudományos elméletekhez.)
Minden nagy egység további tényezőkből és azok még további elemekből, alkatrészekből áll. A nagy egységek, a tényezők és az elemek is részben szükségszerűen illeszkednek egymáshoz.
A rendszer következő modellje az átépülő ház modellje. Erről már szó volt, különösebbet nem szeretnék hozzátenni.
A harmadik modell a rendszer, mint úszó bárka. Talán ez a modell a legjobb ezért a jövőben főleg ezt a modellt fogom használni. Két okból képes ez leginkább modellezni a rendszerek változását. Egyrészt a rendszerek változása is egy folyamat mozgás, amit egy mozgó tárgy talán jobban érzékeltett. Másrészt a rendszer nem egy országot, nem egy államot jelent. Az egy úton (középszéles úton) járó országok államok, az egymáshoz hasonló államok összessége. Ezt a helyzetet több bárka jobban érzékelteti.
A bárka egy ország rendszere. Főbb részei: a vezetés, a tisztikar és annak tudata ( világnézete elméletei, véleménye stb.). A kormánylapát-mechanizmus (döntéshozó mechanizmus). A hajtómotor, hajócsavar (a termelés a gazdaság, a természettudományos és technikai szint. Továbbá a matrózok a nép ill. annak tudata). A bárkaszabályzat (törvények szabályok). A bárkán oktatott és terjesztett világnézet, társadalomtudományos ismertek. A tenger, amin halad több részre osztható, de erről majd később részletesen szólók.
A társadalmi –gazdasági rendszer további meghatározásai.
A rendszer, szélesebben értelmezve, (beleértve a társadalmi-gazdasági rendszert is) összetett szerveződés, organizmus, struktúra, szerkezet, rendezettség, stb., pl. egy élőlény is egy rendszer. Az élővilág, ill. annak egy körülhatárolható része is egy rendszer. Egy hivatal szerkezete, működése is egy rendszer. Egy összetettebb gépezet is rendszer. Egy korszerű, komfortos lakás is rendszer. A naprendszer is rendszer, és még lehetne folytatni. A rendszer az egymással összefüggő rendek (sorrendek, időrendek, egymásra hatások, fontossági rendek, stb.) rendje. A rendszer az aktuális ( rövid távú) működés rendje és külön, vagy egyben a hosszabb távú időbeli változás ( kialakulás, változásirány, célirány, részleges átalakulások, megszűnés) rendje. A tervezett rendszereknek (a társadalmi-gazdasági rendszer mindenképpen az) van céljuk.
A rendszer (társadalmi-gazdasági rendszer) mint egy közösség, egy állam, ország, nemzet.
A rendszer: az állam, az állami szféra, a magángazdaság, az egyéb civil kisközösségek, együttesen civil szféra, valamint az egyének, családok magánszféra összessége. Ez egyben azt is megmagyarázza, hogy az állam miért nem azonos rendszerrel. Ugyanakkor ez inkább mennyiségi, termelés, pénzügyi megközelítés.
A rendszer, azon közösség, azon emberek melyek azonos szabályok, törvények, feltételek (rendszerint egy helyen) között él. Adott időben érvényesülő szabályokról, törvényekről van szó. Továbbá azon alapelvekről van szó, melyek a szabályok törvények erednek. Továbbá azon mechanizmusokról, módszerekről van szó melyek az alapelvekből, szabályokból, törvényekből erednek. Azon közösség mely az egységes törvények szabályok mellett egységes vezetésű, mely vezetés egy döntéshozó mechanizmusban működik.
Rendszer: végső soron azonos érdekeltségű emberek? Ez már megvitatandó meghatározás, erre még visszatérek.
Megjegyzem: A vezetés attól még vezetés marad, hogy a népréteg részt vesz benne.
Megjegyzem: általában akkor merül fel a rendszer kérdése, ha a felosztott vezetés vitatott, nem egységes, illetve ha egy időben ugyanarra a dologra két törvény is vonatkozik. Ilyenkor az alkotja a rendszert, amelyik törvény a gyakorlatban érvényesül.
Megjegyzem: a természetes és mesterséges tárgyi környezet, állapot (földek, erdők, gépek házak, stb.) csak másodlagos alkotórésze a rendszernek.
A rendszer, mint több közösség, nemzet, ország, állam. A vezetések és a közösségek (emberek) eltérők, de az alapelvek, a törvények szabályok, a módszerek mechanizmusok oly mértékben hasonlók hogy azonos kategóriába sorolhatók. Tehát különböző közösségek melyek kvázi, lényegében azonos szabályok, törvények, feltételek között élnek.
A rendszer, mint a jellemző, uralkodó elvek, mechanizmusok módszerek, hierarchiák, jellegek, stílusok, törvények, szabályok, szükségletek, szükséglet-kielégítések (termelés-fogyasztás) célok, feladatok, valamint a terjesztett, oktatott világnézetek és társadalomtudományos elméletek, elvek, valamint az érvényesülő vélemények összessége, amelyek meghatározzák a rendszerben élő emberek életét.
A rendszer az alrendszerek, mint gazdasági rendszer, pénzügyi rendszer, döntéshozó rendszer, jogrendszer, szociális rendszer, oktatási rendszer, stb. összessége.
A rendszer, a rendszertényezők, és azok gyakorlati megvalósításának összessége.
Rendszer (társadalmi-gazdasági rendszer): a közös, azonos hálózatokban (pénz, termék, energia, jogi, irányítási, közlekedési, stb.) élő emberek közössége.
A rendszer a rendszermodellekhez hasonló valóság.
Rendszer, társadalmi-gazdasági rendszer: az azonos gépezetben élő, az megalkotó, és működtető emberek közössége és maga gépezet.
Rendszer: az, azonos nagy házat építő emberek, ill. abban élő közössége, ill. maga a ház.
Rendszer: az azonos bárkán utazó emberek közössége, és maga bárka.
A rendszer, egy ország egy nemzet politikai, gazdasági berendezkedése, és élete.
A rendszer, a vezetés, irányítás (politikai, gazdasági) elvei, mechanizmusai, módszerei stílusa, politikája, illetve az egész ország politikai helyzete, a nemzet, lakosság élete és annak keretei.
A rendszer történelmileg egy olyan útvonal, melyen több hasonló ország hasonló módón, hasonló úton halad az időben, ill. a fejlődésben. Ennek az útvonalnak kirajzolódnak a jellegzetes szakaszai, a kialakulása és átalakulása.
A rendszer egy fejlettségi (fejlődési tényezők), demokratikus, és szabályozási (alulszabályozottság-túlszabályozottság) szint, pontosabban annak az alsó és felső határa.
A rendszer az emberek (emberek többsége, lakosság) különböző, összetételű szükséglet-kielégítése, valamint legfőbb célok elérésének, bizonyos szintje, ill. annak mechanizmusai.
A rendszer az egymáshoz hasonló, alapvető tényezőkben egyező országok közössége.
A rendszer: a rendszerek jellemző szakaszainak és rendszerváltási szakaszok váltakozása, általában egy fejlődő irányban.
A rendszer egy túlzott kényszerű leegyszerűsítés, kategorizálás.
Szóval ez mind a rendszer. Azzal hogy megpróbáltam minden értelmezést felsorolni, és a különböző értelmezések közti összefüggésekre rámutatni, talán sikerül elkerülni a fogalomzavar problémáját. A különböző értelmezések között nincs lényegi különbség. További e tanulmány során szinte minden értelmezés felmerül.
Gondolkodástani szempontból a következőt tenném hozzá. Ugyanazt dolgot többféle módón lehet megfogalmazni. Ugyanazt a dolgot többféle szempont szerint lehet megfogalmazni. Mindez nem jelenti azt, hogy a különböző megfogalmazások között ellentmondás legyen. Ugyanakkor az ellentmondások valóságos problémák. Az ellentmondások kizárják az igazságot. Én igyekszem elkerülni az ellentmondásokat.
A rendszer, mint elvek, módszerek, mechanizmusok, szabályok egymáshoz illeszkedő sokasága. Csak a megvalósult elveket tekintem meglevő elveknek. A jelenlegi rendszer hazudós, de vannak ennél nagyobb bajok. Elméleti rendszertényező.
Ebből áll, pl. a gyártási technológia, a szerkezeti, működési szabályzat, az emberekre vonatkozó szabályzat, vagy a közlekedésre vonatkozó szabályzat pl. KRESZ. A nagy rendszert is felfoghatjuk így csak hát sokkal nagyobb nagyságrendben, sok elvvel, mechanizmussal, módszerrel, szabállyal, stb. Egy fontos mechanizmus pl. a döntéshozó mechanizmus. Ez hasonlat inkább egy üzemnek tekinti a rendszert.
A meghatározók, azonban az elvek. Persze, csak a komolyan vett elvek. Én ebben tanulmányban sok olyan elvet elmondok, amely szerintem hiányzik a jelen rendszeréből és amelynek a jövő rendszerében szerepelni kellene. Csakhogy van itt egy bökkenő. Ugyanis ezen elvek a jelenlegi alkotmányban is szerepelnek. Aki ismeri az alkotmányt, az hamar rájön erre jönni. Egyébként az alkotmányról részletesen jóval később lesz szó. Szóval a deklarált, a látszat jog tekintetében ezek az elvek már most is megvannak. Csakhogy nem valósulnak meg. Ezért már a tanulmány elején ki kell jelenteni, és kijelentem: az általam említett elvek megvalósítást azért tekintem a jövő feladatainak, mert ezek a jelenben gyakorlatilag nem érvényesülnek, tehát nincsenek. Én a pusztán deklarált, de nem megvalósult elveket, nem tekintem elveknek. Elvek alatt, csak gyakorlatban megvalósuló elveket értem. Továbbá még azt elfogadom elvnek, ha az nem valósult meg, de a közlő egyértelműen megvalósítandó célként közli azt
A jelenlegi elvek nagyobb része azonban úgy vannak közölve, mint már megvalósult elvek, közben ennek fele sem igaz.
Az hogy a jelenlegi rendszer ennyire pofátlan, és megtévesztő, egyébként jellemző a jelenlegi rendszerre. Ez kérdés egyébként összefügg azon nézettel, hogy jelenlegi rendszer szinte tökéletes, csak kivitellel van baj. Ha belegondolunk akkor ez egy maszlag. Ha rossz a rendszer, akkor az rossz. Azt hogy deklarált rendszer és valóságos rendszer ilyen messze van egymástól nem pozitívan kell beszámítani, hanem negatívan hiszen ez megtévesztés, manipuláció. Olyasmi ez, mintha hazudós emberre nem azt mondanánk: ez hazudós, tehát értéktelen. Hanem ezt: szegény ember nyilván jót akar csak nem sikerül neki, ezért néha az általa kifejtett jóakarata, nem áll összhangban a valósággal, de valójában jóember. Szóval ez utóbbi módon is lehet gondolkodni a jelenlegi rendszerről. Én mégis azt gondolom, hogy aki hazudik, és nyilvánvalóan érdekből hazudik, az nem jó ember. Egyébként is a rendszer jóságát nem ez dönti el tanulmány végén egy fejezetben felsorolom, miért nem jó a jelenlegi rendszer. Pl., amely rendszer égisze alatt létrejött a világtörténelem egyik legaljasabb háborúja, az iraki háború, az nem lehet jó rendszer. Amelyik rendszerben (nem relatívan, hanem abszolút) legnagyobb hatalmi, vagyoni hierarchia az nem lehet jó rendszer. Ahol világ pénzének fele 200 ember „zsebébe” van, az nem lehet jó rendszer. Ha egy rendszer elnézi, sőt részben okozza, hogy milliárdnyi ember, köztük sok gyerek, éhezik, nyomorog, betegeskedik, és idő előtt hal meg, az nem lehet jó rendszer. Ha egy rendszerben egyharmada a társadalomtudományos oktatás a szükségesnek, az nem lehet jó rendszer. Ha egy rendszer elnézi, sőt jelentősen okozza, hogy az emberiség meglehetős valószínűséggel halad egy világkatasztrófa, ill. egy természeti összeomlás felé, az nem lehet jó rendszer. És ezt a felsorolást még hosszasan sorolhatnám.
A rendszer, mint bárka modell. D jelű ábrák. Elméleti rendszertényező.
Az élőlények bárkája elindult az élet tengerén. Sodródott, ment amerre a víz vitte, a legerősebb sodrás a határozta meg útját. Ez volt a természetes út. A friss tengeri szél befújt a bárkába és elkezdődött a természetes fejlődés. Az érzelmek sokasodása, erősödése, az értelmesedés, a szükségletek növekedése, később az erkölcsösödés. A friss tengeri szél tartalmazza az élet, vagy lélek, vagy érzelem energiát, sokféleképpen nevezhető. Az evolúció, a természetes kiválasztódás a természetes út másik törvénye. A természetes kiválasztódás és a friss tengeri szél együtt határozza meg a természetes fejlődést. A bárka tehát a jó úton sodródott, a természetes útón, de ez az út is tele volt veszélyes sziklákkal, amelyeknek a bárka időnként nekiütközött, ez mindig megrázkódtatást jelentet a bárkában utazóknak. Bonyolult, szövevényes folyamatok következtében kialakult a gondolkodó ember. A gondolkodó ember már rendelkezett némi akaratszabadsággal. Ez még nem tudatos és nem is teljes akaratszabadság. Ennek következtében az ember elkezdte építeni a bárka motorját, először kezdetleges motort, az evezőlapátot találta fel. Az értelmesedés következtében irányítani is szerette volna bárkát, ezért elkezdte építeni a kormánylapátot és kormánylapát mozgató szerkezetet, egyszóval az irányítószerkezetet. Az értelmesedés további következménye, hogy friss tengeri szél hatása megmaradt, de az evolúció törvényszerűsége gyengült. Az önálló gondolkodás, az önálló akarat és az egymástól való tanulás viszont felerősödött. Vége lett a sodródásnak az ember akár tudatosan akarta, akár nem már részben önmaga irányította a bárka sebességét és a bárka irányát, és részben önmaga irányította a saját belső (érzelmi, értelmi, képességi, szükségleti, erkölcsi) fejlődését. Részben, mert a természetes sodródás azért megmaradt, de erről képes volt már letérni, képes volt ennél gyorsabban haladni.
Hozzájutott ahhoz a képességhez, hogy kikerülje a természetes út szikláit, és az optimális úton haladjon. Igaz arra is képes lett, hogy rossz irányba, haladjon a bárkával. Az optimális út tehát a természetes út tökéletesítése. Az optimális út, elsősorban a növekvő szükségletek megfelelő prioritású, arányos és növekvő kielégítése. Mondhatjuk az optimális szükségletek felé haladás. Másrészt az optimális tudáshoz, optimális igazságosság (erkölcs, jog), az optimális tulajdonságok (legfontosabb az akaratszabadság és egyéniség növekedése) felé haladás. A folytonos megújulás, jövőtervezés és demokratizálódás szintén az optimális út, illetve cél tényezője.
Az ember viszont arra is képes lett, hogy letérjen a természetes útról és a bárkát a tévedések hitványságok vizére, sőt még inkább letérve a válságok tengerére kormányozza.
Mennyi bárka volt, van? Mondjuk azt: sok bárka, minden népnek van külön bárkája. A bárkák azonban ugyanazon vizeken hajóztak ugyanaz a szél hatott az emberekre. Az alapvető törvényszerűségek tehát ugyanazok voltak, a véletlenszerű sziklák viszont különbözőek ezért a bárkák egy irányba tartottak, de szét is váltak. Ugyanis egy sziklának ütközés nemcsak megrázkódtatással jár, de el is téríti a bárkát. A bárkák azonban egymás mellett haladva egymásnak is ütköztek egymás útját is befolyásolták. Volt amikor, az egyik bárka a másikat hátráltatta, mert neki ütközött, de volt hogy egymást sodorták, a gyorsabban haladó magával ragadta a lassabban haladót. A bárkák egymásra hatása az idők folyamán erősödött és most is erősödik. Az erősebb bárka sodrása maga után húzza a gyengébb bárkát. Ugyanakkor kialakul egy sorrend is, a gyengébb bárkának nemcsak sziklákat kell kikerülnie, de az előtte haladó bárkát is meg kell előznie, ha ugyanazon az úton gyorsabban akar haladni. Másfelől a gyengébb bárkának sokkal nehezebb irányt változtatnia, mert az erősebb bárka sodrásában halad.
Az erősebb, nagyobb bárka az, amelyiknek erősebb motorja van, és amely területre nagyobb és több embert szállít. A nagyobb bárkának erősebb a sodrása. A motort a természettudományos és technikai fejlődés illetve a gazdaság azon része határozza meg, amelyik ezzel összefügg. Motorépítés közös tevékenység már rendszer kell hozzá. A motorépítéshez már technika szükséges. Mi határozza meg, hogy az egyik bárka utasai erős motort építenek, a másik bárka még most is evezőlapáttal küszködik? Kezdetben, az életkörülmények határozták meg, vagyis az, hogy milyen vizeken hajóztak. Amelyik bárka változatos vizeken hajózott, ahol természetes nyersanyagok, energiák bőségesen adódtak, ott sokoldalú motorépítés kezdődött. A motorépítést befolyásolta az egymástól tanulás is, vagyis az elszigeteltség is, és még sok minden. Később a motorépítést egyre inkább a bárkában élő emberek gondolkodása és az irányító rendszer határozta meg. Az erős motor azt jelenti, hogy a bárka a jó, de a rosszirányban is gyorsabban képes haladni, az irányt az irányítórendszer (kormánylapát-szerkezet) határozza meg. Képes egy bárka egyszerre jó és rossz irányba haladni? Nem képes, de képes változatos úton haladni, ahol egyik időszakban ütközik a bárka a másik időszakban békésen, folyamatosan (viszonylag gyorsan) halad. Az ütközés fájdalmas, mert megráz, a békés haladás, az élmények sokasága miatt kellemes. Összességében az ilyen változatos út talán kellemetlenebb, mint a kiegyensúlyozottabb, de kevesebb élményt adó utazás, legalábbis a többség számára. A sok ütközés azt jelenti, hogy a bárka a tévedések, és hitványságok vizein hajózik, közel a válságok tengeréhez. A motor tehát fontos, de az irányító berendezés még fontosabb. A motorépítést a bárkán kívüli vagy a bárkán belüli törvények határozzák meg? Ezért különleges a természettudományos és technikai fejlődés, illetve a gazdaság ezen része, mert ezt a kérdést nem lehet eldönteni. Erre a problémára még visszatérek.
A bárkán kívüli, vagyis a természetes törvényszerűségek történések, a vizek, sziklák elhelyezkedése, a friss tengeri szél, a rendszertől részben független tényezők és azok törvényszerűségei határozzák meg. A természet, amit nevezhetünk Istennek is, meghatározta a törvényszerűségek tengerét, de választás az embereké, hol, milyen pályán hajóznak ebben a tengerben.
Van természetes emberi fejlődés, az érzelmek, képességek, értelem, szükségletek, erkölcs természetes fejlődés. A természetes képességek egyike a természettudományos megismerés és technikai fejlődés képessége. Van természetes gazdaság, méghozzá többféle, és van a mesterséges gazdaság, és vannak a tévedésekre, hitványságokra épülő gazdaságok. A társadalomtudományoknak (erkölcs, igazságosság, jog, pszichológia, szociológia, gondolkodástan, történelemi fejlődés, stb.) beleértve a közgazdaságtudományt is megvannak a természetes törvényszerűségei, függetlenül attól, hogy az ember azt felfedezi vagy sem. A bárka többek közt azért tér le a természetes útról, mert az ember nem ismeri fel a természet törvényszerűségeit, tévedésből, hitványságból mesterséges törvényszerűségekben hisz, azok szerint cselekszik. A tévedések, hitványságok tengere tele van sziklával, a tévedések szikláival, a hitványságok szikláival, a problémák szikláival. Sőt - ezt az ember nem látja, mert a bárkán csak hátul van ablak, előre csak a bölcsek látnak – maguk a sziklák is az emberi tévedésekből, hitványságokból keletkeznek. A lényeg az, hogy ez a víz tele van sziklával, amelynek nemcsak neki ütközik a bárka, de ilyenkor az általában a rossz irányba, a válságok tengere felé fordul. A tévedések és hitványságok vizében még hat a természetes sodrás, amely a bárkát visszasodorná a természetes útra, vagyis hatnak a természetes törvényszerűségek. A tévedések hitványságok, rossz irányba hatnak, a természetes sodrás jó irányban hat. A bárka útját meghatározza a kormánylapát, vagyis az irányító berendezés, a sziklák, ütközések és természetes sodrás. Minél messzebb kerül a hajó a természetes úttól annál gyengébb lesz a természetes sodrás és annál több lesz a szikla. A rossz irány következménye az, hogy eléri a válságok tengerét, amelynek nincs iránya, csak a hatalmas hullámok dobálják a bárkát. A válságok tengere a háborúk tengere is, a bárkák vadul megütköznek. Igazi vihar ez, amelyből nehéz megszabadulni, és melyben szenvednek, meghalnak az utasok. Minél gyorsabb a bárka motorja annál nagyobb az ütközés a sziklákkal. Ez vonatkozik a természetes úton levő sziklákra és a tévedések, hitványságok vizében levő sziklákra is. Minél gyorsabb a bárka motorja annál gyorsabban hajt át a tévedések és hitványságok vizein, annál mélyebben szalad a válságok tengerébe. Igaz a gyors motor a helyes útra visszajutást is felgyorsítja. A gyors, jó motor, úton haladva gyorsabban eljuttatja bárkát egy optimálisabb állapotba. Minél gyorsabb a motor, annál kisebb kormány mozdulat elég az irányváltozáshoz. Minél gyorsabb a motor, annál nagyobb a veszély és a felelősség. A bárka sebessége nem végtelen, még ha az ideális úton halad, akkor sem, az ideális útnak is megvannak a maga határai.
A legfontosabb tényezőről, az irányítási rendszerről (kormánylapát-szerkezetről) eddig még nem volt szó. Az irányítási rendszer a társadalmi-gazdasági rendszer, vagyis a rendszertől függő tényezők összessége. Amikor kialakul az értelmes ember és a részleges akaratszabadság, akkor az ember kezdi el irányítani a bárkát, akár tisztában van ezzel, akár nem, akár kedvére van ez akár nem. Közben, akárcsak a motorépítés, az irányító berendezés építése is szinte automatikusan beindul. Az irányító berendezés alapja a vezető, illetve vezető csoport és annak akarata. Az elit vezetés akarata és intézkedései irányítják jelentős részben a bárkát. Az irányító berendezés azonban azt jelenti, hogy a középvezetésnek és a népnek is lesz némi beleszólása vezetésbe.
Még érzékletesebb a hasonlat, ha hozzáteszzük: a vezetés fent van a napfényes kapitányi hídon. A középosztály egy része (a felsőközéposztály) a szintén jó helyzetű fedélzeten van, a másik része az alatt van, és a szintén széles soktagú alsó réteg valahol a bárka mélyén sínylődik. A vezetésnek nincs rálátása a legalsó rétegre, és az empátiája is korlátozott, mivel hatalmas a helyzeti különbség.
Az irányító berendezés emellett egy törvényi, intézményi, tájékoztatási rendszer. Ez a rendszer, ami az idő haladásával szükségszerűen egyre összetettebb lesz, mert gyarapodik a népesség, gyarapodik a vagyoni tömeg, és mindezzel arányosan nő az irányítandó tömeg is. Az irányítási rendszer elemei: a vezetés szükségszerű tulajdonságai, a vezetés érdekei és intézkedései. Általában az emberek, a többség, a nép tulajdonságai és felfogása. A törvényi és intézményi rendszer. Természettudományos és technikai képességet, kíváncsiságot) a friss tengeri szél hozza, de az irányítási rendszer gyorsíthatja, vagy lassíthatja a motorépítést. Továbbá az irányítási rendszer dönti el, hogy a természettudományos technikai fejlődést mire használja fel. Tehát együttes meghatározás működik: rendszer és rendszertől részben független tényezők közösen határozzák meg a motorépítést. Az irányítási rendszer befolyásolja az emberek általános tulajdonságait, felfogását (érzelmi, értelmi, szükségleti erkölcsi) is. Egyrészt a friss tengeri szél határozza meg az emberek tulajdonságait, felfogását, másrészt a rendszer által létrehozott oktatási, tájékoztatási rendszer, megint csak együttes meghatározásról van szó. Nemcsak a bárkának van természetes, ideális, illetve természetellenes, rossz (tévedések, hitványságok vize) útja, hanem az emberek belső (érzelem, értelem, szükséglet, erkölcs) fejlődésének is megvannak ezen útjai. Sőt a két rendszertől részben független hatás természetesen összefügg, nagyrészt átfedi egymást. Az irányítási rendszer, vagyis a kormánylapát határozza meg a bárka irányát, de a természetes sodrás is befolyásolja azt. A törvényeket, intézményeket nem lehet ukmukfuk megváltoztatni, ehhez idő kell. Az, hogy nem egyes emberek irányítanak, hanem egy réteg szintén azt jelenti, hogy az irányváltozáshoz idő kell. A rendszer lényege tehát a stabilitás, sőt a rendszernek van önregeneráló képessége. Viszont a vezetés szükségszerű tulajdonságait még nehezebb megváltoztatni. Az idők folyamán egyre komplikálódott az irányítási rendszer, ami azt is jelentette, hogy a változásokhoz egyre több rendszertényezőnek kell egyidejűleg megváltozni. Ehhez vagy sok idő kell, vagy egyidejű sokrétű radikális változás. A bonyolult irányítási rendszer kialakulása részben jó, mert régebben az őrült uralkodó kilencven fokkal elfordította a kormánylapátot és a bárka belerohant a válságok tengerébe. Mondjuk a bonyolult irányítási rendszer kizárja azt, hogy a kormánylapátot negyvenöt foknál jobban ellehessen forgatni. A bárka azonban így is beleszaladhat a tévedések hitványságok vizébe és haladhat a válságok tengere felé. Ráadásul az irányítási rendszer tehetetlensége következtében nem is olyan egyszerű visszafordítani a kormánylapátot.
Minél több elemből épül fel az irányítórendszer (kormánylapát szerkezet) annál nagyobb lesz annak tehetetlensége, ezt fokozza a bárka sebességéből adódó tehetetlenség, és a növekvő bárka tehetetlensége. Minél nagyobb a bárka annál tehetetlenebb. Ezzel szemben az irányító berendezés működőképessége - többek közt a demokratizálódás miatt - amely enyhén javuló tendenciát mutat. Továbbá valamennyire javult a gondolati előrelátás. Könnyebb kikerülni a sziklákat, ha előre látják, kikövetkeztetik azokat. Az igazi jelentősége azonban a természetes, ill. az optimális út megtalálása és az egész folyamat átlátása. A két hatás – irányítórendszer és gyorsaság tehetetlensége, valamint a működőképesség és előrelátás kiegyenlíti egymást, a bárka nem fog többet ütközni, mint a sodródás idején.
A történelmi tapasztalat, mégis az, hogy az idő haladtéval a bárka egyre gyorsabban jut el a válságok tengerébe. A helyzet a következő. A irányítórendszert csak kis mértékben lehet elforgatni, viszont az egyre jobb motor miatt, bárka egyre gyorsabban halad. Ha kismértékben, folyamatosan elfordítják a kormánylapátot és a bárka gyorsan halad, akkor a bárka ívelten ugyan, de még gyorsabban eljut a válságok tengerébe, mint régebben mikor az őrült uralkodó élesen elfordította a bárkát, de az viszonylag lassan haladt. Úgy tűnik az előrelátás, csak annyira fejlődött, hogy a közeli sziklákat képes csak észrevenni az egész folyamatot már nem képes átlátni. A történelmi fejlődés tehát régebben szabálytalan éles fordulatokkal bővelkedő, de lassú haladás miatt kisebb kilengésű volt, míg a legújabb-kori a gyors haladás és az irányítóberendezés összhatása miatt egyre szabályosabb, egyre nagyobb amplitúdójú, egyre meredekebb szögű szinuszgörbékben halad előre. A történelmi tapasztalat is ezt bizonyítja.
Mitől tér el a bárka a helyes iránytól? Ez egy összetett folyamat. Nézzük először a helyes útra visszatérést, mert ez egyszerűbb folyamat. A válságok tengerén való hánykolódás minden réteget megvisel nemcsak a népet, de a középvezetést és az elitvezetést is. A tévedések, és hitványságok vize ugyanis a vezetést nem nagyon érinti, hiszen ők a jól szeparált kényelmes kabinjukban nem nagyon érzik a gyakori ütközéseket. A válságok tengere azonban őket is érinti. Ennek hatására a vezetés belátja, hogy az irányítási rendszer hibás az eddigi út téves volt. Ráébred arra, hogy a helyes út érdekében saját hatalmi és vagyoni igényeit is korlátozni kell. Ráébred arra is, hogy az irányító rendszer átalakítása és demokratizálódása nélkül nincs irányváltás. Mivel mindezt komolyan gondolta, nemcsak deklarálja, hanem intézkedéseket is hoz, ráadásul valós intézkedéseket és nem álintézkedéseket. A kormánylapát beáll a jó irányban és a bárka, viszonylag hamar eljut a jó út, a természetes út közelébe. A jó (optimálishoz közeli) utat azonban nem éri el, igaz már annak közelsége is felvirágzást okoz, prosperál a gazdaság, nő az életszínvonal, minden rétegnek nő a vagyona és hatalma mindenki elégedett. A kérdés az, hogy erről a viszonylag jó útról miért tér le folyton a bárka? Egyrészt a jó út nem egyenes, állandó előrehaladás, állandó fejlődés, állandó erőfeszítés szükséges hozzá. Igaz megéri ez az állandó erőfeszítés, mert a tévedések, és hitványságok vizén hajózás árt a bárkának és a benne utazóknak is. Ezek kompenzálása még több energiát igényel, mint a jó úton maradás, a válságok tengerén természetesen mindez fokozottan érvényes. A jó út egy állandó emelkedő, aki egyenesen halad, stabilizálja a helyzetet, az már viszonylag letér a jó útról és belemegy a tévedések válságok vizébe. Másrészt a jó út, a természetes út, de ez még nem az optimális út. Az optimális úthoz ismerni kellene a természetes utat, annak buktatóit, mert akkor lehetne azokat elkerülni. Ez is - a társadalomtudományok ismereteinek hiánya - is hozzájárul a letéréshez. Harmadrészt az emberek főleg a vezetés elkényelmesedik, elbízza magát megint úrrá lesz rajta az egyébként a helyzetéből adódó túlzott hatalom és birtoklásvágy. Negyedszer a vezetés éppen az előbb említett okok miatt a rendszertényezőket stabilizálja, holott a stabilizáció kizárja az állandó fejlődést, vagyis a jó úton maradást. Ötödször letérés oka döntéshozó mechanizmus hibája, és azon belül is több elem felsorolható. Hatodszor az igazságosság jog hibája és azon belül is sok elem felsorolható. Hetedszer az oktatás, tájékoztatás hibája és ezen belül is sok tényező felsorolható.
Mikor idáig jut a hajófenék mélyén kuporgó bölcs az elmélkedésben, mikor eljut a századik, elemhez, ami rossz irányba tereli a bárkát, akkor rájön arra, hogy itt egy soktényezős és nagyon sok elemből felépülő összetett rendszerről van szó. Ebbe a törvényi intézményi rendszerbe minden beletartozik, többek közt a társadalomtudományok fejlesztése, az oktatás, a tájékoztatás is. A bölcs ekkor jut el a prioritások fontosságának felismerésére. Minél több tényező elem van annál fontosabb a helyes prioritás és arányosság. Minél több tényező, elem van annál nagyobb bűn a felületesség. A bölcs tovább gondolkodva ráébred, hogy legnehezebb megváltoztatni a vezetés szükségszerű tulajdonságait. Az emberek jó irányú megváltoztatása talán valamivel könnyebb, bár ebben nagyon kevés a történelmi tapasztalat. Akkor viszont olyan törvényi és intézményi rendszer kellene, amelyik a lehető legnagyobb mértékben kiiktatja a vezetés szükségszerű tulajdonságait, és amelyik folyamatosan biztosítja az emberek jó irányú (ideális út) fejlődését. Ezek csak folytonos fokozatos demokratizálódással biztosíthatók. Továbbá biztosítja a folytonos megújulást, a folytonos fejlődést. Ha ilyen törvényi intézményi rendszer lenne, akkor a bárka nem térne le a jó útról, és az ideális út megtalálása is lehetővé válna. Igen ám csakhogy a vezetés nélkül nem lehet megváltoztatni a törvényi, intézményi rendszert. Erre legfeljebb akkor van esély mikor egy válsághullám után a vezetés is kijózanodik. Milyen jó lenne, ha nem katasztrófákkal lehetne megváltani a világot, ábrándozik a bölcs a bárka alján.
Most térjünk vissza motor és az irányító berendezés összefüggéseire. Melyik a lényegesebb melyik a meghatározóbb? Ha jó és erős a motor, vagyis magas fokú a természettudomány és a technika akkor gyorsan halad a bárka, és ha természetes netán az optimális úton halad, akkor az optimális szükséglet kielégítéshez, a testi, lelki jóléthez, sokkal közelebb kerül, mint egy lassú bárka. Például, hiába jár valakinek alanyi jogon a fogászati kezelés, ha fogorvosnak vésője és harapófogója van. Továbbá a gyenge motorú bárkát az erősebb motorú bárkák elsodorják, és sajnos általában éppen a rossz útra sodorják magukkal. Elsodorhatják, akár mint irányadó szövetséges, de elsodorhatják kiközösítéssel vagy más indirekt kényszerítéssel, akár erőszakkal is. Ráadásul a válságok és háborúk tengerében először a gyenge meghajtású bárkák fognak először elsüllyedni. Kétségtelen a gyenge motorú - fejletlen természettudománnyal, technikával és gazdasággal rendelkező – bárkák kénytelenek erős motort létrehozni, elsősorban erre koncentrálni. Viszont hiába van jó motorja egy bárkának, ha letér a jó útról. Például, hiába van fejlett orvostudomány, ha az csak felső osztálynak jár, a lelki szükségletekről nem is beszélve. Hiába van erős motorja, a tévedések, és hitványságok vize lelassítja, és állandó rázkódtatásnak teszi ki a bárkát, a válságok és háborúk tengeréről nem is beszélve. Hiába van erős motorja a bárkának, ha az emberek természetellenes rossz irányba fejlődnek. Ezek után döntsük el melyik a lényegesebb? A probléma abból adódik, hogy az erős motorú bárkák számítván a válságok, háborúk tengerére még erősebb motort, főleg még erősebb haditechnikát hoznak létre. Nem könnyű a válasz, én mégis azt mondom az erős motorú bárkáknak a fejlett országoknak, elsősorban a hibás irányító rendszerüket kell átalakítani, csak így lehet ezt az átkos körforgást megállítani. Amennyiben a fejlett országok az irányító berendezésüket korszerűsítenék (folyamatos demokratizálást és megújulást biztosító rendszer) akkor jó útra sodornák a többi bárkát. Amennyiben jó úton haladna a bárkák többsége, akkor létre lehetne hozni egy demokratikus világszövetséget, amelyik megfékezné az erős motorral, de rossz útra tévedt bárkákat. Ezért én azt mondom, ha az emberiség szempontjából, vagyis ha többségi felfogásból nézzük a történelmet, akkor a fejlett országokban az irányító berendezés reformja mindig is fontosabb volt és jelenleg is fontosabb, mint a motorépítés. Szerintem a fejletlen országoknak egyenlő arányban kell koncentrálni a motorépítésre és az irányító rendszer reformjára, a fejlett országoknak viszont elsősorban az irányító rendszer átalakítására kell összpontosítaniuk.
Az elit vezetés az irányító berendezés része, a középvezetés részben része, részben nem. Ezen túl, minden embernek van evezőlapátja kinek kisebb, kinek nagyobb, amivel képes evezni, - ez az egyéni és csoportos érdekérvényesítés a társadalmi vélemény, erkölcs és az illegális munka és gazdaság. Van, akik a kormánylapáttal egy irányba eveznek, vannak, akik eltérő irányban, és vannak – kevesen – akik ellenkező irányban eveznek. Akik eveznek, azok valamennyire befolyásolják a bárka sebességét és irányát is. A kérdés: mennyire? A jóindulatú emberek - és talán ők vannak többségben, nem eveznek ellenkező irányba, csak jó irányba szeretnék módosítani a bárka irányát. Az önzést, a jóindulatot, illetve azt, hogy ki milyen irányt vél jónak, viszont már befolyásolja a rendszer, pontosabban az oktatási, tájékoztatási rendszer. Még a jó szándékú emberek is megosztottak a jó irány kérdésében. Kétségtelen, ha mindenki erőteljesen egy irányba evezne, akkor félig ellensúlyozni lehetne a rossz irányú kormánylapátot, melyet egy összetett rendszer irányít. Az emberek azonban megosztottak, és ez azt jelenti a bárka tulajdonképpen kis eltéréssel ugyan, de arra halad amerre a kormánylapát áll. Ez azt jelenti: nem elég, ha a többség becsületes és tisztességes, nem elég, ha többség jól és egyre jobban végzi a munkáját, nem elég, ha a többség értelmes és jóindulatú, nem elég, ha a többség jó irányba akar evezni, az irányítási rendszer rosszasága, ill. kormánylapát rossz iránya ebben az esetben is alapvetően rossz irányba tereli a bárkát. Hogyan érvényesül a rendszer a jóindulattal, a becsületességgel, stb. szemben, erről ezer példát felhozva külön tanulmányt lehetne írni. A rossz rendszer eltorzítja, korlátozza az egyéni jóságot. Sőt itt van egy érdekes összefüggés. Az a többség, akik a bárkával egy irányban de eltérő szögben eveznek, nem az irányt fogják elsősorban megváltoztatni, hanem a bárkának adnak egy többlet meghajtást, főleg ha a kormánylapáttal ügyesen variálnak. Tehát a bárka nemhogy a jó irányba fordulna, de még gyorsabban halad a rossz irány felé. Ugyanakkor ez egy különbség: a lapátevezés, vagyis az egyéni, csoport, társadalmi vélemény, cselekvés, munka, stb., a meghajtást (természettudományos és technikai szintet és ezzel összefüggő gazdaságot) erősíti, viszont az irányt és az irányító rendszert nem nagyon befolyásolja. A tartós irányváltozáshoz mindenképpen hozzá kell nyúlni az irányító rendszerhez. Az irányító rendszert (kormánylapát szerkezet) mivel sok elemből, alkatrészből áll, ráadásul van egy önregeneráló képessége, csak radikális reformmal lehet átalakítani. A radikális (forradalmi) rendszerváltoztatásnak sok hátulütője van: küzdelmes, szenvedéssel járó, ráadásul bizonytalan. Az irányító rendszer átalakítása lehetséges akkor is, ha a vezetés kijózanodva, önkorlátozva viszonylag egységesen akarja azt. Ez a típusú rendszerváltoztatás, csak nagy válságok után jött eddig létre. A harmadik, legkevesebb szenvedéssel járó és legbiztosabb mód: egy folyamatos megújulásra és demokratizálódásra képes rendszer létrehozása.
Miért tartozik a természettudomány mindkét - a rendszertényezők és a rendszertől részben független tényezők – kategóriába, és miért tartozik a társadalomtudomány csak a rendszertényezők csoportjába? Mi a különbség a két tudományág között? Az előbb vázolt kormánymechanizmus az egyik különbség. Másik különbség a tévedések különbsége. A természettudományos tévedés egyértelműen kiderül és a természettudományos tévedés nem képes befolyásolni a természet törvényszerűségeit. Ha a repülőgép jól van megszerkesztve, ha követi a természet törvényeit, akkor repül, ha nem, akkor lezuhan. A hibás társadalomtudományi konstrukció egyrészt nem biztos, hogy azonnal lezuhan, lehet, hogy egy ideig elevickél a bárka, csak azután sodródik a válságok tengerébe. Másrészt ezt a sodródást meg lehet magyarázni, mert a társadalomtudományok – társadalompszichológia (szociológia), gondolkodástan, erkölcstan (igazságosság-tudomány) jog, közgazdaságtudomány – folyamatai összetettebbek és nem olyan egyértelműek, mint a természettudományos folyamatok. A téves elméletet a gyakorlat, többek közt az időeltolódás miatt, nem cáfolja. Így a téves elméletből „működőképes” gyakorlat lesz. Míg a természettudományos tévedések nem befolyásolják a természet törvényeit, addig a társadalomtudományos tévedések valamennyire befolyásolják a társadalomtudományok természetes törvényeit. Más a visszahatás, de más a hatás is, és ez a harmadik különbség. A fejlett országokban, rendszerekben a viszonylag fejlett természettudományos szint mellett egy csökevényes, elmaradott társadalomtudományos szintet találunk, amely annak tulajdonítható, hogy az irányító rendszer a természettudományos és technikai fejlődést nem tudta és nem is akarta jelentősen befolyásolni, míg a társadalomtudományos fejlődést tudta és akarta is befolyásolni. A természettudományos fejlődést az újkortól inkább segítette, a társadalomtudományos fejlődést gátolta és torzította a rendszer. A téves elméletek, vagy szándékos félrevezetések nem a társadalomtudományból következnek, az elit vezetés találja ki, vagy választja ki azokat. A „társadalomtudósok”, mint kollaboránsok, továbbfejlesztik, megmagyarázzák, tudományos köntösbe öltöztetik a téves elméleteket. A társadalomtudomány és a rendszer tehát erősebben kapcsolódik a fejlettebb országokban egymáshoz, mint a természettudomány és a rendszer.
Lassan végére érek a mesémnek. Remélem most már egy kicsit világosabb, mit nevezek én szükségszerű tényezőknek. Ilyen pl. a négy út (természetes, optimális, tévedések és hitványságok vize, válságok tengere) törvényei, a természetes sziklák, a friss tengeri szél, amely magával hozza természetes emberi fejlődést. A rendszertényezők viszont az embertől, az ember akaratától függnek. A rendszerényezőkkel tovább lehet javítani a természetes utat, de el is lehet rontani azt. A bárka vagy a jó úton halad, vagy még jobb úton, vagy rossz úton és még rosszabb úton. A jó és a rossz út azt jelenti, hogy jól vagy rosszul érzik magukat az emberek ezrei milliói, milliárdjai, Ez felveti a felelősség kérdését, és a felületesség bűnének kérdését. Az optimális, optimálishoz közeli jó út szűkebb, a rossz utak szélesebbek. Minden nép, közösség, ország (mikor mi) egy bárka, de bárkák nagysága és a bárkán belüli szerveződés változó. A bárkák összenőhetnek, de a fordítottja is lehetséges. Vannak bárkák, amelyek hasonló, de nem azonos úton, haladnak, mondjuk ez az út egy rendszer következménye. Más bárkák lemaradnak, megint mások más utat választanak. A szocialista rendszer egy másik út. Több rossz út van az egyik viszonylag rosszabb, a másik viszonylag jobb út. A bárkák iránya menetközben is változhat. A kapitalista rendszer kanyarog egy ideálistól eltérő úton a szocialista rendszer szintén, de egy másik úton. A bárkák útja remélhetőleg még több ezer évig tart. Sokféle tévedés, hitványság lehet. A bárkák haladását nem egymáshoz kell mérni, hanem az optimális úthoz.
A szocializmus, mint a bárka útja. Az orosz ill. később a kínai bárka valahol a klasszikus kapitalizmus kezdeti szakaszában járt ahol még sok feudális elem volt. A szocializmus kezdeti szakasza a marxizmus-leninizmus mesze volt a tökéletes úttól, de inkább jó irányba kanyarodott, mint rossz irányba. Azután jött a sztálinizmus, ami tévedések hitványságok vizére vezette a bárkát. A következő szakasz a hruscsovi, brezsnyevi szakasz, ami kicsit elfordult a jó irányba, de még alapvetően rossz irányba haladt. Ezután jött Gorbacsov, aki még jobb irányba akarta vezetni a szovjet bárkát, de megbukott és a bárka rátért a kapitalista útra. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a klasszikus kapitalizmus helyett a brezsnyevi szocializmus útján haladt. A kínai bárka egy darabig hasonló úton haladt, mint a szovjet bárka, viszont nem tért rá a kapitalista (kezdetleges államkapitalizmus) útra. Úgy látszik, hogy a jó út felé elkanyarodást folytatta és jelenleg inkább jó irányba halad, mint rossz irányba. A szocialista rendszer, a szocialista út tehát élő rendszer, élő út. A világ legnagyobb országában, Kínában szocializmus van, és úgy tűnik viszonylag jól halad ez a bárka, mindenesetre a gazdasági növekedés jelentős. A kapitalista országok bárkája felülről a jó oldal és elölről, fejlett pozíció felöl halad rossz irányba, és lassan, a Kínai bárka alulról és hátulról halad viszonylag gyorsabban és jó irányba. Lehet, hogy az államkapitalista bárka még közelebb van az optimális úthoz, de a tendencia ellentétes irányú. Persze Kínáról ezen a vidéken nagyon keveset tudunk, ez is jellemző a tájékoztatásra.
Eddig tartott a bárka modell vázlatos leírása.
Persze mint általában a modellek ez a modell sem tökéletes.
Elég nehezen meghatározható hogy mit jelent egy bizonyos bárka. Pl. az Európai Unió egy bárka vagy sok bárka? Pl. egy országon belüli kommunista jellegű vallási csoport, mely összességében más rendszerben működik vajon egy külön kis bárka?
Továbbá itt van az ingázás, vagy a kettős állampolgárság. Az ingázás alatt a vendégmunkásokat értem, akik az egyik országban (rendszerben) dolgoznak a másik országban (rendszerben) élnek. Említhetném azonban a külföldön tanuló diákokat is. A jövőben létrejöhet hogy a lakosság nagyobb része több rendszer tagja? Egyik bárkából (rendszerből) át lehet csónakázni a másik bárkába (rendszerbe, ettől még a rendszerek fennmaradnak. Fennmarad a törvényhozó mechanizmus a jogrendszer. Más tényezők viszont egy tömeges földrajzi fluktuáció kialakulásával kérdésessé válhatnak, mint pl. a világnézet. Kérdés az is hogy adott egyénre vagy csoportra melyik rendszer hat.
Ez a tanulmány az 50 éven belüli változásokat képes csak követni. Nekem másokkal ellentétben nem célom hogy örök érvényű tanokat hirdessek. 50 éven túl valóban jöhetnek olyan változások, remélem, hogy jönnek is, amelyek ezt a tanulmányt elavulttá tehetik. 50 éven túl megváltozhat közösségek struktúrája, vagy bekövetkezhet az említett tömeges fluktuáció, de csak ötven éven túl. Minden lehetséges számítás szerint ötven évig nem történik alapvető változás, sem a közösségek struktúráját sem a tömeges fluktuáció terén. Alapvetően fennmarad a jelenlegi közösségi struktúra, az országok nemzetállamok szerinti tagolódás. Ugyanakkor legnagyobb valószínűséggel erősödik a globalizálódás és kialakul egy erősebb világszövetség, de nem alakul ki a világállam. Létrejöhetnek különböző uniók, szövetségek de a nemzetállamok fennmaradnak, tehát az alapvető közösségi struktúra ebben az irányban sem változik szignifikánsan. Pontosabban úgy fogalmazok, hogy amennyiben nem alakul ki egy világkatasztrófa akkor ötven éven belül legfeljebb elindul az alapvető közösségi struktúraváltozás, de ez világviszonylatban nem ér el egy szignifikáns szintet. Ötven éven túl azonban valóban sok érdekes változás következhet be elég sok a lehetséges variációk száma. Erről majd egy másik elméleti rendszertényező fog szólni. Ennek címe: a lehetséges közösségi struktúrák és azok változásai.
A bárka modell szerint egy rendszerváltozat, egy bárka. És a közel azonos irányba haladó, (azonos irányító-szerkezettel rendelkező, a kormánylapát nagyjából azonos irányba áll) és egymás sodrásában mozgó bárkák alkotják a nemzetközi (történelmi) rendszert.
Más modellek szerint a rendszer egy gépezet vagy épület. E modellek szerint a rendszer egységes egy irányba halad, ill. egy szerkezet. Az egyik szerkezeti elemnek illeszkedni kell a másikszerkezeti elemhez, különben összeomlik a szerkezet. A gépezetben az egyik fogaskeréknek illeszkedni kell a másik fogaskerékhez, különben nem működik a rendszer. Ugyanakkor a rendszer rendszertényezőkből épül fel. Elképzelhető hogy az egyik rendszertényező fejlett, jó a másik fejletlen rossz? Elképzelhető egy vegyes rendszer? Valamekkora eltérés persze lehet a különböző rendszertényezők jósága között, de azért az illeszkedés törvénye is igaz. A bárka nem haladhat egyszerre két irányba.
