Ha felülről, átfogóan szeretné nézni a társadalmi problémákat, akkor keresse a vakitfed google sites, a vakitfed, a társadalomfejlődés - vakítfed google oldalakat, pontosabban a „Társadalomfejlődés társadalomkritika társadalomismeret” c. tanulmányt.
Nem gondoljuk, hogy az igazságot csak mi birtokoljuk, de azt gondoljuk, hogy gondolatébresztésre, kritizálásra alkalmas (tehát nem kritikán aluli) ez a hosszú, enciklopédikus jellegű tanulmány.
(Bevezető gondolatok)
Sodródunk a hamisságok, a féligazságok, a lényegtelen információk áradatában, nemcsak az a baj, hogy akarat nélküli sodródó bábukká válunk, de ráadásul a zuhatag, a válság, a szenvedés felé sodródunk. Egy megoldás van, ha a normális emberek, normális, önálló, lényegi dolgokról szóló véleménye uralja az áradatot, ez nem a zuhatag felé, de a békés tavak felé tart.
Szerintünk, a vakitfed demokratikus néptársasága szerint, végső soron minden a fejekben dől el.
Ez nem afféle átfutós „nagyjából átnéztem, nagyjából tudom, mi van benne” könyv. És nem is végigolvasós könyv. És nem is „mi mondjuk az igazságot” könyv. Ez egy nézegetős olvasgatós, gondolatébresztő könyv. Csak egy kellék ahhoz, hogy sok-sok normális ember, elgondolkozva a lényegi dolgokról, a társadalmi problémákról önálló normális véleményt alakítson ki. A lényeg az, hogy tedd fel a kérdést: a könyv tartalomjegyzékében megjelenő társadalmi, gazdasági, erkölcsi, stb. problémáról nekem, magamnak mi a véleményem? De amikor megválaszoltad, nem árt visszalapozni a könyvbe, hátha mégis találsz új gondolatot. És ha életed, munkád, tanulmányaid során szembe kerülsz, valamely problémával, akkor is érdemes belelapozni e tanulmányba, meglehet új gondolatra bukkansz.
Azért mégis az lenne a legfontosabb, hogy az emberek 99%-a ásítozva (már a szavak is unalmasak, visszataszítóak) ne hajítsa félre e tanulmányt. Itt csak egy érvet hozunk fel: ember, ha nem tudsz semmit, akkor átvernek, és kifosztanak.
A tanulmány legfőbb címe:
Társadalomismeret, társadalomkritika, társadalomfejlődés.
Alcím:
Társadalmi, gazdasági ismeretek, melyek mindenki számára hasznosak.
További alcímek:
Rendszer, rendszertan.
Amit az igazság megismeréshez tudni kell a gazdasági, társadalmi rendszerről, rendszerváltásokról.
A jelen társadalomtudományától és politikusi felfogásától eltérő egyszerű, egyéni, újszerű, de igaz elmélkedések a gazdaságról, a társadalomról, az erkölcsről, a gondolkodásról és mindenről, ami a társadalmi léttel kapcsolatos.
Közélettel, közérdekkel kapcsolatos problémakörök rendszerezve, lényegesítve, de az átlagember szemszögéből.
A társadalmi, gazdasági ismeretek összefoglalása egyénien, újszerűen.
Milyen lesz a társadalmi gazdasági rendszer, ötven, száz év múlva, ha nem lesz világkatasztrófa. A jövő fejletettebb gazdasági, társadalmi rendszere.
Gazdasági, társadalmi rendszerek, rendszerfejlődések, másképpen, újszerűen, egyénien.
Tanulmány társadalmi, gazdasági rendszerről azoknak, akik nem hisznek a jelenlegi politikában és társadalomtudományban.
A lehetséges válság-láncreakció, annak erősödése és a világkatasztrófa és más lényeges problémakörök.
https://sites.google.com/site/vakitfed/
Szerény véleményünk szerint nem árt felülről, átfogóan nézni a problémákat, ebben segíthet a vakitfed (a vakitfed google sites, ill. társadalomfejlődés-vakitfed, ill. vakitfed oldalak alatt megjelenő „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” c. tanulmány). http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms https://sites.google.com/site/vakitfed/ tanulmánya.
Elmélkedés a jóról (kellemesről) és a rosszról (kellemetlenről).
Az ember boldogságkiegyenlítő rendszerrel rendelkezik. Az ember a rossz, kellemetlen körülményekben is megtalálja a jót, a kellemest, és a jó kellemes körülményekben is megtalálja a rosszat, a kellemetlent. De ennek is van egy jó és egy rossz oldala. Minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó. Ami van az, megszokott lesz, csak arra vágyunk igazán, ami nincs. Stb..
Nem tudom megfigyelte e, a kedves Olvasó, hogy az életben a jók és rosszak szinte egyforma arányban, számban követik egymást. Nyilván ebben benne a van a boldogságkiegyenlítő rendszer hatása is.
És ehhez még hozzájön az alapvető természeti Isteni törvény, a véletlenszámítás.
Pontosabban pl. azon törvényszerűség, hogyha van pl. ezer fehér golyónk, és van ezer fekete golyónk, összekeverjük, és azt betesszük egy sötét, zsákba, vakon húzunk, (csak a szerencse dönt), akkor 100 húzás után legfeljebb 3-4-5-tel tér el az egyik szín a másiktól. (A húzások számától függetlenül, a különbség átalagosan 3 lesz, és szinte soha nem haladja meg a 10-et.) Ehhez kapcsolódnak még más törvények is de maradjunk ennél: a kétváltozós véletlenszerűen kijövő nagy számok alaptörvényénél.
Először is állapítsuk meg, hogy ezen természeti Isteni törvény sokkal többször érvényesül a természetben, az életben, az un. társadalmi életben is, mint ahogy azt gondolnánk. Pl. ha a fehér golyó a jót jelképezi, a fekete golyó, a rosszat, akkor a törvény szerint is, e kettőnek hosszabb távon közel egyenlőnek kell lenni.
Másodszor állapítsuk meg hogy ezen törvény egy igazi természeti, Isteni törvény, szinte annak bizonyítása, hogy vannak természeti, Isteni törvények, szinte matematikai törvények. Ez más, több mint az hogy 2x2=4. Ugyanis az utóbbinál fel lehet vetni: más nem jöhet ki, nem jöhet ki pl. az öt.
Ellenben, a nagy számok törvényének, nem feltételen kellene igaznak lenni. Mert egyfelől, valóban azon logikai törvény van jelen, miszerint: az egyenlő esélyűeknek, egyenlően kell kijönniük.
Ellenben, ugyanilyen logikai törvény: a vakszerencsében, bármilye variáció egyaránt lehetséges. Vagyis 100 húzásból, a vakszerencse törvénye miatt az is kijöhetne, hogy pl. nyolcvan fehéret, húzunk, és húsz feketét, vagy fordítva. De ilyen, ilyesmi arányok soha nem jönnek ki. Vagyis valakinek, nevezzük ezt a természetnek, Istennek, dönteni kellett, hogy az „egyenlő esélyűség” törvényét érvényesíti, vagy a vakszerencse törvényét. És az „egyenlő esélyűség” törvénye mellett döntött, beletéve kb. 5%-ot a vakszerencséből. A természet, Isten nem kedveli a vakszerencse törvényét, a káoszt, megpróbálja a minimálisra csökkenteni.
Harmadszor állapítsuk meg, hogy természetben, az emberi életben is igen kevés vakszerencse aránya, (amiről az emberek tehetnek, azt ne nevezzük szerencsének) vagyis a természetben és az emberi élet keretében rend van, szinte mindennek (5-7%-ot kivéve) megvan a helye ideje, a törvénye és nincs káosz. A szabad akarat tehát lényegében abból áll, hogy az ember, vagy felismerni és alkalmazza a természeti Isteni törvényeket (azokat, amiket már nyilvánvalóan fel kell ismerni és alkalmazni), vagy megteheti ennek az ellenkezőjét is, igaz akkor hosszabb távon a saját szenvedését, vagy akár pusztulását okozza. A szabad akarat minimálisan: akár többletszenvedést és korábbi halált is okozhat magának. Még egyszerűbben: az ember választhatja (ez a választás a szabad akarat), az ostobaságot, önzőséget, nem ismerve fel, hogy ezzel saját magának is árt, ugyanis ezt már régen fel lehetett volna ismerni. Az élőlények szabad akarattal rendelkeznek, az ember mindenképpen azzal rendelkezik.
Ezután visszatérek az eredeti témához, a jó (kellemes, életjavító) és a rossz (kellemetlen fájdalmas, életrontó) szinte egyenlően váltogatja egymást, de ebből ez is kijöhet: nincs értelme fejlődésről beszélni, az ember nem lehet boldogabb.
Egyébként a „minden előre el van rendelve” gondolatát is százféle módón lehet magyarázni, és az ellenkezőjét is. Én a „nincs minden előre elrendelve” pártján állok, nekem ezt sikerült bizonygatnom. Viszont az igazság az lesz, amely mellett mégis több és erősebb, bizonyítottabb magyarázat van. De kétségkívül magyarázatok hatalmas száma (a hamisságot is százféleképpen lehet magyarázni, az igazságot is) azt jelenti, hogy nehéz az igazságot kideríteni.
Visszatérve, van azonban egy kiterjedés az „idő”, amit eddig nem vettünk figyelembe. Mert lehet, hogy számban egyenlő a jó és a rossz, de lehet, hogy a jók átlagos időtartama pl. kettő óra, vagy másodperc, a rosszak átlagos időtartama, pl. egy óra, vagy másodperc, persze a rosszak ideje is lehet a hosszabbik
Matematikailag azonban igen nehéz bizonyítani, hogy van fejlődési lehetőség, vagyis hogy lehetséges, hogy a rosszak (a kellemesek) aránya csökkenjen, a jók (a kellemesek) aránya növekedjen. Én pedig abszolút tök vagyok a matematikához.
Történetesen e problémán járt az eszem, miközben elmenetem zuhanyozni. És történetesen akkor éppen elromlott bojlerünk, méghozzá úgy, hogy kb. egy percig kellemes meleg volt a víz, a következő percben viszont kellemetlen hideg (nem jéghideg, de viszonylag hideg) volt a víz, és ez váltogatta egymást. És akkor eszembe jutott, hogy ez bizony egy jó modell. A kellemest jelképezi a meleg víz, a kellemetlent pedig a hideg víz. És kétféle lefolyás lehet, ez esetben, de ha ez egy modell, akkor általánosíthatunk. Pl., hogy 10 percig kellemesen érzem magam a zuhanyozás közben, jó a bojler (jók a körülmények), de a vége, a megszakadás egy kellemetlen időszakot jelent. Végső soron a jó és a rossz egyenlő számban váltakozik. Vagy, hogy a rossz és a jó 10 percig, percenkét váltakozik (rossz a körülmény) és a vége, a megszakadás akkor inkább egy kellemes időszakot jelent. Itt is a jó és a rossz váltakozik szinte egyenlő számban, csak más időtartamban.
A számításhoz pedig helyezzük el a kellemes meleg vizet a pozitív ötös skálán a négyes szintre, a kellemetlen hideg vizet pedig a negatív kellemetlen ötös skálán, a négyes szintre. És akkor számoljunk.
Ha rendben van minden, jók a körülmények, 10 percig egyfolytában meleg a víz, akkor 10x3= 30 az idővel együttes kellemességi szint 30-as. De miért vettem 3-mat, a 4 helyett? Számításba vettem, hogy a „megszokott” veszít a kellemességéből (boldogságkiegyenlítő rendszer). Ugyanakkor, a kellemes megszakadás vége 3 percig tartó hármas szintű kellemetlenség. Összesítve tehát 30-9=21 a kellemességi szint.
A másik variáció, az elromlott váltakozó körülmények. (A rossz körülmények tekintetében is kétféle variáció van: vagy elromlottak a körülmények, vagy a lehetségesnél kevésbé fejlődtek, pl. még nem jött létre, a jó bojler-gyártás. Ezt is általánosítsuk pl. a történelmi fejlődésre.)
Összesítve 5 percig kellemes meleg a víz, azonban itt a meleg víz, mivel hideg után jött egy fokkal még kellemesebb volt, ez 5x 5=25. Összesítve 5 percig hideg a víz, és vegyük úgy, hogy ez maradt a négyes szinten 5x-4=-20. A vége a megszakadás pedig szintén 3x3=9, de ez most pozitív érzés volt. Összesítve 25+9-20=14, ez az összesített kellemességi szint. 21 áll szemben 14-gyel, úgy hogy a kiegyenlítő érzéseket is megpróbáltam figyelembe venni. (Lehet hogy a 21 csak 17-tel áll szemben, de ez nem lehet, hogy egyforma a két variáció.) A következetés pedig röviden a következő: lehetséges a fejlődés, a jó a kellemes az életjavító aránya növekedhet a rossz, a kellemetlen az életrontó arányához képet. Az én számításiam szerint pl. 20%-os abszolút javulásból a boldogságkiegyenlítő rendszer, és egyebek miatt 15% nem realizálódik, 5%, kb. a negyede, realizálódik, de akkor is van fejlődési lehetőség.
Elmélkedés az erkölcsről.
Az erkölcs társadalmi tényező, még akkor is, ha elsősorban saját nevelésünkről szól. Az erkölcs nem arról szól, hogy ezt, vagy azt meg kell tennem, tenned. Hanem arról szól, hogy felteszem a kérdést: mit kell tennem, ahhoz hogy jobb, hasznosabb erkölcsösebb ember legyek. Az erkölcs, ajánlás (és nem parancs) magunknak és másoknak.
Szerintem az erkölcs alapja az önzetlenség, önzőség. Ez azon alapkő, alapmérték, mely nem engedi, hogy ez a szerteágazó téma zavarosan szétfolyjon.
Az emberben gyakran felmerül: nekem ez jár, nekem jogom van hozzá. Talán ez gondolat sok erkölcsi probléma alapja. Nekem ez a tisztelet, ez a megbecsülés, ez a vagyon, ez a hatalom, ezek a jogok, stb. járnak. Ez rendben is van, mert ami jár, amihez az embernek joga van, azért ki kell állnia, ahhoz ragaszkodni kell. Ha ilyenkor dühöt, gyűlöletet, elszántságot érez, az nem feltételen kapzsiság, önzőség, hatalomvágy, felsőbbrendűségi érzés, stb..
A bukató ott van, hogy az önző, zsarnoki, kegyetlen emberek is ezt mondják: nekem ez jár, nekem ehhez jogom van.
Ezután két kérdés merülhet fel, az egyik: milyen keményen, kvázi kegyetlenül ragaszkodjak ahhoz, ami nekem jár.
A másik: milyen alapon, milyen elvek alapján mondom, nekem ez jár, nekem ehhez jogom van.
Kezdjük az utóbbival:
Nekem jár, mert megszereztem, megkaptam, igazoltan birtoklom, függetlenül attól, hogy van e mögötte másoknak hasznos munka, tevékenység. Az sem számít, hogy ez adott esetben, ami jár nekem az, az átlagosnál jóval több, vagy egy mértékletes rendszerbe tagolódik be. Mások helyzete, jogai nem érdekelnek, az átlag az általános sem érdekel. Nem érdekel azon fél helyzete joga, akivel szemben én érvényesítem a jogom. Továbbá az sem számít, hogy erőszakkal szereztem meg, ill. erőszakkal kívánom érvényesíteni. Egyszerűbben, jár, mert erősebb, rafináltabb vagyok, mert képes vagyok az akaratom érvényesíteni.
Ha ilyen alapelvek mellett gondolom: nekem az jár – akkor jó eséllyel tévedhetek, vagyis akkor nem biztos, hogy az a dolog jár nekem, amiről azt gondolom, hogy jár. Ugyanakkor ez csak valószínűség, de nem bizonyosság.
Milyen keményen kegyetlenül érvényesítsem, a járandóságom, a jogomat.
Ugyanakkor: milyen keményen érvényesítsem a vélt vagy valós igazságom, a velem egyetértők igazságát.
Ez megint nem könnyű kérdés. Mert egyfelől mondható: keményen, mert csak így lesz rend. Vagy: aki a kisebb csalásra (a jogos járandóságom elvételére) képes, az a nagyobbra is képes. Ha a becsületesek nem érvényesítik a jogaikat, akkor baj van, akkor a becstelenek világa jön el. Ezek a gondolatok állnak az egyik oldalon, a keménység oldalán.
De a másik oldalon, a szelídség, a tolerancia, a türelem, a meggyőzés, a szeretet oldalán is sok érv áll. Persze nyilván az adott helyzetet és az adott ellenfelet is mérlegelni kell. Ugyanakkor, mégis valamilyen általános hozzáállást is ki kell alakítani.
Az önzetlenség mégis arról szól, hogy valamennyire lemondunk arról, ami nekünk jár, a másik fél javára. A miénkből adunk a másiknak. Mert az nem önzetlenség, azzal nem adunk semmit a másiknak, ha mindenki megkapja maga jussát. De hol van az önzetlenség mértéke, és a mérték átlépése után, már lehetünk kegyetlenek, kemények?
Ráadásul én is tévedhetek, mert lehet, hogy a jogtalan jussom, a hamis igazságom akarom érvényesíteni.
Mindez nemcsak erkölcsi kérdés, de annak a kérdése is, hogy milyen stílusú társadalmat alakítunk ki.
Ezekre a problémákra én magam sem tudom a választ. Viszont a probléma felvetése is, ha nem is sokkal de egy lépéssel előbbre vihet.
Bennem homályosan a következő gondolat fogalmazódik meg: annak ellenére, hogy ez csak egy erkölcsi probléma, hihetetlenül pontos értékelésre van szükség. Aki felületes, ő jó eséllyel válik erkölcstelenné.
A tanulmány, és egyben a társadalomtudomány, főbb részei:
Bevezetés
1. tanulmányrész. Rendszer, rendszerfejlődés, tudatalakulás.
2. tanulmányrész. Az állam. Az állam gazdasága, pénzügye, és annak viszonyai. A gazdasági rendszer és a politikai társadalmi rendszer. A kapitalista, tőkés (nagytőkés) gazdasági és politikai rendszer.
3. tanulmányrész. Pénzügyi és gazdasági rendszer alapvetései elméletileg. Alapvető pénzügyi, gazdasági jelenségek, folyamatok. (pénzügy 1)
4. tanulmányrész. A helyes állami gazdálkodás, gazdaságirányítás, adózás, költségvetés. Fogyasztás, árazás, gazdasági, pénzügyi rendszer. A piacgazdaság, versenygazdaság.
5. tanulmányrész. Termelés, innováció, foglalkoztatottság. A természetpusztítás. Egyéb fontos befejező gazdasági problémakörök.
6. tanulmányrész. A pénzügyi rendszer. (pénzügy 2, kevésbé elméleti szempontból)
7. tanulmányrész. A döntéshozó mechanizmus. A politikai rendszer. A demokrácia beillesztése a döntéshozó mechanizmusba.
8. tanulmányrész. A szociális rendszer. A társadalmi, (hatalmi, vagyoni) hierarchia.
9. tanulmányrész. Világnézet, ideológiák, erkölcs (tudatalakulás 3)
10. tanulmányrész. Állami tudatalakítás. Rendszerből eredő társadalomtudomány, oktatás, tájékoztatás, manipuláció. (tudatalakulás 4)
11. tanulmányrész. Jog, jogrendszer. A helyes szabályozás.
12. tanulmányrész. A kisközösségek, a civil szféra. A nemzetiségi problémák. A kultúra (tudatalakulás 5)
13. tanulmányrész. A lelki élettel (érzelmekkel) és erkölccsel kapcsolatos gondolatok, tanítások. (tudatalakulás 6)
14. tanulmányrész. Egyéb fontos rendszertényezők és témák. Verseny, haladás, demokrácia, külpolitika, háború, népkarakter, stb..
15. utolsó, befejező, tanulmányrész. Rendszerfejlődés 3. A vezetés. Az EU. Az egész tanulmány kiegészítése, összefoglalása.
16. tanulmányrész. A világ alapvető felépítése és annak vizsgálata. Elméleti és gondolkodástani problémák. Gondolkodástan, valamint érzés, érzelemtan. (tudatalakulás 7)
A tanulmány tartalmának ismeretében érdemes elgondolkodni: vajon valaha készült e, ehhez hasonló, a társadalmi ismeretek, társadalmi témák nagyobb részét tartalmazó, összefoglaló, mégis összefüggő, tehát egységes tanulmány, „enciklopédia”? Ez azért több mint, egyszerű lexikon, mert a részek, szerveződési, és logikai sorrendben következnek és az összefüggések, ki vannak hangsúlyozva. Ugyanis a társadalom, a rendszer, bár részekből áll, de mégis egységes gépezet, vagy épület, vagy bárka, benne minden, mindennel összefügg.
Ha nem készült ilyen, összesítő tanulmány akkor miért nem? Szükség van, ilyen, ehhez hasonló, összesítő tanulmányra?
A tartalom ismeretében talán érthető, miért pont az alábbi fő és alcímeket adtuk, de azért a címek azt is jelzik, hogy a tanulmány nem egyszerűen az meglevő ismérveket, tanokat összesíti, hanem új gondolatok hozzáadásával összesít. Szükségszerűen teszi ezt, mert a tanulmány a jövő, a fejlődés, a javítás szempontjából indul ki, és ez szükségszerűen új, mégis köznapi gondolatokat igényel.
Tisztelt Olvasó, felteszünk néhány kérdést, de valójában már a kérdéseket is mindenkinek magának kellene feltennie. Tehát nem baj, ha a tisztelt olvasó, a kérdések elolvasása után azt mondja: ezek rossz kérdések, majd én felteszek magamnak kérdéseket. Baj akkor van, ha az emberek egyáltalán nem tesznek maguknak fel kérdéseket, ha elfordulnak, elzárkóznak a politizálástól, a közügyek átgondolásától, mely közügyek mindenkit, az elfordulót, az elzárkózót is húsbavágóan érintik.
Minden kérdés után, közben felteendő kérdések.
Bár, ez baj, probléma, de ebbe bele kell törődni, ennél jobb nem lehet, ezen nem lehet változtatni?
Ha beletörődünk, (a jelenlegi tendencia nem változik), lehet, hogy ennél rosszabb lesz a helyzet? Milyen világ vár gyerekeinkre, unokáinkra?
Ha lehet, ill. kell változtatni, akkor milyen megoldások lehetnek?
A kérdések az általános, általában levő, átlagos (nem konkrét egyedi) helyzetre vonatkoznak.
Egyáltalán baj van kishazánkban, vagy nincs baj? Ha baj van, akkor elsősorban az emberek (kisemberek sokasága, lakosság, nép) miatt van baj? Elsősorban a rendszerrel van baj? Elsősorban egyes vezetőkkel, vezetésekkel van baj? Csak egyes vezetések voltak csapnivalók, vagy szinte minden vezetés, mert ez esetben talán mégis elsősorban a rendszerrel van baj?
A közeljövő, középjövő tervezése nélkül van e értelme a társadalmi ismereteknek? Az alapvetések ismeretei nélkül értékelni, elemezni lehet e bármilyen társadalmi rendszertani részletkérdést, vagy akár bármilyen politikai kijelentést? A rendszer fogalma, működése, felépítse, az állam szerepe ezek talán alapvetések? De milyen alapvetések vannak még? És ha sok az alapvetés, akkor talán az alapvetéseket is rangsorolni kell? De ki rangsorolja, és hogyan kerüljön elfogadásra?
A törvények, egyéb sokakat érintő intézkedések színvonala nem számít, csakis az embereken múlik minden? A törvényalkotó, az egyéb fontos döntéseket hozó vezetést, el lehet választani az emberek sokaságától (a lakosságtól, az átalagemberektől, a kisemberektől, a néptől)? Ha a rendszer színvonalát meghatározó vezetés elválasztható a néptől, akkor a rendszer egy önálló fontos dolog? A bajok forrása mögött általában a vezetés érdekét kell keresni?
A törvényeket, az intézményeket, a döntéshozó struktúrát, stb., nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, de korunkban és rendszerünkben (államkapitalizmus) egyáltalán van e érdemi, minőségi, lényegi változtatás?
A szerencsén is múlik, hogy milyen vezetések kerülnek hatalomra?
A jelen rendszer (államkapitalizmus) minden tekintetben jobb, mint a Kádár rendszer (brezsnyevi szocializmus), vagy nem minden tekintetben, egyes vonatkozásokban rosszabb? És mi a helyzet a többi történelmi rendszerrel (államkapitalizmus, jelenlegi kínai szocializmus, brezsnyevi szocializmus, sztálinizmus, nácizmus, klasszikus kapitalizmus, feudalizmus, rabszolgatartó rendszer, ősközösség) a különbségek és azonosságok, ill. a rendszerfejlődés vonatkozásában? A jelen rendszer (államkapitalizmus) jelenleg fejlődik, stagnál, vagy hanyatlik?
Mekkora arányú a nép valóságos vezetés-kiválasztási lehetősége? A választék ennél nagyobb nem lehet? A legkiválóbbak, legbölcsebbek, legönzetlenebbek kerülnek a vezetői pozícióba? Ha véleménye szerint a vezetők mozgástere nagyon szűk, akkor kik, vagy mik szűkítik be? Még nagyobb hatalommal bíró emberek? A nép, aki minden magyarázat ellenére képtelen lenne megérteni a számára is hasznos törvényeket, intézkedéseket? A vezetők túlzott félelme (nem kezdenek kockázatos vállalkozásba) pozíciójuk elvesztésétől? Emberek felett álló erők, vagy egyéb tényezők? A szűk mozgástéren belül mekkora arányba választják a jó utat a vezetések? A magyarországi történések erősen kilógnak a világ, ill. Európa történéseibe vagy beilleszthetők oda?
Akkor a kisembereknek (akik nem vezetők, nem tudnak fontos döntést hozni) nincs semmi felelőssége? Az egyik terület, ahol tehetnek valamit, talán a hasznos becsületes munka, a becsületes értelmes hétköznapi élet, család, a közvetlen környezet, a hozzájuk tartozó kisközösségek felemelése? Ha a rendszer is fontos, akkor talán a maguk eszközeivel, összefogással, alapvető rendszerváltásra is törekedniük kell? Kell ehhez tudás, vagy elég a jó szándék? Ha kell hozzá tudás, akkor elég e rendszerpárti oktatás, tájékoztatás, vagy önálló, de átrágott gondolatokra is szükség van?
A lehetőségekhez képest jól élünk mi magyarok, viszonylag kevés probléma van, nem kell elégedetlenkedni? Ha nincs így, akkor melyek a legégetőbb, legnagyobb problémák? (Ugyanezen kérdések a világ, az emberiség viszonylatában.) Lehet hogy egyes törzsi, ősközösségi népek boldogabbak, mint mi?
Egyelőre anyagilag jól megvagyok, de rohanok, a családomra sincs időm, az egészségemre sincs időm és a bizonytalanság miatt állandóan, félek? A jövő bizonytalansága, ami elsősorban visszariaszt a gyerekvállalástól? Egyre kevesebb időm van olvasni, elmélyülten tanulni, gondolkodni, egyre több az elterelő információ, gyakran nem nagyon tudom hamisságot és az igazságot elválasztani, valójában már nem is értem a világot? Sodródok, vagy valamennyire azért alakíthatom a környezetem a világot? Nem élnék szívesebben egy szegényebb, de barátságosabb, becsületesebb, igazságosabb, egészségesebb, biztonságosabb, átláthatóbb, munkám, véleményem megbecsülő országban? Az igazságszolgáltatással és általában a törvényekkel meg vagyok elégedve? A közbiztonsággal, az élet és munkabiztonsággal meg vagyok elégedve? Az egészségüggyel meg vagyok elégedve? A bizonytalanság kiválthat e ilyen gondolatot viselkedést: lehet hogy nincs jövő, akkor gyerünk éljünk jól, amíg lehet, ahogy lehet? Már anyagi megélhetési problémáim is vannak?
Egyre furcsább az időjárás? Lehet, hogy elkezdődik, vagy már elkezdődött egy visszafordíthatatlan folyamat, aminek a vége felmelegedés, jégkorszak anyagok energiák kimerülése, stb.? Valóra válhatnak a katasztrófafilmek? A viszonylagos éhezés, lakástalanság, (ez jöhet természeti katasztrófától, de pénzügyi-gazdasági válságtól is) járványokat, erkölcstelenségeket, és háborúkat okozhat? Mi ezekben a vezetés és az emberek (lakosság) felelőssége? Manapság sok a fölösleges, haszontalan munka, termék, szolgáltatás? Ha sok, akkor ez elpazarolja a humán és a természeti erőforrásokat?
Előfordult már, vagy gyakran előfordult, hogy választáskor, egyik aspiráns pártot sem láttam volna szívesen a vezetésben, csupán a kevésbé rossz miatt szavaztam? Előfordult már, hogy a nép többsége, idő előtt leváltott volna egy vezetést, de nem tudott? Előfordult már, vagy gyakran előfordult, hogy a bizonyos választási program alapján megválasztott vezetés, megválasztása után egészen mást kezdett csinálni? Előfordult már, vagy gyakran előfordult, hogy lettek volna jó ötleteim, elgondolásaim, javaslataim, de még a kidolgozáshoz kezdtem hozzá, mert tudtam, a kutyát sem érdekli? Valóban ez a teljes, maximális demokrácia? Manapság mekkora a közvetlen demokrácia? Az igazi demokrácia a rendet, vagy a káoszt erősíti? Előfordult már, vagy gyakran előfordult, hogy igazságtalan, károsító állami, vagy magánvállalkozási, vagy magánemberi eljárásban volt részem, és semmi esélyem nem volt az igazságos jogorvoslatra? Ez rosszul érintett?
A jelen rendszerben gyakran előfordulhat, hogy törtető, önző, elvtelen diktatórikus emberek kerülnek a vezetésbe, ahol ráadásul elkapja őket a hatalommegtartás „szükségszerűsége”? Az emberek sokaságának, a nép összesített döntése jobb, nép érdekét szolgálóbb, vagy az önző, törtető, elvtelen, diktatórikus hatalommegtartásra törekvő vezetés döntése?
Az államot, a polgármesteri hivatalokat, a hatóságokat stb. én egy igazságos, pártatlan önérdek nélküli rendteremtő, szolgáló tanítónak tartom, vagy egy olyan tanárnak, aki igazságtalan, pártos, korrupt és visszaél a hatalmával? Az állam fejlesztése, megjavítása talán mégis fontos lenne, mert az állam viszonylag drága, a létfontosságú állami szolgáltatások (igazság, biztonság egyészség, oktatás, stb.) színvonalai jelenleg gyengék?
A jelen magángazdaság, igazi piacgazdaság, versenygazdaság? A magángazdaság felől is legalább annyi sérelmet, igazságtalanságot, kaptam, mint az állam felől? Ezen esetekben mekkora segítséget kaptam az államtól?
Előfordult már, hogy hasznos munkát akartam végezni, de társadalmi okok miatt nem tudtam? Előfordult már, hogy hasznos, becsületes vállalkozást akartam működtetni, rendesen akartam adózni, de akkor tönkrementem volna?
Egyre becstelenebb a világ, egyre több a vetítés, a manipuláció, a lopás, a csalás? Az emberek egyre önzőbbek lesznek?
A vezetők egyre önzőbbek lesznek? A társadalom az individualista társadalom, az anarchikus szabad rablók diktatúrája felé tart? A fejlődés, hullámzó, megint egy nagy rendszerválság-gödör felé tartunk? Érdemes megállni, megfordulni?
Mi értelme van így (önzés, ravaszság, csalások, káosz, bizonytalanság, válságok, növekedése) az erőszakmentesség követelésének? Mi értelem van így (önzés, ravaszság, csalások, káosz, bizonytalanság, válságok növekedése) az un. szabadságnak?
Miben tapasztalható fejlődés, a természettudományon, technikán kívül?
Az életszínvonal egyre magasabb lesz?
A szabályozatlan, kaotikus anarchikus harc, vagy az igazságos szabályozott verseny, az együttműködés, a tudományos, tervezett fejlesztés, vezethet a fejlődéshez? Jelenleg nem a szabályozatlan, kaotikus, anarchikus harc dominál?
Sok kis devizavásárló, eladó, értékpapír-vásárló eladó (természetesen nem lehet közös akarat) képes lehet, hogy órák alatt, napok alatt jelentősen megváltoztassa a nemzeti pénzek, vagy az értékpapírok árfolyamát? Vagy csak a nagyok hatalmas pénzekkel képesek ilyen folyamatot beindítani, a kicsik, pedig mint követők és károsulók csak sodródnak a folyamattal? A piac, (a kicsik piaca) mondhatja-e: ezt a kormányzati tervet én nem fogadom el? Kikből áll a pénzpiac? Kik azok a piacok, és miért nem jelennek meg nyilvánosan?
Össze lehet szedni becsületes munkával milliárd forintot, pláne, dollárt, eurót, stb.? Zavar engem, hogy nem vagyok, és általában senki sincs igazságosan, a hasznos munkája szerint megbecsülve, értékelve sem anyagilag, sem erkölcsileg? Ez alapvető társadalmi probléma?
A hitel nagyon egyszerűen: egy darabig lemondok, rosszabbul élek, te addig a pénzemből fejlődhetsz, jobban élhetsz. Majd mikor visszaadod, te mondasz le, és én bepótolom a lemondásom, azaz jobban élek. A magyarok, görögök, stb. felvettek hiteleket, „jobban éltek”, de a másik oldalon nem voltak lemondók, sőt más népek is jobban éltek, ez hogyan lehetséges? Fogadjuk el, a vezetők elverték, elherdálták pénzt, és most a magyaroknak, görögöknek, stb., le kell mondani, de hol vannak, akik jobban élnek, mert visszakapják a pénzüket? Sehol, sőt más népek is rosszabbul élnek, ez hogyan lehetséges? Hogyan lehetséges, miért nem tudják megakadályozni, hogy a szakmunkások, mérnökök, termelőeszközök a technika mennyisége, a termelés egyetlen feltétele sem változik, mégis létrejön a pénzügyi-gazdasági válság, (világválság, állítólag nincs hasznosuló) melynek végén a termelés és az életszínvonal is jelentősen visszaesik? Kik azok a piacok? Mekkora hatalommal rendelkeznek nagytőkések? Növekszik, a pénzük és a hatalmuk, vagy csökken? Kikkel állnak szövetségben? Végső soron mennyit tesznek le, és vesznek el a társadalom asztaláról? Ha „megszűnnének” a káosz, veszteség (ennek nagysága az összehangolt, tervezet megszüntetéstől is függ) után, nyerne, vagy veszítene a társadalom? Az embereket (név, származás, vallás, stb. szerint) kell korlátozni, vagy a káros tevékenységet? A nép által választott politikai vezetők miért nem tesznek semmit?
Gyakran tapasztaljuk hogy a politikusok, politizálók, a társadalmi problémákkal foglalkozók, szerintünk részben okosságokat, részben viszont ostobaságokat mondanak. Hogyan értékeljük ezen embereket? Hogyan lehet, egy ember okos és egyben ostoba? Mik lehetnek ennek okai?
Az emberek, a nép társadalmi érdeklődése, a fontos közügyek iránti érdeklődése, a tisztánlátása növekszik? Ezeket, a kérdéseket miért nem teszik fel a középiskolákban, főiskolákban? Rendben van a társadalomtudományos oktatás? Az életben való eligazodáshoz, a jó vezető-választásokhoz elegendő, jogi, közgazdasági, politikai, erkölcsi ismeretekkel kerülnek ki ez emberek, az általános iskolákból, a középiskolákból, főiskolákból, egyetemekből? Milyen oktatás az, melyben nincs tanulást, gondolkodást tanító tantárgy, és erkölcstan sincs? Ha nincsenek közérthető alapvető, megbízható statisztikai adatok, akkor rendben lehet az oktatás, a tájékoztatás, és az összehasonlítás?
Hogyan fejlődött az emberiség szellemileg, világnézetileg, erkölcsileg és ebben mi volt a szerepe Jézus tanításainak? Hol tartunk manapság?
A jövő útja a kisközösségek útja, vagy a nemzetállamok útja, vagy a világközösség útja, vagy a három ötvözete? Talán már el kellene dönteni: melyik az elsődlegesen üdvözítő út (pl. a nemzetiségek vonatkozásában), az autonómia, vagy az integráció? A túlzott nacionalizmus, rasszizmus, és általában a felsőbbrendűségi érzés nem kétélű fegyver, nem visszaütő bumeráng? Létezhet e, szükséges hódító háború?
Többek között e kérdésekre is részben válaszol a következő hosszú tanulmány, de csak részben válaszol. A kérdések száma szinte végtelen, a válaszok nem lehetnek teljesek, de azért a tudás növekedhet. De ez a tanulmány és semmilyen más okoskodás, tankönyv sem ér semmit, ha nincs önálló elképzelés, mely az érdeklődés alapja. Az önálló gondolkodás tehát az első lépcső, az első lépcső után jöhet a többi, feltéve, ha van idő, szép lassan végigjárni a lépcsőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése